Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10. . • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20609 . 13 Jó nyomon – „ Magyarország erősödése nemzeti ügy. Jó látni, hogy a második Orbán kormány a hazai és a külhoni gáncsoskodások ellenére az EU politikai porondján nem (mindig) húzza a rövidebbet. Sőt, a heves politikai küzdelmek közepette, jó nyo mon jár: tekintélye, súlya a vitathatatlan gazdasági eredményekkel összhangban növekszik. Ez lehet az igazi oka annak, hogy korszakváltás eredményeként változik a helyzet Magyarország és a szomszédok viszonyrendszerében is. Ha valaki, akkor a nem egyszer k isantanti mentalitást bemutató szomszédok újabban tudják, meddig érdemes a húrt feszíteni. Úgy, hogy közben megmaradjanak az EUban érvényes viselkedési normákra alapuló keretek között …” ? ? Ágoston András (VMDP Hírlevél) Újjáépítés – „ Friss hírek szerint az ukrán parlament első olvasatban elfogadta az új államnyelvtörvényt, mely az ukrán mellett a nemzetiségek által lakott régiókban azok nyelvét is (második) állami nyelvként kezelné. Ami azt je lenti, például, hogy Csernyivciben a román, Kárpátalján a magyar is hivatalos regionális állami nyelv lenne, a helyi állami szervek határozatait, döntéseit, dokumentumait románul, illetve magyarul is közölni kellene, sőt, a helyi románság és magyarság szem élyazonosságát bizonyító iratokat is két n yelven állítanák ki. A törvény, melynek végső megszavazására már van esély, bár az ukrán nacionalisták igencsak kardoskodnak ellene, azt is előírja, hogy az oktatást minden szinten – az óvodától a felsőoktatásig – biztosítani kell a nemzetiségek által lako tt régiókban a nemzetiségek nyelvén is …” ? ? Kilin Sándor (Nyugati Jelen) Tiszta lelkiismerettel – „ A négy évvel ezelőttihez képest talán visszafogottabb volt az utolsó napjához érkezett választ ási kampány Háromszéken, s jóllehet, voltak pengeváltások a jelöltek, pártvezetők között, és plakáttépésről, vetélytársak lejáratási kísérleteiről is érkeztek hírek, mégis örömmel nyugtázhatjuk, hogy maradandó sebeket okozó, övön aluli támadások nem nagyon történtek. Mindez azért is fontos, mert – a voksolás kimenetelétől függetlenül – a különböző alakulatok színeiben mandátumhoz jutó választottjainknak az önkormányzati testületekben együtt kell majd működniük településük ügyesbajos dolgainak rendezésében … ” ? ? Farcádi Botond (Háromszék) Az esély adott – „ A választási kampány végéhez értünk. A korábbi évekhez képest akár csendesnek volt mondható az idei, a „piszkosabb” része a Facebookon zajlott, ahol sokkal egyszerűbbek a dolgok: nem muszáj az arcot és nevet vállalni, ismeretlenség vagy álnév, sőt álarc mögé bújva lehet szitkozódni, álhíreket felröppenteni, rágalmazni, kitalációkkal besározni a politikai ellenfeleket. Ami pedig a mindennapi életb en történt, az a szokásos volt. Talán annyi lehet az újdonság, hogy a jelöltek és nem a politikai alakulatok voltak a „főszereplők”. Így a kampányban – kevés kivétellel – a polgármesterjelöltek, meg a megyei tanács elnöki tisztére áhítozók között folyt a n yilatkozatháború …” ? ? Mózes Edith (Népújság) Legyőzni a közönyt – „ Komoly ellenféllel kell megbirkóznunk holnap, az önkormányzati választások napján: a bennünk lévő közönyt kellene legyőznünk. Legegyszerűbb, persze, legyinteni egyet, hangoztatni, én nem politizálok, nincs kedvemre való jelölt, elegem van abból, hogy mindenki csalódást okoz. Ez a könnyebb, kényelmesebb út – a nehezebb, de értelmesebb: mégis mérlegelni, számba venni a kínálatot, é s kiválasztani azt, akinek (akiknek) elképzelései legközelebb állnak hozzánk, akiről úgy gondoljuk, a legtöbbet teheti szűkebb pátriánkért, településünkért. Nemzedékek nőttek fel, élték le életüket úgy, hogy valós választási lehetőségük soha nem volt. Emlé kezzünk a Ceauşescuidők kötelező szavazásaira, mikor még a cédulát érvényteleníteni is rettegtünk, nehogy figyeljenek a függöny mögül, akkor se tétje, se értelme nem volt voksunknak, a félelem irányított. A kilencvenes évek elejétől szavazunk, nem választ unk, szinte két évtizedig az egyetlen magyar érdekképviselet jelöltjeire nyomtuk a pecsétet, majd
