Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. július - Civitas Europica Centralis
2012-07-25
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20725 . 10 V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú Számvetés félidőben – Hogyan lehetünk sikere s nemzet? – 2. rész – „ Új egyezség ” – átléphetőeke a mentális határok? 1 – „ A félidős értékeléssel nem kerülhető meg azoknak a feladatoknak a számbavétele – még ha nem is egy részletes program bemutatásának igényével – , amelyek megoldása elengedhetetlen a magyar – magyar viszonyrendszernek a realitásokkal számot vető újrarendezéséhez. A legfontosabb közös feladat a bizalom helyreállítása Magyarország és a külhoni közösségek között, és egy politikai kötőerővel bíró új egyezség létrehozása. Ez az új nemzeti eg yezség alapozhatja meg a történelmi realitásokat számba vevő, az együttműködésre és a kölcsönös felelősségvállalásra, a pártpolitikamentességre és az egyenlő közelség elvére építő, a magyar közösségek differenciált helyzetére figyelő nemzetpolitikát. Mind ehhez az eddigi beidegződésekből, a politikai szatócskodásból, a személyes ellen- és rokonszenvekből épült, talán túlságosan is megszilárdult mentális határok átlépésére van szükség. Az új egyezség ugyanis önkorlátozást igényel, elsősorban a magyarországi pártok részéről, de bizonyos értelemben a külhoniaktól is …” Gémesi Ferenc 2 (Szabadság) FAZ: Orbán dacolt, ahol csak tudott, Ponta gyorsan engedett – A ? ? Frankfurter Allgemeine Zeitung Magyarország és Románia – Az EU nyomásgyakorló eszközei címmel közölte Nikolas Busse Brüsszelben kelt írását: A magyarországi és romániai politikai manőverek nem voltak összeegyeztethetőek az Európai Unió demokráciájával és jogállamiságával. Az EU mindkét esetben olyan eszközökkel reagált, amelyek csak véletlenül voltak az EUBizottság kezében. Az Európai Unió egymás után kétszer került szembe azzal a helyzettel, hogy valamely tagállamában olyan politikai manővereket hajtanak végre, amelyek nem tűnnek összeegyeztethetőnek a demokráciával és a jogállamisággal. Az év elején egy magyarországi átfogó államreform váltott ki aggályokat Brüsszelben, most a r omán kormány Basescu államfő elleni eljárása kelt bizalmatlanságot. A két eset különböző, de rávilágít az EU egy alapvető problémájára: ha egy állam egyszer már taggá lett, akkor nem könnyű feltartóztatni a törvénnyel és joggal való kétes bánásmódot. Alapv etően bármely európai állam az EU tagjává lehet. Ennek legfontosabb előfeltétele azonban az, hogy tiszteletben tartsa az úgynevezett „ uniós értékeket ”, amelyeket a szerződés 2. cikkelyében rögzítettek: a szabadságot, egyenlőséget, jogállamiságot, az emberi jogokat. Ezzel azt akarják biztosítani, hogy az EU a liberális demokráciák közössége legyen, nem pedig diktátorok vagy tekintélyelvű uralkodók klubja. Az évekig tartó csatlakozási tárgyalásokon nem csak azt vizsgálják, hogy a tagjelöltek átveszike jogren djükbe az EU technikai előírásait (belső közös piac), hanem megítél ik demokratikus érettségüket is (Galamus) Egy csalódott nyugati hívő Orbánról: „ Á tlépte a tiltott határokat ” – „ Ha egy szélsőjobboldali politikai párt szobrot állít a náci Németország szövetségeseként ismert Horthy Miklósnak , és utcákat nevez el róla, az ember azt várná, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és a konzervatív Fideszkormány tiltakozik. De kevéssé sem tette ” – írja Judy Dempsey a tekintélyes washingtoni agytrösz t, a Carnegie Intézet honlapján – „ Horthy rehabilitálásában a legrosszabb az, hogy úgy tűnik, elnézi a kormányzónak a zsidóüldözéseket ” – hívja fel a figyelmet Dempsey . „ Magyarországnak egykor virágzó zsidó közössége volt. Ez ellen a Horthyrendszer törvényekkel, gettókkal, vagyonelkobzással és az egyetemekről való kitiltással lépett fel, a kényszermunkatáborokban több ezer zsidó halt meg. Igaz, Hitler kérésének ellenál lva Horthy végül nem deportálta a zsidókat. A deportálások akkor kezdődtek, amikor a nyilaskeresztesek 1 a cikk első része itt olvasható 2 a szerző 2006. és 2010. között a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának szakállamtitkára volt
