Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július - Civitas Europica Centralis
2013-07-31
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http: //www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130731 . 13 hovatartozásának elsődleges meghatározója az anyanyelv és a kultúra (77%), messze lemaradva ezt követi még a saját döntés (16%) és az állampolg árság (7%). A szerző szerint a többi Kárpátmedencei magyarra is ez jellemző leginkább, sőt, a magyarországi magyarok többsége is az anyanyelv és kultúra alapján vezeti le nemzeti hovatartozását, a legdöntőbb módon azonban ez mégis a szlovákiai magyarságra érvényes (Vajdaságban az arányszám például 68%, Erdélyben 64%). Az ebből következő megállapítás: az, hogy a kultúrnemzeti önmeghatározás ekkora jelentőséggel bír, alátámasztani látszik azokat az elméleteket, amelyek szerint a középkeleteurópai nemzetfej lődésben a kulturális nemzet modellje volt a meghatározó, s a kulturális egység még ma is sokat nyom a latban. Lampl Zsuzsanna tovább vizsgálódva arra a kérdésre is választ keresett, hogy a nemzeti önmeghatározást mely tényezők befolyásolják. Nos, ezek a k övetkezők: kor, iskolai végzettség, az elvégzett alapiskola tanítási nyelve és a házastárs nemzetisége. A számok azt mutatják például, hogy a korral és az iskolai végzettséggel egyenes arányban növekszik a kultúrnemzeti önmeghatározás. Úgyszintén: a magyar alapiskolát végzettek preferenciái hasonlóak a homogén magyar házasságban élőkéhez, ám a szlovák alapiskolát végzetteknél a vegyes házasságban élőkhöz képest is csökken a kultúrnemzeti, és növekszik a saját döntést szorgalmazó álláspont. Egyértelmű tehát az iskola tanítási nyelvének fontossága …” Sinkovits Péter (Magyar Szó) ? ? Mit mondott Orbán Viktor ? – „ Az állampolgárságról, az autonómiáról és még az állampolgárságról, illetv e az autonómiáról meg még a kettős állampolgárságról beszélt – állítja a hallgatóság. Meleg volt, hétvége, rabszolgákat kellett hajszolni, úgyhogy leléptünk a tusványosi Orbánbeszédről. Sőt oda se értünk. De a nép, az istenadta elmondta nekünk, miről dalo lt a miniszterelnök úr. Kíváncsiak voltunk, miért özönlött annyi ember a tusnádfürdői kempingtáborban felállított nagyszínpadhoz még a hangolás előtt, és mit vittek haza onnan, mert manapság nem divat valamiért csak úgy, minden anyagi érdek nélkül összegyű lni. Hogy ki mit tartott a legfontosabbnak Orbán Viktor , a magyar nemzet miniszterelnökének beszédéből, Ufó kérdezte meg. A válasz: mindenki a saját véleményét na meg a kettős állampolgárságot, az autonómiát, a kettős állampolgárságot és az autonómiát. Nag y ember a miniszterelnök úr, szeressük is nagyon, tiszteljük is nagyon …” Egyed Ufó Zoltán (Manna.ro) ? ? Egynyelvűség, kétnyelvűség – „ Nem új a téma, de újra és újra érdemes kitérni, felhívni rá a figyelmet. Amerikai – egyesült államokbeli – friss kutatások szerint azok a gyerekek, akik óvodás koruktól párhuzamosan két (vagy akár három) nyelvet tanulnak, csak nyerhetnek belőle. Az értelmes romániai magyar számára, úgy hiszem, az információ semmi újjal nem szolgál. Ő ugyanis még mindig abban a „konzervatív” hitben él, miszerint „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”. A kutatás amerikai voltát pedig azért hangsúlyozom, mert némelyek szerint, ami Amerikából jön, az eleve nagy obb súllyal esik a latba. Lássuk, mit is mond az amerikai tudósok széles körű felmérése. Azt, hogy a többnyelvű, azaz több nyelvet elsajátító gyerekek agya receptívebb, gyorsabb felfogású, a kétértelmű helyzetekkel könnyebben megbirkózó, a rettegett Alzhei merkórral szemben jobban ellenálló. A tekintélyes ? ? Time folyóirat szerint („magister dixit!?”) e tényt az amerikai Utah állambeli iskolák tapasztalata igazolja, amelyekben az angol mellett a mandarin (kínai), spanyol, francia vagy portugál nyelvet is taní tják. A végkövetkeztetés neurológusok és pszichológusok részéről: az Egyesült Államoknak le kell mondania arról a (téves) beidegződésről, hogy polgárai csak angolul beszéljenek, különben „a jövő nemzedékének sok mindent kell majd behoznia”. De mit nekünk H ekuba, maradjunk tájainkon …” Jámbor Gyula (Nyugati Jelen)
