Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július - Civitas Europica Centralis
2013-07-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europ ica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130712 . 12 ? ? Obrigado, senhor Tavares ! – „ Vagyis: köszönjük, Tavares úr! Úgy gondolom, a zöldpárti portugál EP - képviselő megérdemli, hogy az ő anyanyelvén mondjunk köszönetet neki, amiért hazánk demokratik us államberendezkedését minden önös érdektől mentesen védelmébe vette. Magyarországon a parlamenti erőviszonyok jelenleg nem teszik lehetővé, hogy a demokratikus ellenzék gátat vessen a fékek és ellensúlyok rendszere felszámolásának. A köztársasági elnököt a Fidesz ültette székébe. A hadsereg szerencsére! - nem politikai tényező idehaza, így nem garantálhatja az egyiptomi forgatókönyv szerint az állam világi, szekuláris és demokratikus jellegét. Marad hát a külső kontroll; az uniós szervezetek nyomása, mel y remélhetőleg eléri célját, és rászorítja az Orbán - kormányt arra, hogy kényszerből visszavonulót fújjon. Amikor hosszú évekkel ezelőtt hazánkban népszavazást tartottak az EU - csatlakozás ügyében, habozás nélkül igent ikszeltem. Sokakkal ellentétben nem gondoltam, hogy a csatlakozással egyidejűleg beindul majd egy "pénzszivattyú", és a magyar életszínvonal azonnal a nyugat - európai szintre emelkedik. Akik ebben reménykedtek, ma már az euroszkeptikusok táborát erősítik. Én csupán azt akartam, hogy Ady "k ompországa" soha többé ne köthessen ki Keleten …” Beck Tamás (Nszv) ? ? Párbeszédet a dekrétumokról! – „ Előremutató lépésként lehet értékelni azt a keddi közmeghallgatást, am elyet Bagó Zoltán , a Fidesz és Mészáros Alajos , a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának képviselője szervezett az Európai Parlament brüsszeli székházában. Elsősorban azért, mert az EP két néppárti tagja nem hagyja feledni vagy bagatellizálni a szlovákiai ma gyarság második világháborút követő traumáit, amelyek jórészt abból adódtak, hogy a Benesdekrétumok a szudétanémetekhez hasonlóan őket is kollektív bűnösökként bélyegezték meg. Jó, hogy olyan szakembereket kértek fel a hajdani elhíresült elnöki rendeletek elemzésére, akik nem vagdalkozással, hanem történelmi és más szakmai tényeken alapuló érvekkel kezelték a témát. Nem lesz könnyű a folytatás. Több mint egy évtizede, Csehország uniós csatlakozása előtt néhány német és osztrák képviselő erőteljesen szorgal mazta a Benesdekrétumok érvénytelenítését. Kezdeményezésüket azzal utasították el, hogy az Európai Unió a közösséget létrehozó 1957es Római Szerződés előtti ügyekkel nem foglalkozik, kivéve a holokausztot. Továbbá a kifogásolt dokumentumoknak nincsenek o lyan joghatásai, amelyek az unió jogrendjét sértenék …” Szilvássy József (Nsz) ? ? BÁRHOL EURÓPÁBAN – „ Nemrég barátom, Kőrössi P. József elküldött egy kis interjúkötetet, ő maga készítette Markó Béla erdélyi költővel, romániai politikussal (A magyar kártya. Beszélgetés Markó Bélával , Kossuth, 2013.). A könyvet véletlenül pont azon a napon kaptam meg, amikor a Klubrádióban Markó felolvasta egyik versét. Egy olyan ember dilemmáját latolgatta benne, akinek két hazája is van, s ennélfogva gyakorlatilag egy sincs. Az egyik „haza” időnként kitagadja, megfosztja szabadságától, elfelejti jobbik énjét, a „forradalmat”; a másik olykor „románt” lát benne, jobb esetben pedig valamilyen skanzenmagyart. Minthogy Markót évtizedek óta ismerem, nagy évezettel vetettem bele magam a kötet olvasásába, nyilvánvalóan a találkozási pontokat keresve, esetleg az eltéréseket. Rég tudom, hogy politikusként ő az egyik legjobb stratéga; én, aki két minisztériumnak is ír tam stratégiákat, meg számos pártprogramba is beleártottam magam, tisztában vagyok azzal: egészen más valamilyen ideális állapotot vizionálva megtervezni a közösségi célok megvalósulásának menetét, mint két másodperc alatt meghozni egy rajtad messze túlmut ató, így az egyéni felelősséget megsokszorozó politikai döntést. Sem e felelősség nyomasztó súlyát nem érzik, sem pedig e döntések roppant közösségi eredményeit nem látják azok, akik nap, mint nap lábujjhegyre állva belemarnak apró fogaikkal Markó Béla bok ájába. Tulajdonképpen soha nem