Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. augusztus - Civitas Europica Centralis
2013-08-29
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapes t, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130829 . 12 munkaképtelenné lettek. Ilyen körülmények között az állam "tisztakezű közvetítő", amely csak olyan közszolgáltatások előállít ásában vesz részt közvetlenül, amelyeket az egyének és kisebb közösségek nem tudnak létrehozni és fenntartani… A népet "megmenteni" mindig csak diktatúrák akarták, amelyek vezetői úgy gondolták, hogy ők mindenkinél jobban tudják, mi kell a népnek. Az ilyen diktatúrák nem bíznak az emberek józanságában, szabad önszerveződésében. Nem szeretik a sokszínűséget, ezért az élet minden rezdülésének maguk akarnak irányt szabni, mindenről tudni akarnak, mindenbe bele akarnak szólni , és mindent birtokolnának. A népet nem megmenteni, hanem - a képviseleti demokrácia alkotmányosan szabályozott viszonyai között - hagyni kell élni és lehetőségekhez juttatni. Amikor a körülmények részletes ismerete nélkül kívánja megvenni a mi pénzünkből az Orbánkormány a Dunaferrt, akkor nem a dolgozók érdekeit nézi, hanem hazudik nekik …” KerékBárczy Szabolcs (Nszv) ? ? Tóth István kínos baklövései – „ Értesüléseim szerint ignorálták az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövets ég (UMDSZ) vezetését a Szent István napja alkalmából Magyarország Ungvári Főkonzulátusán tartott ünnepi fogadáson. Úgy tudom, most először fordult elő, hogy az országos szövetség képviselői nem kaptak meghívót egy ilyen alkalomra. Egy olyanra, amelynek az összetartozásról, a közös út kereséséről kellene szólnia. Persze jól tudjuk, az anyaország jelenlegi vezetése és a kárpátaljai magyarság kapcsolattartása már rég leszűkült a fideszes és KMKSZes komaság és bratyizás silány szintjére. Lassan már annyira egy síkú, kicsinyes és nevetséges, hogy szinte szóra sem érdemes. Úgy fest, ehhez az irányvonalhoz most már az ungvári és a beregszászi külképviselet is idomulni kénytelen. Ám azt nagyon jó lenne tudni, Bacskai József és Tóth István főkonzul urak, azaz a fogad ás adói, saját elhatározás alapján vagy budapesti súgásra cselekedteke ily szánalmas módon? De még azt is el tudom képzelni, hogy a kulturális szervezet Ungparti irodájának fura ura szólt oda nekik, hogy ugyan már, ezek most ne kapjanak meghívót… Elvégre a nemzeti kirekesztés kormányának itteni mindenhatója pillanatnyilag sok minden és mindenki felett rendelkezik …” Bogáthy Győző (TiszaNews) ? ? Palachok igaza – „ Van egy film, amelynek láttán még mindig a hideg futkározik a hátamon, pedig már sokszor láttam. Nem játékfilmről van szó (közöttük is van sok kedves és értékes, amely máig rabul ejt), hanem egy filmhíradós dokumentumról. Lényeg ében egy propagandafilmről, amely azt mutatja be, hogyan zajlott a nagy felvonulás 1957. május elsején Budapesten. A film diadalittasan beszél arról, hogy százezer ember vett részt a tömegdemonstráción, s az akkor éltek közül senki nem vitatja ezt a számot . A módszerekről persze lehet beszélni, amelyekkel elérték, hogy ennyien vegyenek részt az ünnepségen, de a tömegek jelenléte megkérdőjelezhetetlen. Gondolom, a tisztelt Olvasó kitalálta, miért zavaróak ezek a képsorok. 1956. októbere után fél évvel történ t mindez. 1968 augusztusában Moszkva megmutatta igazi arcát: tankokat vezényelt Csehszlovákiába. (Tisztelet a szlovák közszolgálati és a TA3 hírtelevíziónak: az idén, a 45. évforduló alkalmából megemlékezéseikkel messze lekörözték a cseheket.) A szovjet re ndszer bebizonyította, hogy semmiféle eltérést nem tűr el a Moszkvában kanonizált dogmáktól. Utólag most persze könnyű kajánkodni, s ujjal mutatni rájuk, hogy a tehetetlen öregecskék vérszegény uralma hová vezetett: a saját rendszerük teljes csődjéhez. Lén yegében Churchill ismert bonmotja súlyának igazolásához szolgáltattak muníciót tevékenységükkel fájdalmas módon a világ egyhatodán, aki megjósolta, hogy a szocializmusban tényleg az lesz a legrosszabb, ami utána jön. Akkor azonban, a hetvenesnyolcvanas év ekben nem volt ez ennyire nyilvánvaló, sőt, a hatvanas években a szocialisztikus eszmék offenzívában voltak. Akkor épp a demokrácia bástyái kényszerültek védekezésre. Az ember ma is beleborzong, ha arra gondol, milyen irányt vett volna a világ fejlődése, h a a hatvanas években győznek a naiv pacifista elképzelések – és a mögöttük
