Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. szeptember - Civitas Europica Centralis
2012-09-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20915 . 14 ? ? Akár a katalánok... – „ Egy világhálós közösségi oldalon tart közvéleménykutatást a máramarosi Borsa város frissen megválasztott polgármestere, arról kéri ki a település, a régió lakóinak véleményét, szeretnéke ha városuk, illetve a történelmi Máramaros autonóm, az ország többi részétől pénzügyileg független régióvá válna, hogy szabadon gazdálkodhasson az EUs pénzekkel, az adólejekkel. A polgármester Belgiumból telepedett haza nagy tervekkel, nyugati mentalitással, s minden bizonnyal igen gyorsan szembesült a romániai valósággal, a központosítás akadályaival. Érvelése hatékony, alig egy hete indított önrendelkezési kezdeményezése 90 százalékos támogatottságot élvez a Facebookon …” ? ? ? ? Farkas Réka (Háromszék) ? ? Băsescu, a bumeráng – „ A romániai helyze tet külföldön felületesen elemzők úgy látják, mintha Traian Băsescu lenne a román demokrácia őrangyala, akit puccsal akart eltávolítani a szociális – liberális szövetség, de akit védelmez Brüsszel és Washington. Itt álljunk meg egy szóra, mert szokás szerint , az ördög a részletekben rejlik. Románia lakosságát, bár számbelileg csökkent, nem fenyegeti sem az idegösszeomlás, sem a kihalás veszélye, mint az anekdotabeli ausztrál őslakosokat, akik nem tudtak megszabadulni régi bumerángjuktól, mikor újat kaptak, me rt ez eldobott régi mindig visszatért. A románok sem tudnak megszabadulni Traian Băsescutól , aki a 7,4 millió ellenszavazatot figyelmen kívül hagyva bumerángként tért vissza a Cotrocenipalotába. Való igaz, ez nem példátlan a román történelemben. Băsescu i s azt mondhatja és mondja is, mint Costache Negruzzi történelmi novellájának főhőse, a bojárok által elkergetett, de visszatérő Alexandru Lăpuşneanu fejedelem: „Én akkor is akarlak benneteket, ha ti nem akartok.” Akkor is, a 16. század derekán, azóta is mi ndannyiszor, most is: a hatalmi belviszályt a lakosság szenvedi el. Az is hagyomány, hogy ez a hatalomért küzdőket a legkevésbé sem zavarja …” ? ? ? ? Lakatos Péter (Erdélyi Riport) ? ? Schengeni sorompó – „ A romániai helyzet ismeretében az lett volna a meglepő, ha az európai uniós bel- és igazságügyminiszterek nem halasztják el a jövő hétre tervezett ülésüket, amelyen Románia és Bulgária – legalább részleges – schengeni csatlakozásáról kellett volna dönteniük. Németország, Hollandia és Belgium ódzkodása Románia felvételétől több okra is visszavezethető. Az egyik ok az elmúlt hónapok politikai adokkapokjában keresendő. A kormányzó Szociálliberális Unió mindent egy lapra – Traian Băsescu államfő leváltására – tett fel, és mindent el is veszített: a házelnökök és az ombudsman leváltása, az alkotmánybíróságra gyakorolt nyomás és a választási csalások gyanúja miatt az ország Európa páriájává vált, ahol Brüsszel szerint merényletet kíséreltek meg a jo gállam ellen, és ahol éppen ezért folytatni kell az igazságügyi reform felügyeletét, nehogy a kormány saját befolyása alá próbálja azt vonni …” ? ? ? ? Balogh Levente (Krónika) ? ? Férfiellenesség kontra férfi bunkóság – „ Az egyéni szabadság, a jogegyenlőség hívei és a Fidesz utálói (ez a három kategória nem feltétlenül esik egybe) váratlan ajándékot kaptak a keddre virradó éjjelen, amikor egy Varga István ne vű képviselőnek elsült a szája. Ilyen bírt mondani az alföldi ügyvéd, hatgyermekes családapa: „A nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni. Ha önök azt szeretnék, hogy ötvenhatvan év múlva legyen még magyar (...) majd ha min denki megszülte a maga kéthárom vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni. (…) Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni kéthárom vagy inkább négyöt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban me gbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.” Lett is felháborodás (meg röhögés), teljes joggal. Meg általánosítás, hogy „ezek ilyenek”, ami nem is volt nehéz, mert különféle kormánypárti képviselők nagyon hasonlókat mondtak, a női méltóságra máskor oly kényes fideszes nagyasszonyok meg csöndben maradtak. Oda se figyelt
