Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. április - Civitas Europica Centralis
2013-04-20
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u . 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130420 . 13 suttognak erről, a problémáknak sikerült Szerbia szerte viha rt kavarniuk. Mindezt azt követően, hogy Bojan Pajtic vajdasági kormányfő bejelentette, a tartományi parlament nyilatkozatot fogad el az autonóm Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről. Belgrádban azonnal elítélő közlemények láttak napvilágot . A kezdeményezés tovább feszítette a húrt a tartományi és a köztársasági hatalom között. Az előzetes tervek szerint április 10én került volna a tartományi parlament elé az a nyilatkozat, mely megállapítja a tartományi szervek jogainak és hatásköreinek me gsértését, és követeli a köztársasági hatalomtól az autonóm Vajdaság jogainak és hatásköreinek tiszteletben tartását. A nyilatkozat szerint folyamatban van Vajdaság szerzett jogainak csorbítása, hiszen a köztársasági kormány tartományi szervekkel való konz ultáció nélkül, alkotmányellenes módon kezdett el rendelkezni a tartományi vagyon felett. E nyilatkozat óriási vitát váltott ki a szerbiai politikai színtéren, a belgrádi kormány már a dokumentum tervezése során élesen bírálta a javaslatot. Vajdaság féltés ében élen jár a tartományban ellenzékben, ám országos szinten hatalomban lévő Szerb Haladó Párt (SNS) és a Vojislav Kostunicaféle Szerbiai Demokrata Párt (DSS). A nyilatkozat elfogadására azért van szükség Pajtic szerint, hogy „ a polgárok nagy többsége vi lágosan lássa, hogy - a fent említett - jogokat nem tartják tiszteletben és megsértik ”. Mindezt követően a nyilatkozat útja kisiklott, nem csak a központi hatalom emelt szót ellene, de alulról szerveződő mozgalma k is útját állták a tervezetnek (Kitekintő) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú ? ? Nájlonnácik – „ Történt, hogy egy Karsai nevű történészt elmarasztalt a birodalmi bíróság . Az ítélet szerint Karsai valótlanságot állított, amikor a magyar Országgyűlésben vitézkedő náci pártot neonácinak nevezte. A formál logika alapján még igazuk is van. Miért kell a nácikat neonácinak nevezni? Azért, mert mindenféle nemzetközi egyezmények a második világháború után kitiltották a nácikat a normális világból, de mégis közöttünk vannak? Talán szépítünk velük szembeni tehetetlenségünkön, ha azt mondjuk, ők nem nácik, hiszen annak nem szabad lenni, ők csak neonácik, ami azért más. Dehogy más! A nácizmus a világhoz való viszonyulás egy aljas fajtája. A náci nyomorúságának, kudarcainak okait nem magában, nem a fennálló rendben keresi, hanem embertársaiban. Nem a vezetőiben, hanem – ahogy ők mondják – egy másik fajban, a zsidókban és a cigányokban. A demokráciáról, az egyenlőségről, a teljesítmény értékéről hallani sem akarnak, azok számukra judeobolsevista maszlagok. Belső értékek híján az összetartozás külső jegyeibe szorulnak, karlendítés, erőt sugárzó tekintet és testtartás, félelmet gerjesztő eg yen ruházat, bakancs és csizma a külső összetartó erő. A belső összetartó a gyűlölet. Vezérre, megmondóra, irányítóra vágynak. Soksok egyéniség nélküli egyed, akiket az egybetartozás, a közös ellenség lángoló gyűlölete tart egybe …” Herényi Károly (Nsz) ? ? Funar és a „ titkos ” terv – „ Restitúció, regionalizáció, nemzetállam, kisebbségi jogok, anyanyelvhasználat, kétnyelvű feliratok, autonómia, önrendelkezés. Ezek a rendszerváltás óta eltelt időszak mindig „aktuális” kifejezései: hol a nemzeti kisebbségek jogos igényeként, hol a magyarellenes uszítás legalkalmasabb fegyvereként, hol az éppen soros és netán felvilágosultabb hatalom elleni támadásként, kampányfogásként, politikai tőkeszerzés céljából, vagy egyes betegesen megszállott elmékben csak úgy egyszerűen, mindennapi kenyér gyanánt. A magyarellenes érzelmeket néhány sajtóorgánum, aktív vagy levitézlett politikus folyamatosan igyekszik „melegen” tartani. És bár vannak időszakok, amikor úgy tűnik, mintha enyhülne ez a hangulat, mindig akad valaki, aki figyelmeztet a magyar veszélyre …” Mózes Edith (Népújság)
