Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. szeptember - Civitas Europica Centralis
2012-09-08
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20908 . 13 miniszterelnök egyszer igent, majd nemet mondott. Pedig az új kormány szerencsésen, lépéselőnnyel indult, hiszen Magyarország 2011ben éppen az EU soros elnöke volt. De sajnos ezzel sem tudtunk élni, az öndicséretek elnyomták a szakmai szempontokat. 2010ben a Miniszterelnökség akkori államtitkára, Kovács Zoltán szerette volna magához vonni a külügyi kommunikációt, és ez részben – sajnálatos következményekkel – sikerült is neki. 2012 júniusában Szijjártó Pétert – gyakorlatilag komolyabb tapasztalat és a v ilágpolitikai folyamatok tényleges és elmélyült ismerete nélkül – „külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkárrá” nevezte ki Orbán Viktor …” ? ? ? ? Odze György (Nsz) ? ? Támadás a ren dszer ellen – Brutális változásokat hozhat az új földtörvény – „ A jobboldal mindig politikai sikereket várt a termőföldek – és nem mellékesen a felhalmozott tulajdonok – kiosztásától. Kezdődött 1992ben az üzemi vagyonok „nevesítésével”, továbbá a kárpótl ási és egyéb címen meghirdetett földlicitekkel. (Az állami gazdaságok dolgozóinak nem volt bevitt földtulajdonuk, és a téeszekben is dolgoztak olyan százezrek, akik korábban nem rendelkeztek közösbe adandó birtokkal, és ilyet nem is örököltek.) Ettől az új módi földosztástól azt remélték, hogy a koalíció legalább harminc évig kormányozza majd az országot ( Szűcs M. Sándor volt MDFes képviselő szóbeli közlése). A pórnép hálás lesz nekik. Hogy biztosak legyenek a dologban, megtiltották – 1994ben, egyik utolsó rángásként – a társas gazdaságoknak, szövetkezeteknek és társaságoknak, hogy a termőföldön tulajdont szerezzenek. A Hornkormány változtatni akart, de végül 1997ben megrettent a népszavazással való fenyegetéstől. Nem ismerte a terepet: e kérdésről pedig képtelenség lett volna érvényes referendumra mozgósítani a társadalmat. Aztán az első Orbánkormány fokozta a rendszer elleni támadást. Az Antallkormány osztotta a más tulajdonát – ej, a tulajdon szentsége! – , a Borosskormány azután faron billentette a p iacgazdaság egyik fő erényét, a versenysemlegességet, Orbánék pedig újabb grádicsként létrehoztak egy privilegizált csoportot, a családi gazdaságokat. E cirka tizenötezres tábor aztán kapott kedvezményes hiteleket (a felét máig sem fizették vissza), kamattá mogatást és csábító falatokat Fortuna bőségkosarából, épp csak vitézi telkeket nem. Nem tudható, hány év kellett volna a szocialistáknak, hogy átlássák a totálisan rendszeridegen állapotokat, nyolc kevésnek bizonyult …” ? ? ? ? Kun István (Nsz) ? ? Korpa közé keveredve – „… Egy normális, középméretű, független, hivatalosan fejlettnek nyilvánított országban a diplomácia lényege az egyeztetés, a konzultáció, a befolyás os szövetségeseknek való udvarlás és a hasonló méretű, érdekű partnerek megnyerése a magunk céljainak. Amikor 2010 májusában Semjén Zsolt , az újonnan kinevezett „nemzetpolitikai” miniszterelnökhelyettes közölte, hogy a diplomácia a nemzetpolitikának „csak egyik területe”, és a külügy dolga „a tájékoztatás, semmiképp sem a konzultáció”, már kész volt a kocsi, sejteni lehetett a mostanihoz hasonló csődöket. (Megjegyzem, az azeri ügyletből a Külügyminisztériumot, úgy, ahogy van, kihagyták, először akkor szóla lhatott meg, amikor a korpa közé keveredett országot már megették a disznók.) Ha egy normális, középméretű, független, hivatalosan fejlettnek nyilvánított állam pénzügyileg bajba kerül – a saját addigi rossz gazdaságpolitikája miatt – , akkor nem indít prop agandahadjáratot az őt segíteni kívánó ENSZszervezet (IMF) és nemzetközi integráció ellen, csak azért, mert azoknak feltételeik vannak: a nyugati civilizáció szabványait kérik számon. És nem veti magát olyan keleti diktatúrák karjaiba, melyekről annyit s e tud, hogy mit akarnak tulajdonképpen Magyarországtól. Orbán Viktor nem csupán nem ért a kormányzás két legfontosabb témájához, a gazdasághoz és a külügyekhez, de a lényétől idegen az, ami e két terület felügyeletéhez a modern korban, demokratikus viszony ok között szükséges: az, hogy számoljon mások – az államtól független, szabad piaci szereplők, illetve független országok – érdekeivel és meggyőződéseivel. Egyáltalán, hogy számoljon. A
