Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-30
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u . 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20 63 0 . 14 gratulál neki telefonon, akkor az azt jelenti, hogy a Nyugatnak a tisztség számít, ennélfogva az ő számára „kifizetődő”, hogy kormányfő legyen …” ? ? Friedrich Anna (Vajdaságma.info) Köldökünkről Felnézve – „ Idén a Wachaui Európa Fórum címe és fő témája ez volt: Európai identitás – Mi marad Európából?, és ha valaki megkérdezi, jó ér zés volte magyarként végigülni a plenáris üléseket és – például – a biztonságpolitikai vitát, a válasz kiszámítható. Nem, hazámat csak udvarias bírálatok érték, többnyire közvetve, csupán Othmar Karas , az Európai Parlament osztrák néppárti alelnöke nevezt e néven Magyarországot. Akkor is együtt említette Ausztriával, mint olyan helyet, ahol „túl gyakran hallani politikusoktól, hogy egyedül Bécsben vagy Budapesten is el lehet dönteni, hogyan hozzuk lendületbe a gazdaságot”, mintha húsz évvel ezelőtt volnánk. Nincs más kimeríthetetlen erőforrás, csak az oktatás, a kutatás és az innováció – mondta Karas . Valahogy nem beszélt a munka, a minél több munka és a tudást nem igénylő munka megváltó erejéről …” ? ? Széky János (ÉS) Magyarok! Halló! Figyelem! – „ Az utolsó meggymag című Örkényegypercesben az utolsó négy megmaradt magyar úgy dönt, emléket állít a nemzetnek. Hiába egyikük tiltakozása – „Olyan nagy mázli most magyarnak lenni?” – , egymás hátára állva kapaszkodnak meggyet szedni, hogy magját majd két kő közé rejtsék mementóul. Ám az utolsó magyar projekt is kudarcba fullad, ugyanis az emberoszlop tetején álló magyar elfelejti, mi is volt a cél, nagyothallóként p edig nem jut el hozzá társai kiabálása. „És úgy maradtak, ahogy voltak, egyik magyar a másikon.” Bár a népességszámra vonatkozó becslés egyre reálisabb, a nemzethalál víziója is csak annyira groteszk, mint az ilyen víziók általában. A magyar és keleteuróp ai közbeszédtől és gondolkodástól mindez azonban korántsem idegen, elég csak az egymással negatív jövőképben versengő Himnuszt és Szózatot felidéznünk, ha időről időre megfeledkeznénk a nemzet pusztulásának elkerülhetetlen voltáról. A nemzethalál vízióhoz vezető okokra és annak virulens voltára az egyik közkeletű magyarázatot Bibó István adja A keleteurópai kisállamok nyomorúsága című írásában1. Míg a nemzet megsemmisülése egy nyugateurópai számára mindössze üres frázisként hat, írja, számunkra mindez ére zhető realitás: „Itt nem kell kiirtani vagy kitelepíteni egy nemzetet, itt esetleg ahhoz, hogy veszélyben érezze magát, elég nagy erővel és nagy erőszakkal kétségbe vonni, hogy létezik. (Kiemelés a szerzőtől)” Ez a görcsös félelem vezet oda Bibó szerint, h ogy nemzet és szabadság ügye elválik egymástól KeletEurópában …” ? ? Dessewffy TiborNagy Zsófia (ÉS) H H i i s s t t ó ó r r i i a a Egy kis történelem… – Pénteken volt hatvanhét éve annak, hogy Moszkvában aláírták a szovjet – csehszlovák szerződést Kárpátalja Szovjetunióhoz, azon belül az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolásáról. A prágai parlament 1945. november 22én ratifikálta a megállapodást. Kárpátalja (Podkarpatszka Rusz) ekkor vesztette e l végérvényese n addigi részleges autonómiáját (KISZO) N N é é v v j j e e g g y y
