Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. szeptember - Civitas Europica Centralis
2012-09-10
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20910 . 10 külföldön dolgozó magyar nagykövetek tavaly nyári ér tekezletén például szövetségesnek minősítette Oroszországot és Kínát. Mint az Országgyűlés Külügyi Bizottságának alelnöke, meghívottként ezzel vitába szállva hangsúlyoztam, hogy a szövetség a közös értékrenden, míg a gazdasági partnerség a kölcsönös érdeke ken alapszik, a kettőt nem lehet összetéveszteni. Magyarország keleti irányú kapcsolatépítését mi szocialisták is fontosnak tartjuk. A Hornkormány állította helyre a rendszerváltás után befagyott magyarorosz kapcsolatokat és alapozta m eg Magyarország és Kazakisztán együttműködését. Ekkor kaptak lendületet a magyarországi japán, valamint délkoreai befektetések. A Medgyessykormány nyitott Kína és India felé. Az ázsiai kapcsolatok építésére a Gyurcsánykormány is nagy figyelmet fordított . A szocialista kormányok azonban ezt nem az európai és északamerikai kapcsolatok helyett, hanem azok kiegészítőjeként tették, ezeket az országokat nem szövetségesnek, hanem fontos gazdasági partnernek tekintették. A legfelső szintű látogatásokat és megál lapodásokat miniszteri találkozók sora készítette alaposan elő, így azok konkrét eredményeket hoztak …” ? ? ? ? Kovács László (Nszv) ? ? Veszprém Szabad Város – „ Szombaton a gyáva Budapestről az ellenállás bátorsága Veszprémbe költözött. A gyáva Budapestről, amely két hete eltűrte, hogy a szélsőjobb a Hősök terén ünnepelje Európa legocsmányabb szervezetének születésnapját. A gyáva Budapestről, amelyik eltűrte, hogy Hanti Vilmost megtámadta, tettl egesen is inzultálta egy náci falka. Ez a gyáva Budapest sunnyogva nézi, ahogy az országra telepednek a legsötétebb erők, mint ahogy azt is eltűrte, hogy egy alkotmányos államcsínnyel ellopják a köztársaságot …” ? ? ? ? Andrassew Iván (Nszv) ? ? Sokáig összesúgnak... – Nem valószínű, hogy az azeri gyilkos átadása után megismétlődik mindaz, ami a Zsitvatoroki béke után történt (kétszáz évig a törökök csalárdságától volt hangos a nemzetközi diplom ácia), de Hiller István volt kulturális miniszter, a diplomáciatörténet ismert kutatója és oktatója úgy véli: hosszú ideig össze fognak még súgni a magyar diplomaták háta mögött – „… A diplomáciatörténet azt mondja, hogy nincsenek sablonok. Vannak metódusok , vannak technikák, és vannak módszerek. De mindig figyelembe kell venni két ország kapcsolatában az adott országok mentalitását, habitusát, hagyományát. Lehet, hogy ugyanazt a kérdést az egyik ország elengedi a füle mellett, miközben a másik megvadultan ő rjöng, mert az ő befogadó közegében teljesen más jelentéssel bír. Ezért van kiemelt felelősségük a nagykövetségeknek, amelyek kötelesek ezekről a dolgokról részletes jelentéssel szolgálni a döntéshozóknak. Az információ nemcsak arról kell hogy szóljon, mit mondott tegnap a miniszter, hanem arról is, hogy az adott ország milyen mentalitású, és ha a vezető egy döntést hoz az adott országgal kapcsolatban, akkor annak mi lesz a reakciója. Mert lehet, hogy ugyanaz a döntés egy más országban semmilyen vagy épp el lentétes reakciót vált ki. Ha egy döntéshozó a korrekt politikai információt nem használja fel, nem tud jó döntést hozni. Az más kérdés, ha tudja, ismeri, és mégsem akarja figyelembe venni. Akkor azt kell mérlegelnie, hogy a konfliktus megérie. Akkor van baj, ha a konfliktus sokkal nagyobb, mint amire számítottunk. A diplomácia akkor tud működni, ha a döntési szintek egymással folyamatos kapcsolatban és hierarchiában is állnak. Lehetséges olyan helyzet, amikor nem megfelelő szinten hoznak meg egy kapcsolód ó döntést, ez általában korrekcióval és személyi következményekkel jár. A legkonfliktusosabb az, ha a feldolgozó apparátus nem tud egy olyan döntésről, amelyet egy felsőbb szint hozott meg, amikor például egy szerződésben vállalt kötelezettséget egy magasa bb szintű döntéshozó egyszerűen felülír. Ennek az egyik példája Teleki Pál esete, aki a Horthy Miklósnak szóló – egyébként nagyon érdekesen egy részében tegeződésre váltó – utolsó levelében azt írja: „Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden al apuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak
