Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. július - Civitas Europica Centralis
2013-07-06
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130706 . 16 ? ? Felnőni a feladathoz – „ Ismét munkába lendült Kovászna megye prefektusa, s perel, büntet. Emberei árgus szemmel keresik megyeszerte a székely zászlókat, magyar feliratokat, s felbuzdulva az eddigi, számukra kedvező ítéleteken, sorra hívják perbe azokat a polgármestereket, akik nem takarítják le első intésre az inkriminált lobogót . Nagyon sok dolguk nincs, hisz jó páran ki sem tűzték, s akadtak néhányan, akik első szóra leszedték. Kovászna megye kormánybiztosáról egyébként alig hallani. Küld egyegy tájékoztatót hivatalos koszorúzásokról, semmitmondó közleményben számol be, ha erre téved egy nagykövet. Miniszterekkel nincs gondja, hisz kerülik tájainkat, s úgy tűnik, más tennivalója sem nagyon akad, így zászlókra, feliratokra vadászik. Pontosabban hűen követi a hátterében állók utasításait. Kovászna megye legnagyobb gondja ugyanis, hogy kint lobog a „nem létező Székelyföld” néhány jelképe. Ha eddig úgy véltük, fölösleges intézmény a kormánybiztosi hivatal, immár bizonyosak lehetünk: semmi haszna nincs, mintha csak akadékoskodás, akadályozás céljából hívták volna életre …” Farkas Réka (Háromszék) ? ? Tavares jelentette: a gyarmat, gyarmat marad! – „ Jó, jó, de végülis ki is az a Rui Tavares , teszem fel magamnak a költői kérdést, Természetesen ismerem fennemlített liberális polit ikus nevét, csak a napokban már a csapból is ő folyt, mivel mint tudjuk jól odabaszarintott Magyarországnak és a magyaroknak több, mint aljas jelentésével, melyet az új Babilon, azaz az Európai Unió asztalára tett ki, mint egy cinkelt kártyalapot. Úgy de f acto, ahogy ezt a cionliberális maffia, akik az EUt irányítják megrendelte volt tőle. Nincs is ezen semmi meglepő, mindenki tudhatta, hogy így lesz. Mondom mindenki, még Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, aki ma reggel a ? ? Kossuth rádióban el is nyilat kozta, hogy igaziból semmi meglepetés nem volt abban, hogy az évek óta gyarmattá silányított Magyarországon ekként verték el a port …” Szőke MáriaMagdolna (Reggeli Újság) ? ? Lelkiségében szörnyű, ami itt van – Nagyváradon járt Én vagyok című könyve bemutatóján Havas Henrik újságíró, műsorvezető, címzetes egyetemi docens, akivel közönségtalálkozója előtt Szűcs László beszélgetett – „… M indenki ezen gondolkodik Magyarországon, hogy lehet a dolgokat rendbe hozni, ezt a szörnyűséget visszacsinálni. Ez majdnem akkora munka, mint amilyen Romániában volt. Két éve mondtam a feleségemnek, megyünk Erdélybe, egyszerűen összerándult. A nyolcvanas é vekben jártunk Kolozsváron. Szürke, esős idő volt, a sínek mellett fegyveres katonák vagy rendőrök sétáltak. A feleségem iszonyodva nézte, s mondta: menjünk innen, ezt nem bírom idegekkel. Most két éve megnyugtattam, előtte már körbejártam egy barátommal, hogy ez már más, hidd el. Repülővel mentünk Marosvásárhelyre, várt a szovátai szálloda autója, mindenki kulturált volt, a szállodában mindenki beszélt magyarul, a feleségem nem akarta elhinni, hogy Romániában vagyunk. Vagy azt láttuk Marosvásárhelyen egy é tteremben, hogy egy hangos magyar társaság mellé beült egy románokból álló társaság. A feleségem ijedten kérdezi, hogy itt most mi lesz. Mondom, erre én is kíváncsi vagyok. De az történt, hogy elvoltak egymás mellett. Romániában meg tudott változni a helyz et, ebből a Ceauşescu féle katasztrófából egy egész normális helyzet teremtődött. Légkörében valami hasonló adódott nálunk. Lelkiségében szörnyű az, ami Magyarországon van. Innen normalizáln i a helyzetet baromi nehéz lesz …” (Erdélyi Riport) ? ? Halasztás, te csodás – „ Azt a legoptimistább kormánypárti politikusok sem gondolják egy percig sem komolyan, de még komolytalanul sem, hogy nagyobb érdeklődés mutatkozna az új ragombolt alkotmány és a régiók megnépszavazására, mint egy esztendeje a jelentős nemzetközi cirkuszi eseményt jelentő államelnöki felfüggesztés megerősítésére. vezércikke. Az egyik szemünk nevet, a másik mosolyog, netán hunyorog – valahogy így sommázható az a
