Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. november - Civitas Europica Centralis
2012-11-05
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 21105 . 12 Lehet magyarázkodni, de a tények magukért beszélnek. A másik két magyar párttal való összefogás elmaradása, ma már nyílt elutasítá sa, s az egyik főszerep vállalása az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) nemzetközi liberális, megalapozottságú, a tényleges kisebbségi politikai autonómiát mellőző projektumában arra utalnak, hogy az RMDSZ nem kacérkodik tovább az autonómiával, hanem végl eg odaállt helyi többségi partnerei mellé. Végül de nem utolsó sorban, Markó Béla hírhedett „elszólása” azokról, akik otthon „nyomják a dolgokat szinte az egy párt felé” nem más, mint e színvallás a politikába visszatérő volt elnök részéről történt megerős ítése. Az RMDSZ elzárkózva a magyar pártoktól, kifelé fordult. Az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójával (FUEN) egy követ fújva igyekszik nemzetközi védelemre szert tenni. S az autonómia mellőzésére támogatókat találni. Ennek az igyekezetnek a természet es velejárója a kizárólagosság, s a magyar politikai ellenfelek fennhéjazó letorkolása. Az „aki nem ránk szavaz, a román pártokat segíti” kampányszlogen, s egyáltalán, az egyelőre csak burkolt fenyegetésekkel terhelt kioktató politikai stílus, voltaképpen a bukástól való félelem jele. Aminek van előnye is. Most minden RMSZtag és potenciális választó láthatja: az erdélyi magyar politikai elit kétpólusúvá vált. Akik eddig úgy gondolták, hogy a tulipán az autonómia oldalán áll, azoknak most csalódniuk kell. M ert az RMDSZ nemcsak az autonómiát ellenzi, hanem annak legbelső lényegét, a Kárpátmedencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációját is. Bakk Miklós frissen közzétett autonómiakronológiájából tudjuk, hogy maga a politikai állásfoglal ás nem új. Frunda György Maros megyei szenátor még 2006ban kifejtette: ha a parlament nem fogadja is el a kormány által benyújtott formában a kisebbségi törvénytervezetet, „emiatt a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból”. Most az onban minden erdélyi magyar láthatja, hogy a küzdelem tétje, csakúgy, mint a Vajdaságban, maga a tényleges magyar politikai autonómia. Ez a megállapítás akkor igaz, ha szóban forgó 2006os romániai kisebbségi törvénytervezet meg sem közelítette az autonómi át. Nincs tehát új a nap alatt. Az ideges kirohanások, amelyeket az RMDSZ egészében távozásra érett öreg gárdája hangoztat, tartalmában és formájában azt a politikai viselkedést idézik, amelyik miatt a Kasza József által vezetett Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) 2003ban kimaradt a parlamentből. Ha akkor a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) beadta volna a derekát, és vezetői a VMSZ listáján indultak volna a parlamenti választásokon, ma a vajdasági magyar politikai elitnek nem lenne autonómiakövetelő sz árnya, de lehet, hogy nem lenne már VMSZ se. Csupán a néhány magát demokratikusnak nevező pártban lennének zsoldos magyarok a jelenleginél sokkal nagyobb számban. Vagy egy derűlátó változatban, néhány szerb pártban lennének magyar tagozatok is. Amelyek szí vvel lélekkel küzdenének a szerb nemzeti érdek érvényesítéséért. (Ahogy ezt annak idején a nyugati igazságosztók által agyonfavorizált Djindjic néhai szerb miniszterelnök tervezte.) Ha valakinek a VMSZ és az RMDSZ azonos politikai alapállásáról kétségei le nnének, számára álljon itt az akkor, 2003ban, a Magyar Szóban megjelent választási előzetes egy részlete. „Magyar Szó: A VMDP a reformisták listáján indul. Mennyire fogja ez megosztani a magyarságot, és milyennek látja az ő esélyeiket a parlamentbe való b ejutásra? Várady Tibor (aki akkortájt a VMSZ elnökének főtanácsadója volt): - Más listákon is vannak magyar jelöltek… Egyébként nem vagyok jós, nehéz megmondani, hogy az Isakov vezette szociáldemokrata blokk, hány szavazatot vehet el az Együtt a Toleranciá ért (VMSZes) koalíciótól. Természetesen mindenkinek jogában áll versenybe szállni. Azt hiszem – és ezt néhány nap múlva könnyű lesz ellenőrizni – hogy az Isakovblokknak nincsen arra esélye, hogy megközelítse az öt százalékot. Fontos tudni azt is, hogy mi a sorsa azoknak a szavazatoknak, melyeket olyan koalícióra adtak, mely nem éri el az öt százalékot. Különösen fontos ez a kisebbségeknek, mert észszerűen kell gazdálkodnunk a szavazatainkkal és az esélyeinkkel. A be nem futottakra leadott szavazatokat a s ikeres pártokhoz írják, azokhoz, akik átlépik az öt százalékot, mégpedig a sikerük arányában. Ha tehát a radikálisok, teszem fel, húsz százalékot érnek el, akkor a választási törvény szerint ehhez hozzá lesz írva még húsz százalék azokból a szavazatokból, melyeket sikertelen listára adtak le.” Várady Tibornak kétszeresen igaza lett: mind a VMDP, mind a VMSZ jogosan indult a választásokon. Csakhogy egyikük sem jutott be a szerb parlamentbe. Más lapra tartozik, s ez érvényes Erdélyre is, hogy a parlamenten k ívül is van élet. Ha az ember tudja, mit akar. A Háromszék c. erdélyi napilap kommentátora elmondja: az EMNP szerint az RMDSZ mellett ők is bejuthatnak a törvényhozásba. Így siker esetén nem egy, hanem két magyar párt lehet ott a parlamentben. „A pozitív ü zenetre – mutat rá a Háromszék – az RMDSZ negatívval reagál. A szövetség képviselői azzal érvelnek, hogy minden olyan szavazat, amelyet nem ők kapnak, gyengíti a magyar parlamenti képviseletet”.
