Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. augusztus - Civitas Europica Centralis
2012-08-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20815 . 16 KR: És miért kellett várni erre a fajta beismerésre? T.I.: - Szerbiában mind enki érezte és tudta, hogy Ratko Mladićot a szerb állam bujtatja. Hosszú éveken át háttértámogatás nélkül nem bujkálhatott volna szerbiai katonai objektumokban. A boszniai háború 1995ben történt befejezés óta Szerbiában tartózkodott. Nem sokkal ideérkezés e előtt zajlott le a nyolcezer áldozatot követelő srebrenicai népirtás, majd sor került a boszniai háborút lezáró Daytoni megállapodás aláírására, így neki menekülnie kellett. Hosszú időn át Belgrádban és környékén bujkált. Közben méhest vásárolt Loznica k örnyékén és úgy tervezte, hogy öreg napjait majd méhészkedéssel tölti. Mivel azonban a nyugati nagyhatalmak óriási nyomást gyakoroltak a belgrádi kormányra, amely Milošević 2000ben bekövetkezett bukását követően egyértelművé tette, hogy az Európai Unió ta gjává kíván válni, Belgrádnak nem volt más választása, végül le kellett tartóztatnia és kiszolgáltatta a Hágai bíróságnak Ratko Mladićot. KR: - Említetted, hogy Mladić annak is köszönhette, hogy sértetlenül élhette meg az elmúlt éveket, hogy kézrőlkézre adták, bújtatták különböző helyeken. Itt került végül a képbe az a bizonyos unokatestvér, aki szintén éveken át bujtatta őt. Mi késztethette őt arra, hogy tömeggyilkos rokonát segítse? Itt pusztán a rokoni kötődés miatt vállalta ezt föl, netán a meggyőződ és vezérelte, vagy megfélemlítették, ha kiadja Mladićot, akkor vele is végeznek. T.I.: Több okra vezethető ez vissza. Ratko Mladićnak és unokatestvérének a családja a II. világháborúban BoszniaHercegovinában sok hozzátartozóját elveszítette usztasa leszá molások, más vérontások következtében. Bennük nagyon erősen él a múlt, a sérelem, a bosszú. Az unokatestvér aztán szerb telepesekkel a II. világháborút követő években érkezett ide a Vajdaságba, Lazarevóba, ahonnan a németeket háborús bűnösként 194445ben elűzték. Másrészt Szerbiában a hazafias, nemzeti kötődések nagyon erősek. Én tartok tőle, sőt biztos vagyok benne, hogy Ratko Mladić még nagyon sokáig, évszázadokig szerb Rózsa Sándorként fog élni sajátjai körében, annak ellenére, hogy mindenki számára nyi lvánvaló, hogy mit művelt. Vélhetően ezekre az okokra vezethető vissza, hogy felvállalta unokatestvére rejtegetését. KR: - Az unokaestvér, mint bűnsegéd személye ismert, de mi van és mi lesz az igazi bűnösökkel, a Mladićot bújtató egykori katonatársakkal ? T.I.: - Az én meglátásom szerint nem az a legnagyobb probléma, hogy Ratko Mladić az utolsó öt évben egy sötét szobában a lehúzott redőny mögött rejtőzködött unokatestvére támogatását élvezve. Még csak nem is az a tíz katona és állambiztonsági jelenti a fő gondot, akik valamelyik belgrádi börtönben várják sorsuk további alakulását. Ennél sokszorta fontosabb volna kimondani, hogy Slobodan Milošević 2000ben bekövetkezett bukása után, amikor hatalomra került a szerbiai demokratikus ellenzék, ki állt a Mladi ćot hosszú időn át bujtató tíz ember mögött. Ki kellene végre mondani, hogy a délszláv térségben dúlt háborúk megítélése ügyében a hatalomra került szerb ellenzék sem különbözött a Miloševićrendszertől. Ők nem azt rótták fel Miloševićnek, hogy háborúba vi tte az országot, hanem azt nehezményezték, hogy Milošević nem nyerte meg a háborút. És ezeket a háborús bűnösöket épp úgy bujtatták ők is, mint ahogy azt Milošević is tette volna, ha pozícióban marad. (Szombat reggel, Kossuth Rádió) v v i i s s s s z z a a Készítette: Boér Krisztina
