Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. február - Civitas Europica Centralis
2013-02-23
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 20130223 . 13 ? ? Szórványút – „ A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Nos, nagy a valószínűsége, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, Szász Jenőt sem alantas gondolatok vezérelték, amikor a KMKFen előadta a szórványmagyarság "kontrollált visszavonulásáról" szóló elméletét. A Szabó Dezsői "minden magyar felelős minden magyarért" gondolat jegyében véli úgy, hogy a beolvadás veszélyének kitett szórványmagyarság megmentésének egyik módja, ha kivonják őket a veszélyes övezetből, és a tömbmagyarság között biztosítanak lehetőséget a megmaradásra. A cél látszólag nemes, csak éppen hibás és ártalmas. Elég megidézni a haza bölcsét, Deák Ferencet : "Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmag a lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges". Márpedig, bárhogy csűrjükcsavarjuk, egy áttelepítés az ősi szállásterület önkéntes feladását, a szórványban és szórványért eddig végzett munka teljes lenullázását jelentené …” Kőszeghy El emér (KISZO) ? ? Telepesek, telepítők – „ Felbolydult méhkashoz hasonlított a romániai magyar közélet, miután nyilvánosságra került, hogy Szász Jenő , aki a magyar kormány által újonnan létr ehozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet élére került, a KMKF múlt hétvégi ülésén olyasmit vetett fel, hogy a szórványközösségek úgy menthetők meg, ha tömbmagyar vidékekre telepítik őket. Bár az intézetvezető nemzetstratégai kvalitásairól mi sem vagyunk száz százalékosan meggyőződve, azért nem nehéz felismerni a kampányszándékot a kijelentést kiszivárogtató RMDSZ részéről sem, amely azzal próbál politikai tőkét kovácsolni, hogy Szászt a szórvány árulójának kiáltja ki. Holott egy értelmes vitát, vagy legalábbis egy gondolatkísérletet megérne a felvetés, hiszen jelen állás szerint csak az tűnik biztosnak, hogy – szórványprogramok ide vagy oda – a szórványközösségekre lassú beolvadás vár …” Balogh Levente (Krónika) ? ? Listák és jelképek – „ Sokadmagammal kezdtem már azt hinni, hogy nem érhet meglepetés a fülkeforradalom nyomán kialakult országban. Tévedtem. Nem kicsit. Nagyon. Az unortodox Magyarország már nem csak a lehetőségek , hanem a meglepetések országa is lett. Azon már mérgelődni sem tudok, hogy miközben a mi ifjúságunk arra ment rá, azért kellett hideg osztálytermekben fagyoskodva felnőnünk, porciórabonra osztogatott ételért sorba állnunk, mert Románia minden és bármi ár on törlesztette államadósságát, most a gyermekeim is az államadósság elleni harc jegyében kapnak téli szénszünetet az egyetemen. Csak ezúttal nem Ceauşescu rázza az öklét látványosan Moszkva felé, hanem a nemzet miniszterelnöke Brüsszel irányába. Pedig ann ak idején Moszkvához nem önként csatlakoztunk, most meg, ha az emlékezetem nem csal, nem Brüsszel kért minket, hanem fordítva. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, egy kis áldozat a haza vagy annak vezetője oltárán talán még kibírható, ha indokolt …” Gál Mári a (Maszol.ro) ? ? Benkő Levente válaszol Ágoston Hugónak (is) – A maszol.ro vezető publicistája, Ágoston Hugó múlt jegyzetére is reagált lapunknak elküldött írásában Benkő Levente történész, közíró. A Krónika pénteki számának Szempont mellékletében is megjelent cikkét az alábbiakban közöljük – „ Erdélyisé gem természetrajza – erdélyi természetem rajza – Eredetileg nem akartam reagálni a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöksége január 16ai, kolozsvári ülése kapcsán írt Orcátlan senkiházik című vezércikkem (Krónika, január 17.,) által kiváltott bíráló véleményekre. Aztán meggondoltam magam, a közvetett és közvetlen megszólítottság okán egyaránt. Nem mosakodni jöttem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs miért. Most sincs, de úgy érzem , hogy az engem érintő reagálásoknak vannak olyan elemei, amelyeket nem árt a helyükre tenni. Orcátlan senkiházik című cikkemben valóban keményen fogalmaztam. Nem rendelésre, nem fizetség ellenében (a bírálóim vajon honnan élnek?), hanem egyedül és saját a karatomból. Mert rendelésre soha semmit nem mondtam, nem írtam, és nem is fogok, a garast pedig – ha nem
