Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. április - Civitas Europica Centralis
2013-04-11
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130411 . 16 rejtezkedik – , az azért feltűnt és meglepett, hogy bár arányosan kérdeztek meg magyarokat a Partiumból és Székelyföldről, utóbbi régió autonómiaigénye úgymond nem kerekedett felül az összerdélyi önrendelkezésén. Bár nem tudjuk, pontosan miként és miről kérdezték őket – ami egyáltalán nem mindegy – , a válaszadók összessége a legnagyobb arányban Erdély autonómiáját jelölte meg a legfontosabbként …” Dénes László (Székelyhon.ro) ? ? Nemzet(köz)i ködösítés – „ A vér nem válik vízzé, szoktuk mondani. Ezért nem kell meglepődni azon, hogy előbb utóbb problémája lesz annak a politikusnak, akinek évekig területi követelményei voltak másokkal sze mben, hallani sem akart az Európai Unióról, de néhány év elteltével már az ország legfőbb célkitűzéséről beszélve szónokol az EUról, arról a helyről, ahova igyekszik Szerbia is. Ha furcsa volt a választások után a Nikolić – Vučić – Dačić triót hallgatni, akko r most egy kicsit visszatértek az azelőtti énjükhöz. Jönnek a „nem”ek, a történetek arról, hogy ki, mit akar ráerőltetni Szerbiára, meg arról, hogy a szerb vezetés makacsul ragaszkodik igazához, „természetesen” az északkoszovói nemzettársaik érdekeit sze m előtt tartva. Belgrád hétfőn nemet mondott, a további tárgyalások folytatását kéri. Úgy látszik, erre a koszovói vezetőség és Brüsszel is hajlandó. Azon már túl vagyunk, hogy a tárgyalás egymagában a legfontosabb, a tény, hogy sikerült leülniük egy aszta lhoz. Lehet, jó kiindulópont volt, de a tárgyalási pozíció lényegesen különbözött. Meg kell volna beszélni a „hogyan tovább”ot. A „hogyant”, és nem a „mit”. Ez nem sikerült …” Vígi Zoltán (Magyar Szó) ? ? Aki nyelvet cserél, lelket is cserél – „ Nyelvében él a nemzet" – halljuk gyakran az előadók szájából, olvassuk a megállapítást. Talán kevéssé köztudott, hogy a köztudatban a legnagyobb magyarnak, Széchenyin ek tulajdonított mondatot igazából Kőváry László, Erdélyt kutató történész fogalmazta meg Székelyhonról című könyvében (Kolozsvár, 1842) …” Tomka Tibor (Népújság, Lendva) ? ? Félmegoldás – „ A kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása jellegzetesen romániai történet, olyan igazi félmegoldás, amely részben igazságot szolgáltatott, ugyanakkor magánszemélyeket, jogi személyeket és tö rténelmi kisebbségi egyházakat mérhetetlen megaláztatásoknak tesz ki folyamatosan. Sőt, ártatlan emberek is e kálvária áldozataivá váltak, ha figyelembe vesszük a hírhedt 1996/112es törvényt, amely véget nem érő perek sorozatát indította el az egykori tul ajdonosok, illetve az elkobzott vagyont az erkölcstelen állam asszisztenciája mellett törvényesen megvásárlók között …” Borbély Tamás (Szabadság) ? ? Csendesen dörmögő – Molyosodik lelkünk, tudatunk – hitünk – „ Mindaz, ami jó ideje vélünk, mint nemzeti közösséggel történik, okozat. Okozat pedig ok nélkül nincs. Mi eleddig jobbára csak az okozattal foglalkoztunk, nem válna kárunkra – közösségünk szám ára semmiképpen nem! – , ha utánanéznénk az okozatokat szükségszerűen kitermelő okoknak is. Van belőlük elég, s egyikmásik majd kiveri az ember szemét. Na igen, gyarlók vagyunk mi, emberek. (Többnyire ebben is különbözünk az állatoktól s a tárgyaktól.) Ter vezünk, akarunk, cselekszünk, és tévedünk is, melléfogunk, eztazt rosszul teszünk, néha okulunk (még) a saját tévedéseinkből (is), s korrigálunk is. Csetlőbotló életünkben a mindenféle kis és nagy áldozathozatalok közepette örömökre is vágyunk, apró sike rekre bár, sikerélménypermetekre. Ettől vagyunk emberek, vélem. Attól (is), hogy olykor nem vagyunk mindig fennköltek, de indulatainkban hevülékenyek is, s attól is, hogy hagyományainkhoz, örökségünkhöz, jelképeinkhez (nemzeti zászló, egy adott szobor, ha gyomány, népi kultúra stb.) makacsul ragaszkodók. Noha tudjuk azt is, hogy „okosnak” – számítónak, hidegfejűnek, érzelemmentesnek – lenni úgymond kifizetődőbb lenne, olykor mégis erőt vesz rajtunk az érzelem, a hév, a makacsság stb …” Molnos Lajos (Szabads ág)
