Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. október - Civitas Europica Centralis
2012-10-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 21003 . 21 Éppen ezért van különös jelentősége a Magyar Nemzet Online (MNO) portálon megjelent összeállításnak. Benne a lényegbevágó kérdésekkel, s egy budapesti tisztségviselő köntörfalazás nélküli feleleteivel. A kérdések: „Életképes lennee gazdaságilag a közel egymilliós lakossággal bíró terület, egyáltalán előnyt jelentenee az önállóság? Milyen kihívásoknak kellene egyáltalán megfelelnie egy független Székelyföldnek? Képesek lennéneke kormányt alakítani az egymással rivalizáló magyar p ártok?” Gabay Balázs, az MNO cikkírója először Izsák Balázshoz fordult e kérdésekkel. Az SZNT elnöke természetesen minden kérdésre tud megnyugtató választ adni. Ami nem meglepő. Az viszont már igen, hogy ezúttal a hivatalos Budapest is hangot adott vélemén yének. Szatmáry Kristóf, Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) május végén kinevezett gazdaságszabályozásért felelős államtitkára köntörfalazás nélkül támogatja a székely autonómiát. Szókimondó véleményét érdemes itt is idézni. – Nem hiszek a perszonális auto nómiában, az ugyanis a területi önállóság nélkül mit sem ér – fogalmazott az MNO kérdésére Szatmáry Kristóf, az NGM gazdaságszabályozásért felelős államtitkára. – Ahogyan DélTirol vagy Katalónia földrajzilag, jogilag, etnikailag is jól körülhatárolt tömbö t alkot, úgy ezek a kritériumok Székelyföld esetében is teljesülnek, ez tehát nem lehet akadály. Az lehet viszont a román politika ellenállása – így Szatmáry. A politikus biztos benne, hogy „ha a katalánokhoz hasonlóan a székelyek is tízezrével vonulnának utcára az autonómiát követelve, hatékonyabban tudnák képviselni érdekeiket”. S hozzáteszi: „a néhány napja lezajlott barcelonai demonstrációhoz képest a székelyek törekvése értelmiségi diskurzus. Ez persze lehet célravezető, de ha a múltba tekintünk, eddig nem volt túl hatékony. Annyi bizonyos, hogy a székelyek legnagyobb ellensége a beletörődés. Ha kiállnak igazukért, elérhető az álom”. Ha valaki, akkor Szatmáry most nagyot lépett az egyik legvisszahúzóbb klisé meghaladása felé. Még egy klisé A magyarszerb viszonyokkal összefüggésben, inkább Belgrádban, de Budapesten és a tudományos körökben is, gyakran megjelenik a kimondott igény: magyarszerb megbékélésre van szükség. A kijelentésnek a vajdasági magyarok vonatkozásában annyira nincs aranyfedezete, h ogy már fel sem kapják a fejüket, ha ezt hallják. Mégis, Bába Iván minapi szabadkai kijelentése az egyetlen helyen, ahol ezt nyilvánosan meg lehet tenni, a VajMa hírportálon megjelenő beírások vidékén, bizony kiverte a biztosítékot. A Külügyminisztérium kö zigazgatási államtitkára ugyanis kijelentette: belátható időn belül sort kell keríteni a szerbmagyar megbékélésre. S hogy Szerbia uniós csatlakozása előtt rendezni kell ezt a kérdést, mert megoldatlan problémák nem vihetőek be az unióba. Hát, nézzük csak meg közelebbről. Egy, szerb oldalról sürgetik a megbékélést, de az illetékesek jószerével ott akadályozzák az 1944/45 áldozatainak számbavételét ahol csak lehet. Kettő, nekünk kell siettetni a megbékélést, mert ezt a problémát nem lehet bevinni az unióba? Hiszen éppen a napokban nyilatkozta két szerb közjogi méltóság is, hogy Szerbia nem fog sietni. S egyáltalán: nem kellene Szerbiának az EU felé való közeledése témájától a 44/45ös áldozatok kérdését és a megbékélést végleg elválasztani? Olyan értelemben, hogy amíg nincs haladás az áldozatok ügyében addig tárgytalan a megbékélési ceremónia is. Hisz a lelkek az igazság nem pedig a ceremónia láttán nyugszanak meg. v v i i s s s s z z a a Készítette: B oér Krisztina
