Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-05
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20605 . 20 A lap arról tájékoztat, hogy amennyiben ma pozitív eredményt produkál a szavazás, akkor az illetékes bizottságnak kell tovább tárgyalnia a tervezetről, ami problémás lesz, lévén, hogy a testület 80 százalékban az ellenzék képviselőiből áll. S ott van még a második olvasatban való tárgyalás is, amelynek során komoly módosításokon eshet át a dokumentum. Mihail Csecsetov a mára tervezett szavazás kapcsán azon véleményének ad hangot, hogy ezúttal sikeres lesz ez a procedúra, s nem kerül sor verekedésre sem. „Emlékeznek arra, amikor Lutkovszkaja ombudsmanná történő megválasztásáról voksoltunk? Nem volt semmiféle verekedés…” — mutatott rá a régiósok frakcióvezetőjének első he lyettese. Az ellenzék eközben arra figyelmeztet, hogy semmiképpen nem engedik, hogy elfogadják az ominózus tervezetet. „Mi, akik számára nem közömbös az ukrán nyelv és az ukrán állam sorsa, nem leszünk statiszták, s megpróbáljuk megállítani őket” — közölte Jaroszlav Kendzjor, a NUNSZ képviselője. Amíg az ülésteremben a szavazásra, illetve annak megakadályozására készülnek a honatyák, a Legfelsőbb Tanács épülete körül tüntetést tartanak a nyelvtörvény tervezetének hívei, illetve ellenzői. v v i i s s s s z z a a Trianon ajándéka VMDP Hírlevél 20120605 Az 1920. június 4ei békediktátummal lezárult a történelmi Magyarország földarabolásának folyamata. KözépEurópa politikai térképe megváltozott. Új, nemegyszer mesterségesen kreált állam ok jöttek létre (Csehszlovákia, SzerbHorvátSzlovén Királyság) vagy bővültek gyarmatosításra odaítélt területekkel (Románia). Az új délszláv állam, melynek magvát Szerbia képezte, olyan magyar vármegyéket kapott jutalmul, melyek területén a délszláv lakos ság akkoriban még az összlakosság negyven százalékát sem érte el. Belgrádban a húszas években születtek meg a Bácska és a Bánát etnikai arculatának megváltoztatására vonatkozó első projektek. Ezek jegyében került sor a dobrovoljáctelepek létrehozására, de – hol kimondva, hol kimondatlanul -- a második világháborút követő kommunista és nem kommunista kormányok is folytatták az ekkor elkezdett politikát. Szerbiában történelmi hagyomány számba megy, hogy -- a nyugati államokban szokásosnál jóval nagyobb -- sza kadék tátong a jogalkotás által kialakított normák és azok gyakorlása, megvalósíthatása között. Ez a kettősség már az 1878as berlini kongresszus nyomán függetlenné vált ország társadalmi életének minden szegmensében megmutatkozott, s nem hagyta érintetlen ül a kisebbségpolitikát sem. A teljes jogfosztottság és a mostoha bánásmód miatt Szerbiából a 19. században ezrével vándoroltak ki a török és a muzulmán családok Törökországba és a Balkán más vidékeire. Az első világháborút követően a Szerb Királyságnak il yen hagyományokkal a háta mögött kellett (volna) bebizonyítania, hogy híve az európai értékeknek, és azokat a jócskán megnagyobbodott államkonstrukcióban hajlandó és képes megvalósítani. Tehát a külföld felé hozzá kellett látni a kirakatpolitika megvalósít ásához. Ez mindenekelőtt az 1921es úgynevezett „vidovdani alkotmányban” öltött testet, mely lényegében megfelelt az akkori nemzetközi követelményeknek, s tartalmazta például az anyanyelven folyó oktatás és továbbtanulás szabadságát is a törvény előtti egy enlőség, a vallásszabadság vagy a gyülekezési és egyesülési jog mellett. Mindezzel csak egy baj volt: az, hogy jó balkáni szokás szerint az említett alapjogok többségének konkrét megvalósulása törvények, rendeletek és előírások formájában csak hiányosan va gy sehogyan sem öltött formát, a mindennapi életben tehát hiánytalanul nem is valósulhatott meg, arról nem is beszélve, hogy a kisebbségi jogok elleni sérelmeket – akárcsak napjainkban – még akkor sem lehetett volna szankcionálni, ha ilyen szándék egyáltal án valakiben megfogalmazódik. A külföldnek szóló szép alkotmányos előírások valójában csupán arra szolgáltak, hogy elfedjék a szomorú valóságot. A kisebbségi közösségeket egyre súlyosabb megpróbáltatások elé állították. Első lépésként államosították a közs égi és felekezeti iskolákat, majd a német, magyar és zsidó tulajdonban levő bankokat, végül pedig nacionalizálták mind az egyházi, mind pedig a világi földbirtokok jelentős részét. Ez utóbbi egyébként hasonlóan zajlott le a másik két, úgynevezett kisantant államban is, s az intézkedés legalább három fontos politikai kívánalomnak is megfelelt: meggyengítette az utódállamok kisebbségi társadalmi elitjének gazdasági erejét és befolyását, a nemzeti alapon (például az SHS Királyságban csak a szlávoknak) kiosztot t földekkel lojális támogatókat nyertek a kolonizáció ügyének, végül pedig munkanélkülivé tették és elszegényítették a magyar kisbérlők és földmunkások tömegeit.
