Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. augusztus - Civitas Europica Centralis
2013-08-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u . 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130803 . 10 témafelvetéssel hirdetett számukra kerekasztalbeszélgetést idén a szervező, Ungvári Zrínyi Imre , a kolozsvári filozófia intézet tanára, de könnyen összefoglalható a kiindulópont: vane látható, értelmezhető nyoma a mai, erdélyi magyar közbesz édben annak, hogy azt filozófiai felkészültséggel (műveltséggel!) rendelkező emberek alakítják … Folyik az alkotmányozási vita, Székelyföldön dübörög a nemzetépítés, átalakul (eltűnik?) a tolerancia, reform alatt az állam: döcögve távolodunk az aszfaltozat lan úton Csíkszépvíztől, pattognak a fejemben a gondolatok. Megannyi filozófiai, tisztán filozófiai kérdés, de jó lenne, ha tényleg megszólalnának végre a filozófusok. Remélem, nem riasztottuk el őket a nyilvános beszédtől. (Tudom, hogy de, kapkodóak voltu nk, pontatlanok, és ránk telepedtek alig fojtott indulataink). Mennyivel mások ezek a mai fiatalok, mint amilyenek mi voltunk – mondom útitársamnak, Kelemen Attilának . – Sokkal szabadabbak, – jön a válasz. – Azt csinálnak, amit akarnak, oda mennek, ahova a karnak. Mi is mehettünk volna, ha nagyon akarunk – vitatkozom, a vita kedvéért. – Te miért nem mentél? – szegezem neki. – A Transindex miatt, mondja. Kimosolygok az ablakon, hogy a cinizmus és irónia jól edzett mestere ne lássa: rajtakaptam magunkat. Barom ira szeretjük, amit csinálunk. Amit csináltunk … ” (Erdélyi Riport) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú ? ? A történelem visszahódítása – „ A magyar progresszió hívei az elmúlt negyedszázadban elvesztették vagy inkább feladták a történelem értelmezése körüli küzdelmet, s most riadtan látják, hogy ennek szükségszerű politikai következményei vannak és lesznek. Márai Sándor 1944es Naplója utolsó oldalain így ír az általa is idézőj elesen említett „jobboldali, keresztény magyar emberek” felelősségéről: „amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet”. Ez a mondat akkor pesszimizmusnak hangzott, de mára irigylésre méltóan optimista kicsengésű. Hiszen a második világháború végén joggal lehetett várni, hogy az új rendszer, akár polgári demokrata, akár szocialista lesz, előbbutóbb olyan embereket nevel fel, akik bizonyosan nem „jobboldali érzelmű, nácibarát magyarok”, hogy ismét Márait idézzük. A mai fiatalok, s k ülönösképp az itthon maradó, humán szakos egyetemisták és kezdő értelmiségiek jelentős részére gondolva ebben már nem lehetünk olyan biztosak. Alapvetően két olyan témakör van, amelyben a magyar baloldal (s a történelmi hitelesség) súlyos vereséget szenved ett: Trianon és a kommunizmus összemosása a nácizmussal. Ami az előbbit illeti, a baloldali és liberális körök két évtizeden át kínosan hallgattak róla, átengedve értelmezését az egyre szélsőségesebb jobboldalnak. Bölcsebb lett volna kimondani, elmagyarázn i és aztán ezerszer elismételni a keserű, de cáfolhatatlan igazságot. A „történelmi Magyarország” 1526ban elveszett, s a Magyar Királyság négyszáz esztendőn át a Habsburg Birodalom része volt. Amikor az – nem kis részben a magyar uralkodó osztály önzése m iatt – széthullott, az egyetlen reális alternatíva a birodalom etnikai alapú megosztása lett. Trianon nem azért volt mélységesen igazságtalan, mert etnikai alapú béke volt, hanem azért, mert az etnikai elvet felrúgva színmagyar területeket is elcsatoltak t őlünk a győztesek. Ebben – s ennyiben igazuk van a jobboldali ideológusoknak – az európai politikacsinálók masszívan magyarellenes érzelmei is közrejátszottak. E magyarellenes érzelmeket azonban a magyar uralkodó osztályok fennhéjázó ostobasága és az által uk felkorbácsolt nacionalista közhangulat váltotta ki. Szétrombolva a nyugati közvéleményben az 1848/49 kiváltotta rokonszenvet nemzetünk iránt. Szinte kiáltó a párhuzam az 1956os forradalom iránti lelkesedéssel és a mai, egyre általánosabb ellenszenvvel … ” Hegyi Gyula (Nsz)
