Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-25
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20625 . 9 kiújuló konfliktus az utóbbi napokban azzal mérgesedett el, hogy ki képviselje az országot az Európa Tanács e héten tartandó brüsszeli ülésén. Eddig az ilyen feladat rendszeresen a köztársasági elnöknek jutott, most azonban a miniszterelnök tart igényt rá, minthogy, mondja, ott a kormány hatáskörébe tartozó dolgok kerülnek terítékre. A képviselet kérdése pillanatnyilag még nem dőlt el …” ? ? Jámbor Gyula (Nyugati Jelen) Szereplők, miként más nagy nemzetépítő játszmákhoz, bízvást akadnak: önként ajánlkozó váteszektől a megvezethető barmokig széles a skála... – „ Fosztóképző ” – „ A „szlovákiai magyarság fennmaradásának” kérdéseit feszegető vitában beleférhete igazán komoly mondanivaló 45 oldalba? Aligha. Ezért „első körben”, ha megengedtetik ez nekem, magával a vitaindító szöveggel foglalkoznék. Azért késztetett írásra ez a szöveg, mert „megszólítva érzem” magam. Ahhoz a csoporthoz vagyok sorolha tó, „…amely már… csak szimbolikusan kötődik ehhez a régióhoz, mert… Magyarországon… él, s nem, vagy csak gyenge kapcsolatban áll a közösséggel, szülei vagy gyerekkori barátai révén”. A szülőföldemhez való kötődéseimet illető „szimbolikus” jelzővel – magamr a nézve – nem feltétlenül értek egyet, bár elfogadom, hogy „kívülről” szemlélve, vagy éppen „belülről”, a szlovákiai hétköznapok felől, az én kapcsolataim már legfeljebb csak jelképesnek minősülhetnek. Helyzetemnél fogva ezért inkább elvielméleti, mintsem gyakorlati kérdések feszegetésével tudok hozzászólni ehhez a vitához. Tokár Géza szerint ugyan tisztázatlan, „…mennyiben számít a szlovákiai magyar közösség tagjának” az a réteg, ahová magam is besorolható vagyok, de azért – általános gondolatmenete, célk itűzései szempontjából nagyon helyesen – felteszi a kérdést: „Vajon vannak ennek [!] a csoportnak önálló igényei, szlovákiai magyar nemzettudata?” No de mi fán teremhet az a „szlovákiai magyar nemzettudat” – ez most gondom, bánatim veleje! Hogy ez meg vajo n mi a csuda vóna? …” ? ? Farkas György 1 (Új Szó) A kisebbség nem vész el, csak átalakul – A romániai magyarság helyzetéről kérdeztük a kisebbségkutatással is foglalkozó A. Gergely Andrást , az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársát, a Magyar Politikatudományi Társaság, valamint a Budapest Fórum és a Magyar Kulturális Antropológiai Társaság tagját. A kérdésre többet kaptunk válasz nál: újabb kérdéseket. Kustán Magyari Attila interjúja (Erdélyi Riport) „ Pálinka, szerelmem, légy az enyém ! 2 “ – „ Nem tudom, hogyan vannak ezzel mások, de nekem eszembe sem jut kifogásolni, hogy akadnak olyan magyar nemzettársaim, akik például a pálinkafőzést a magyarság kulturális öröksége részének, azaz nemzeti alapértéknek, következésképpen pedig megamaradása zálogának tekintik. Eme vitathatatlanul li berális viszonyulásom feltétele viszont az, hogy a pálinkafőzés rituáléját s annak végtermékét, a pálinkaitalt istenítő nemzettársaim nem hirdethetik, hogy őbennük testesül meg a nemzet, mint olyan. Vagyis az ő személyes meggyőződésük, lelkesedésük nem más , mint a magyarság egységes(!) véleményének és akaratának kifejeződése. Hogy ne mondjam, megmaradásának feltétele. És hogy aki ezt egyszerűen marhaságnak tartja, az a magyarság, illetve a nemzet ellensége… Nagyjából ilyen a véleményem például a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala elnevezésű egylet által kitalált és közreadott „Kisebbségi minimum – nemzeti alapértékeink” című dokumentumról is. Amelyet az egylet saját bevallása szerint nem kisebb ambícióval készített, mint hogy kőbe vésse a szlovákiai magyar köz össég megmaradásához szükséges feltételrendszert. Mivel a legutóbbi szlovákiai népszámlálás elborzasztó eredményei a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát alkotó 75 „civil szervezet“ tagjai szerint kizárólag azért lettek olyanok, amilyenek, mert nem volt a szl ovákiai magyaroknak mintegy mankóként mire támaszkodniuk 1 geográfus, egyetemi adjunktus (ELTE, Budapest) 2 Magna Cum Laude: Pálinkadal
