Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. január - Civitas Europica Centralis
2013-01-02
K ISEBBSÉGI S AJT ÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 30102 . 17 H H i i s s t t ó ó r r i i a a ? ? 89 ÉS A MAGYAROK – A romániai rendszerváltás és a kolozsvári esem ények – „ Kolozsvár és az itt élő magyar értelmiség kulcsfontosságú szerepet játszott a forradalom napjaiban és az azt követő hónapokban. A rendszerváltás idején Kolozsvár kulcsfontosságú szerepet töltött be az erdélyi nagyvárosok közt: itt volt a forradal om során nagy szerepet játszó erdélyi hadsereg központja valamint magyar és román szempontból is Erdély kulturális központjának számított. A '70es és '80as évek végén a kolozsvári magyar elit tiltakozása a román hatalom nemzetiségpolitikája ellen több sí kon zajlott. Ide sorolhatók azon tiltakozások, amelyek a „szocialista szabályok szerint” fogalmazták meg a nemzetiségi sérelmeket, elsősorban azon bukaresti román ismerőseiknek, akik valamilyen fontos funkcióban voltak, vagy hatalmuk révén befolyásolhatták a diszkriminatív kisebbségpolitikát. Ide sorolható Balogh Edgár , Demeter János , Takács Lajos . A másik tiltakozási forma az ellenzéki mozgalmakhoz köthető. A nagyváradi Ellenpontok szamizdathoz hasonlóan, az ellenállás, politikai tiltakozás formái Kolozsvá ron is jelentkeztek …” ? ? ? ? Fodor János (Transindex) A A j j á á n n l l ó ó ? ? Felvidéki Magyarok, 2012.4. szám - Beneš és öröksége – Megjelent a Felvidéki Magyarok elektronikus folyóiratunk ez évi negyedik száma, melynek témája: Beneš és öröksége. „ A cseheknek és szlovákoknak a német és magyar kisebbséggel kapcsolatos szörnyűséges tapasztalatai (…) a megújított Cs ehszlovákiát mély és végleges beavatkozásra kényszerítik”. Így szólt a hírhedt kassai kormányprogram VII. pontja, amelynek megalkotói világossá tették, mire számíthat a második világégés poklából még fel sem ocsúdott, a sok iszonyú egyéni és kollektív trau mát még talán fel sem fogott magyarság a Felvidéken. S az „alkotók” még csak a látszatra sem ügyeltek. Arra például, hogy a „végső megoldás” árnyékában a „végleges beavatkozás” milyen iszonyatosan cseng. Semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek tehát. Hogy e beavatkozás aztán – Benes dekrétumai ide, a kommunista diktatúra súlyos évtizedei oda – mégsem lett végleges, annak éppen mi, a megmaradt felvidéki magyarság vagyunk az élő bizonyítékai. Megfogyva bár, s talán törve is kissé, de a csehszlovák végső megoldás nem járt sikerrel. Még akkor sem, ha a törekvés rá azóta is megszakítás nélküli, folyamatos, módszerei pedig egyre kifinomultabbak és körmönfontabbak. Az utódállam Szlovákia számos megnyilvánulásában érhetjük tetten ezeket az áprilisi kormányprog ramban megfogalmazott törekvéseket. És ezen a „jog és szabadság” térségének álmodott Európai Unióhoz való csatlakozásunk sem enyhített. Ellenkezőleg: a máig hatályon kívül nem helyezett dekrétumok „befogadásával”, az abban foglaltak szellemiségének megtűré sével a szlovák nemzetállam részéről folytatott csendes népirtás még veszélyesebbé vált. Aki nem értené, miről is van szó, lapozza fel előző számunkat: a népszámlálás adatai kijózanítóak …” (Felvidék.ma) ☺ ☺ H H o o p p p p á á … …
