Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. január - Civitas Europica Centralis
2013-01-21
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10 .. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 30121 . 10 ? ? Rekviem a jogállamért – „ A recept egyszerű. El kell vinni az ügyeket minél messzebbre azoktól, akikre vonatkozik, hogy ne tudhassák, ki milyen alapon hozott döntést, hogy eszükbe se jusson megkérdezni, miért az a megoldás született, amelyet közöltek velük, hogy szóba se kerüljön, lehet másképp is csinálni a dolgokat. A recept alkalmazása hazánkban sikeres volt. Szó sem esik már arról, hogy a választópolgárokat megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás joga - amely nem jelentett sem többet, sem kevesebbet a helyi köz ügyek önálló, demokratikus intézésénél, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlásánál - áldozatául esett a mindenható állam kiépítésének. A választópolgárnak többé nincs köze a hatósági ügyek intézése, az oktatás, a betegellátás jó része, a szociális és gyerekvédelmi szakellátás megszervezéséhez. Az önkormányzatok helyébe az állami hivatalok léptek. Az állami hivatalok, amelyek a helyi társadalom kontrollja nélkül működnek, amelyeknek nem az a fontos, hogy mi a jó az adott településen élőkne k, hanem az, hogy maradéktalanul végrehajtsák a központi akaratot …” ? ? ? ? Szüdi János (Nszv) ? ? Kornai 85 – „ Ma már csak a gazdaságtörténészek vitáznak arról, hogy vajon megreformálható lett volnae a szocializmus, legalábbis annak európai (tág értelemben vett szovjet) vállfaja. Az azonban vitán felül áll, hogy aki "a táboron" belül, máig ható érvénnyel, tudományos alapon leszámolt ezzel a vízióval az Kornai János akadémikus volt. A mai Magya rország politikusai számára a címében is nem kevés áthallással bíró, 1972es keltezésű, Erőltetett vagy harmonikus növekedés című tanulmánya (nevezhetjük nyugodtan röpiratnak is) világszenzáció, a térségünkkel foglalkozó közgazdasági gondolkodók csemegéje lett… A kimagasló képességű és hatású közgazdász, a Collegium Budapest egyik alapítója, a Harvard Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa ma 85 éves ” ? ? ? ? Bonta Miklós (Nszv) ? ? Külhoni véreink – „ Kezdjük talán Mikola doktor, a nemzet infektológusa 2006os, Fideszhez intézett szavaival, amelyek szerint ha a külhoni „ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna”. A kormányvá ltás akkor elmaradt, Mikolát a vereség után pártja gyorsan ejtette, a határon túliaknak szánt szavazati jog ötletét pedig négy éven át altatták (sőt tagadták), egészen a második Orbánkormány eskütételéig. Akkor viszont gyorsan kiderült, hogy nincs kétféle állampolgárság (bár a valóságban mégis van, mert az egyikhez csak a politikai és társadalombiztosítási jogok járnak, a másikhoz értelemszerűen adófizetési és egyéb kötelezettségek is): aki magyar, az szükségképpen választhat is. Semjén Zsolt miniszterelnö khelyettes azóta az elszakadt nemzetrészeket járja (ellenségei szerint: közpénzen kampányol), és nem is csinál titkot belőle: több százezer határon túli (természetesen fideszes) szavazóra számítanak …” ? ? ? ? Hargitai Miklós (Nsz) ? ? Önsorsrontás – Ladányi János a kollektív habitusunkról – A múlt év végén jelent meg Ladányi János szociológus, egyetemi tanár, az MTA doktora tanulmánya (Szisztematikus önpusztítás és önsorsrontás, Élet és Irodalom, 201 2. december 7.). Erről beszélgetünk m ost a szerzővel – „… Történelmünk során nem először kerülünk hasonló helyzetbe. Sokáig azt hisszük, hogy jól mennek a dolgok, majd amikor elszaporodnak a válságtünetek, meg sem próbálunk változtatni a hozzáállásunkon, ha nem újból és újból fejjel megyünk a falnak. Ráadásul ezt még bátorságnak vagy szabadságharcnak is hisszük. Ennyiben mintha valamiféle „nemzetkarakter” jelleget öltene néha a konokságunk, de nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni a dolgot. Nézzünk inkább ké t történelmi példát, hogy közelebb kerüljünk a jelenség megértéséhez. A dualizmus kori Magyarország máig fontos nemzeti vonatkoztatási pont … Miközben állandóan a reformokról beszélünk, valójában, a lelkünk mélyén azt szeretnénk, ha a világon semmi sem vált ozna … ” (Nsz)
