Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. március - Civitas Europica Centralis
2013-03-14
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130314 . 11 jogos a kérdés: lehete szabad kisebbségi sorsba kényszerítve az ember? Megélhetőe anyaföldö n idegenné alázva a legszentebb érzés? Hiszen, ahogy a költő vallja: a szabadság nem perzsavásár. Nem áru, mely a keresletkínálat szabta áron vehető, eladható. S főként nem hűbérúri kegydíj. A szabadságot – a történelem tanúsága szerint – ki kell vívni. G yakran vérrel, élettel áldozva, gyötrő harcban. Szerencsés esetben az ész, az akarat, a hit és elhivatottság fegyverével. Ám még a győztesnek vélt, hirdetett csaták után sem lehetünk teljesen bizonyosak abban, hogy amit elértünk, megszereztünk, kiszenvedtü nk, az valóban szabadság, nem csupán valamivel hosszabb lánc, lazább béklyó, felcicomázott, kibélelt kaloda. Mert a szabadságnak nincsenek fokozatai. Az ember, ha a rabsághoz képest szabadabb, akkor továbbra is fogoly, eszmeporkolábok, politikafegyőrök kis zolgáltatottja. Vegytiszta szabadság nincs. Az persze megfogalmazható, mely gyakorlatban érvényesülő jogok összessége, milyen körülmények, társadalmi, politikai feltételek szükségeltetnek ahhoz, hogy a közösség, az egyén érzékelje ezt a kegyelmi állapotot … ” Horváth Sándor (KISZO) ? ? Kihívás – „ A Székelyföldre szívesen visszajáró Traian Băsescu államfő rendszerint baráti hangon beszél kovásznai, hargitai polgártársairól, a legutóbb is dolg os és találékony embereknek nevezte a székelyeket. Személyes élményei közül azonban egy másik is meghatározza viszonyulását: az a kép, amint egy székelyföldi piacon nem tudtak visszaadni neki egy 50 lejesből. Băsescu elmaradt térségként könyveli el a Széke lyföldet, ahová „mindenféle 500 dolláros magyar kft. érkezett”, a nagybefektetők viszont távol maradtak. Emiatt pedig, ha most Hargita és Kovászna megye különálló régiót alkotna, és a helyben megtermelt pénzből kellene megélnie, az államfő szerint ez lenne Európa legszegényebb vidéke. Ha nagyon akarunk, találhatunk olyan adatokat, amelyek szerint Hargita és Kovászna bizonyos tekintetben az átlagon felül teljesít, az összkép azonban valóban egyértelmű: a két székely megye nem áll jól. Itt a „magyar világban” sem dübörgött a gazdaság, a polgárosodás, az iparosítás késlekedett, a román hatalomátvétel után, még inkább a kommunizmusban pedig már irányítottan próbálták elsorvasztani a térséget. A 21. századnak bezárt gyárakkal, nagy munkanélküliséggel vágott neki a Székelyföld, amelynek gazdasága a csupán az önfenntartást biztosító agrártermelésre épült, egy kis sajátos turizmussal „megspékelve ”…” Páva Adorján (Krónika) ? ? Március idusá n újra és újra – „ Minden év március idusán újra és újra elmennek az emberek Csúzára, hogy tisztelegjenek az 1848/49es forradalom emlékhelyei előtt. És évről évre egyre többen vannak. Mindig sikerül új arcokat felfedezni a tömegben, amely annak ellenére, hogy fúj a szél, esik a hó vagy zuhog az eső, felgyalogol a temetőbe, hogy megkoszorúzza Ács Gedeonnak , Kossuth tábori lelkészének, valamint Tóth Ambrus honvédtüzérnek - civilben a falu akkori tanítójának - a síremlékét. Nincs az a zord időjárás, amely meg állíthatná ezeket a férfiakat és nőket, az ifjúsági szervezet tagjait. Mert ők tartoznak, és tartozni akarnak valahová. Esetünkben ehhez az ünneplőbe öltözött tömeghez, amelynek közös a múltja, azonos a jelene, és egyelőre bizonytalan a jövője. A sorsközös ség vállalása az, ami évről évre elhozza a Baranyaháromszög és Szlavónia magyarok lakta falvaiból ide, Csúzára a magyar embereket. Még mielőtt valaki számháborúba kezdene: nem tízezrekről van szó. Más régiókhoz képest talán túlságosan kevesen, kicsit talá n meg is törve a maroknyi horvátországi magyarságnak az a része, amely elzarándokol ide. Akik még nem indultak el az önfeladás útján. Eljönnek ide, hogy fejet hajtsanak őseik előtt, hogy méltóvá váljanak életművükhöz, emlékükhöz … ” Kriják Krisztina (ÚMKÚ) ? ? Majd máskor – „ Mosolydiplomácia. Közhely, de mint a közhelyek nagy része, találó. A szlovák és magyar külügyi kapcsolatokra ez a legjellemzőbb kifejezés. Megoldatlan problé mával tele a padlás, lassan ott rohad mind – a fejünk felett – , megoldás pedig nincs. Állítólag csak
