Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-24
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20824 . 14 felhívták a figyelmet a „nehezen ellenőrizhető árnyékmechanizmusok” kialakulásának esetleges veszélyeire, illetve az ilyen típusú fert őzés megelőzésére …” ? ? ? ? Varga György 1 (Nsz) ? ? Orbán mindent elrendezett – „ Orbán szerint a demokrácia modellje nem könnyíti meg a válság kezelését. Értelmezzük ezt a mondatát a kedves vez etőnek. Értsük úgy, ha nem lenne demokrácia, akkor sittysutty vége lenne a válságnak? Írta is a minap valamelyik mameluk az egészen független kormánypárti sajtóban, hogy hát a Római Birodalom korában is, ha baj volt, akkor diktátort választottak. Értjük p ersze …” ? ? ? ? Dési János (Nszv) ? ? Matolcsy 1627ben – „ A modern demokráciák korában, európai nemzetállamban aligha összpontosít valaki több hatalmat a saját kezében, mint Orbán Viktor . Szem élyéről - szerteágazó vitákat kiváltó kijelentései nyomán - a korábbinál meredekebb és markánsabb értékelésekkel lehet találkozni idehaza és külföldön is. (Legutóbb a Spiegel online felvette miniszterelnökünket Európa tíz legveszélyesebb politikusának list ájára, együtt Silvio Berlusconival , Marine Le Pennel , a francia szélsőjobb pártvezérrel és a görög populista Ciprasszal ) Az említett értékelések között vannak olyanok is, amelyek azt valószínűsítik, hogy Orbán érzéseinek, sőt indulatainak ad most már szaba d utat, és olyanok is, amelyek szerint valójában nagyon is tudatos, ma még részben mesterséges ködbe burkolt célok vezérlik. Mindenesetre távlati elgondolásainak megértéséhez nehéz jobb támpontot találni, mint az unortodox gazdaságpolitika kialakítójáét. A Heti Válaszban Matolcsy Györgynek rovata van, legutóbbi írása - elvben - Peter H. Wilson brit szerző Európai Tragédia című könyvével foglalkozik, amely, úgymond, új megvilágításba helyezi az 16181648 közötti harmincéves háborút. Elvben, mert a kiváló kut ató könyvének tételes ismertetése nyilvánvalóan túlnőtt a Matolcsyrovat keretein, ehelyett a cikkíró megkísérelt a recenzió műfajától elrugaszkodva, párhuzamot vonni ama három évtizedes pusztító háború és napjaink európai tendenciái között. Az utóbbi témá ról írja: "E pénzügyikereskedelmi háborúban Amerika globális hatalmi helyzetet kíván elérni, az EU központi intézményei az uniós országok feletti jogkörökért harcolnak. A globális hegemónia ellen többen is fellépnek, ahogy az EU központosító törekvései el len is. Mintha ma az unió lenne az akkori KözépEurópa, a mai protestánsok eurót használnak, a mai katolikusok dollárt, vagy más valutát. Bár a háborút most gazdasági fegyverekkel vívják, a következményei hasonlóak ..." ? ? ? ? Vajda Péter (Nszv) ? ? Kétfejű totalitarizmus – „ Bizonyára úgy kellene kezdenem ezt az írást, milyen nagyszerű, hogy végre megállapodás történt: Európa államainak vezető értelmiségijei, politikusai végre megjelöltek egy n apot, amelyen az uniós államok azonos időben emlékeznek a kommunizmus és a nácizmus/fasizmus áldozataira. A totalitarizmus áldozatainak emléknapja nem véletlenül esett a Hitler – Sztálinmegegyezés, lánykori nevén Molotov – Ribbentroppaktum megkötésének idejé re. (1939. augusztus 23.) Hatalmas csalódás volt az akkor, 1939ben a baloldal gondolkodóinak, és csak a fanatikusok nem látták, milyen sötét üzenet rejlik benne. Sokak számára akkor lepleződött le az úgynevezett antifasiszta harc valódi természete: mert h át miféle küzdelem lehet az, amely két őrült zsarnok külügyminisztereinek meleg kézfogásaiban és a diktátorok kölcsönös ígérgetéseiben kulminált más országok, egész népek rovására? Számos igazi baloldali ekkor lépett ki a kommunista pártból, bár komoly lec ke lehetett nekik már a spanyol polgárháborúban a célok teljes alárendelése a szovjet érdekeknek. Szívesen lelkesednék tehát az emléknap létrejöttének, ha nem tartanám elképesztően megkésettnek. Hiszen már az is döbbenetes, miként csúszhatott át a XXI. szá zadra a két diktatúra hasonlóságának beismerése, amely némely világosfejű gondolkodó értelmiségi számára már a 30as évek végén evidencia 1 közgazdász
