Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. szeptember - Civitas Europica Centralis
2012-09-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce uce nt .net/ admin@cecid.net 201 20907 . 14 nyom el, ki kerekedik a többiek fö lé, melyik hangsúly győz. Csak az biztos, hogy a (szélső)jobb megfogta Erdélyt, és nem ereszti. Két év telt el azóta, hogy Szegedi Csanád , jobbikos EPképviselőként, a magyarországi politikusok közül úttörőként irodát nyitott Marosvásárhelyen, egy évvel ké sőbb pedig Szatmárnémetiben. A gesztust az erdélyi jobboldali támogatók lelkesedéssel fogadták, a Jobbik 2010ben „határozott” és „új”, a hagyományokkal szakító nemzetpolitikát ígért. Ennek részeként prezentálták az irodanyitást is: mint az új, közvetlen, folyamatos kapcsolattartás helyét, eszközét. Szimbolikus és valós helyfoglalást. Az irodanyitáskor bejelentették: ahogy az Erdélyi Magyar Néppártnak a Fidesz, úgy a Magyar Polgári Pártnak a Jobbik a stratégiai partnere: közös fellépésre és sikerekre készül nek. Szegedi Csanád lett a Jobbik „erdélyi arca”, Vona Gábor évenkénti EMItáboros szereplését leszámítva ő lett a „témagazda”. Sokakat aggodalommal töltött el a szélsőjobb terjeszkedése, az irodanyitás ellen marosvásárhelyiek egy csoportja aláírást gyűjtv e tiltakozott. Akkor úgy tűnt, gyors és zökkenőmentes lesz a párt építkezése, a Jobbik ugyanazon a radikális úton halad tovább Erdélyben, mint amit Magyarországon bejárt. A politikai helyfoglalást nem sikerült tartalommal feltölteni: Romániában (néhány hel yi konfliktust leszámítva) nem működött sem a cigányellenes, sem az antiszemita retorika. A Jobbik semmilyen kezdeményezéssel nem tudott előállni az elmúlt két évben, amely felkeltette volna az erdélyi magyarok érdeklődését …” ? ? ? ? Parászka Boróka (Erdélyi Ri port) ? ? Tanulságok – „ Még az Örményország és Azerbajdzsán közötti feszült viszony ismeretében is megdöbbentő következményekkel járt az, hogy Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Saf arovot , azt az azeri katonát, aki 2004ben Budapesten baltával gyilkolta meg egy örmény katonatársát. Bár az eljárás világszerte elfogadott gyakorlat, és egyértelmű, hogy Budapest nem vonható felelősségre azért, mert az azeri elnök kegyelmet adott Safarovn ak , a világ szemében Magyarországot mégis részfelelősség terheli azért, mert egy brutális gyilkos ünnepelt hősként szabadon járhatkelhet. Külön elkeserítő, hogy a botrány éppen azon a hétvégén robbant, amikor a világnak egy másik magyar ügy, a Mikókollég ium visszaszolgáltatásának utólagos megtorpedózását jelentő bírósági ítélet ellen összehívott sokezres sepsiszentgyörgyi tiltakozás miatt kellett volna a magyarokkal foglalkoznia …” ? ? ? ? Balogh Levente (Krónika) ? ? Mint a szikla – „ Csak sok vita után nyelték le, hogy sem a székely, sem a magyar himnuszt nem illik részegen ordítozva énekelni, mert lejáratjuk, cafattá tépjük, s oda a himnusz méltósága …” ? ? ? ? Sike Lajos ( Maszol.ro ) ? ? Elbaltázott becsület – „ Reménykedjünk, hogy a magyar név újra szép lesz, mert a múlt péntek óta, amikor az azeri baltás gyilkosból sikeresen nemzeti hőst csinált unk, bizony nagyon csúnya. Értetlenül áll a nagyvilág Budapest döntése előtt, de Magyarországon is döbbenet uralkodik. És szégyen, persze, mert elég nehéz megemészteni azt, ami történt. Mindmáig senki sem mondott le, senki sem kért bocsánatot, mármint azok közül, akiknek e szégyent köszönhetjük, és vélhetően egyhamar nem is fog. Orbán Viktor miniszterelnök többnapos hallgatás után is csak annyit mondott: lezártnak tekinti az ügyet és higgadtan figyeli a kibontakozó vitát. Az ügy tényleg lezárt, jóvátenni sz inte lehetetlen. Kormányzati cinizmussal vagy hozzá nem értéssel állunk szemben, találgatja Magyarország. Eladtuk (volna) a lelkünket vagy jól átvert a bakui diktatúra? Bármi is az igaz, nem lehet a végtelenségig hallgatni, mert nem pusztán egy gyilkos sza badon engedéséről van szó. És már nem is csak az Orbánkormány, hanem az ország és a nemzet becsületéről …” ? ? ? ? Gál Mária (Maszol.ro) ? ? Tüdő, az „ erőcsávó ” – „ Számomra, ir odalommal foglalkozó számára nem kétséges, hogy a művészeti alkotások szereplői között sok olyan alak található, akit létező személyről, élő, néha közismert emberről mintázott a szerző. Némi tipizálás, stilizálás, jellemfarigcsálás... és igazán
