Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. június - Civitas Europica Centralis
2013-06-10
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130610 . 8 elején fogalmazott úgy, 110 százalékos az elhatározása, hogy vállalná a miniszterelnökjelöltséget. Igaz, azt cáfolta, hogy erről máris döntés született voln a pártjában. Mesterházy Attila azt is kimondta, hogy versengés folyik Bajnai és közte a miniszterelnökjelöltségért. Persze ezt mindenki tudta, de mégiscsak más, ha beszélnek is róla. Ettől kezdve ugyanis valaki veszteni fog. Nem lehet olyan ajánlatot tenn i a másiknak, ami ne jelentene visszalépést ahhoz képest, amire már nyilvánosan is bejelentette az igényét. Az Együtt 2014PM választási szövetség végső soron azért, vagy azért is alakult meg, hogy megtörje az MSZP dominanciáját az ellenzéki oldalon. Bajna i Gordon a miniszterelnökjelölti aspiráció bejelentésével azt üzente híveinek: bár hátrányban vagyunk, nem adjuk fel. Így viszont Mesterházynak is jelentkeznie kellett, máskülönben úgy tűnt volna, jóváhagyja riválisa törekvését. A felek, elvileg, tárgyalá sba fognak június közepén …” Lakner Zoltán (Új Szó) E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r ? ? A FÉLELEM , MINT TÖRTÉNELMI ERŐ – „ A félelem történelmi szerepéről vajmi ritkán esik szó a történészek munkáiban. A ri tka kivételek közé tartozik a XVIII. század végi francia forradalom, melynek történetírása hangsúlyozza, kiemeli a lelki tényezők, mint tömegjelenségek döntő szerepét a politikai eseményekben. Georges Lefebvre a forradalmi magatartás két, egymásnak ellentm ondó döntő impulzusát emelte ki, a reményt és a félelmet. A félelem vizsgálatának könyvet szentelt, melyben máig érvényes fogalmi magyarázatát adta a forradalom eseményeinek . A Nagy Félelem elsőként 1789 nyarán, a Bastille bevételét közvetlenül követően ny ilvánult meg, ekkor futótűzszerűen robbantak ki a parasztmegmozdulások szerte az országban. A párizsi forradalmi események híre rettegést, világvégehangulatot, védelmi és pánikreakciókat váltott ki ugyanis a népben. François Furet térképen is bemutatja, hogy miként terjedt Franciaországszerte a pánikszerű félelem, amel y zavargásokban fejeződött ki. Michel Vovelle pedig azt állította, hogy a forradalmi felfordulások egyik meghatározó mozgatórugója a félelem volt. Abból indult ki, hogy a rettegés az orális kultúrájú társadalmak „visszájára fordult, pánikszerű kifejeződése” , amit a rémhírek váltanak ki. A szóban terjedő, ezért ellenőrizetlen, egyúttal félelmet gerjesztő hírek egyik pillanatról a másikra mozgásba hoztak nagy tömegeket, amelyek éltek a kollekt ív erőszak eszközével. A félelem nemcsak így hat, de olykor azonban latens erőként is történelmet formál: ez akkor következik be, amikor a terror, az állami vagy központi represszió lesz végül úrrá az életen. „A terror ugyanis ellenőrzött, megfékezett féle lem […]; ez már nem pánikszerű, irracionális félelem, amit az emberek éreznek, hanem az, amibe tudatosan akarják belehajsz olni a szabadság ellenségeit.” A félelem Vovelle szerint nem merül ki a forradalmi időket jellemző látványos pánikban, ami sokakat erő szakos cselekvésre indít. Valójában a francia forradalom tízéves történetét „álnok módon, de mélyrehatóan és folytonosan” végigkísérte a félelem pszichózisa: „gyakran egyes személyek vagy csoportok mítoszainak a történetére szorítkozik, s ez mindkét táborb an ébren tartotta a félelmet …” Gyáni Gábor (ÉS)
