Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20802 . 21 Hogyan is szól Guiseppe De Santis, a nagy neorealista rendező filmjének a címe? Nincs béke az olajfák alatt. Még nem bizonyosodott be, de kialakulóban van egy negyedik hasonlóság is a DS, és az SNS által vezetett kormányok között. Ez pedig az EUc satlakozás ügyében tett szerbiai ígéretek, s a vállalt kötelezettségek közötti feszültség. A DS megúszta: kitelt a mandátuma anélkül, hogy Kosovo ügyében lényegi előrelépés történt volna. Ez a kurzus nehezen folytatható. Az SNSnek – ez már most látszik – kezdettől fogva bizonyítási kényszer alatt kell politizálnia. A hasonlóságok a DS és az SNS kormányok között kitapintható formában állnak előttünk. S a különbségek? Ezek megjelenésére, ha lesznek ilyenek, még várni kell. v v i i s s s s z z a a A tisztázódás folyamatai VMDP Hírlevél 20120801 Ha hallgatjuk a külhoni magyar pártok vezetőit, minél nehezebb helyzetben van a magyarság, annál több ötlet kerül elő arra vonatkozólag, hogy az egyre devalválódó parlamenti netán kormányzati jelenl ét hogyan váljon tényleges hozadékkal kecsegtető politikai befolyássá. S azt, hogyan kell legtöbb haszonnal kivetíteni a kárpátmedencei kis magyarmagyar galaxisba. A határon túli magyar egypártok Tusnád után az eddiginél is kellemetlenebb helyzetbe kerül tek. Amennyiben Tusványos haszna csak annyi lenne, hogy világossá vált a nemzetpolitikát s ezzel a Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) érintő elvi, s gyakorlati hozzáállásban megmutatkozó különbség, már ezt is fontos eredménynek kell tekintenünk. Az iga zi, a nemzetpolitika egészét befolyásoló hozadék azonban az, hogy egy kicsit a romániai népszavazásra támaszkodva, világosan elkülönültek a kétpólusúvá vált kárpátmedencei magyar politikai elit törekvéseinek egymással szemben álló jól körülhatárolt jellem zői. A magyar kisebbségi elitek helyi többségi hatalomhoz simuló szárnya, akár szűkölve, önmagának is ellentmondva közeledik az aktuális kormányzatokhoz. Külön, a nemzeti közösség egészét érintő követelései, mint amilyen az autonómia – nincsenek. A nemzet i oldal sebeit nyalogatja, viszont – leginkább az autonómia követelésének formájában – felteszi a lécet. Jó példa erre Berényi József tusnádi kijelentése, miszerint „a Felvidéken magyarként való megmaradásunk érdekében bátor politizálásra és az önkormányza tiság eszközeire van szükség”. A mindig óvatos Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének ez a nemzet egészének politikai színterén való megnyilvánulása jól szemlélteti, hogy a kétpólusúvá vált magyar elitek között hol a határ, amely őket elválasztja. A vajd asági magyar politikai elit és a léc Lehet nagyokat mondani, ahogy tette ezt Pásztor István Tusnádon, de a tényleges hatás eléréséhez sokkal többre van szükség. A VMSZ célja, így Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, hogy ne csökkenjen a magyarság politikai b efolyása Szerbiában. Mintha eddig lett volna ilyen befolyásunk. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) rögtön a magyar pártok választásai fiaskója után javasolta, hogy a magyar pártok tegyék fel közösen a lécet. Lépjenek fel közös követeléssel a szerb po litikai elit felé, hiszen a magyar szerb érdekek húsz éve keresztezik egymást, s eddig mindig a magyarok húzták a rövidebbet. Nincs sem magyar iskolahálózat, sem önálló döntéshozatali fórum, sem olyan egység, amelyből legalább egy párt ki ne ugrott volna, ha a kívánatos morzsát látott lehullani a szerb politikai elit asztaláról. Visszatekintve, a vajdasági magyarságnak tényleges politikai befolyása csak a történelmi VMDK idején (19901994) volt. Mert akkor egységben fel tudtuk tenni a lécet. Egy ideig töret lenül álltunk az autonómiakövetelésünk mögött. Mihelyt – a VMSZ létrejöttével – kétpólusúvá vált a vajdasági magyar politikai elit, a helyi hatalomhoz simuló szárnya akár a legértéktelenebb konc reményében, a VMSZ vezetésével, mindig feladta a tényleges ma gyar autonómia iránti igényt. Vagy ahogy a minap az egyik szabadkai vállalkozó, amolyan botcsinálta politikai elemző szerepében nyíltan kimondta, a bölcs dolog az, ha a kisebbségi (legnagyobb, legbefolyásosabb stb.) magyar párt mindig a hatalmon levő szerb párthoz csatlakozik. Ő csak tudja, hiszen a sikeres vállalkozását pont egy ilyen helyi odafordulásra alapozta. Nem telt bele egy egész nap sem, s mit ad Isten, a Magyar Szó ma címoldalas információban hozta Pásztor nyilatkozatát miszerint „esélyt kell adn i a kormánynak. Mármint a Dacicféle új szerb kormánynak. A politikai piruett láttán a VMSZes média még csak fel sem szisszent. Mintha a helyzet csak annyiban változott volna meg, hogy a Tadicféle Demokrata Párt (DS) a VMSZ stratégiai partnere többé nem említendő véd- és dacszövetségesként.
