Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-08
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@ce cid.net 201 20608 . 23 emberijogtiprásészlelési küszöbét – ha még van hová – , szóval az csak tünet, melléktermék. Annak a tünete, hogy a magyar politikai kultúra idáig jutott. Hogy a lehető legtermészetesebb dolognak hatnak a következők: – A magyar Országgyűlés elnöke részt vesz egy másik állam helyhatósági választásának kampányában. – A Fidesz következetesen a határon túli vesztesek mellett kampányol, s nem veszi észre, hogy maga is hozzájárul vereségükhöz. Egyáltalán, nem vesz észre semmit a saját húsz éve megrögzült mániáin kívül, és ezt nevezi nemzetpolitikának. – A magyar Országgyűlés elnö ke szentül hiszi, hogy joga van irodalmi, sőt irodalomoktatási ügyekben ítélkezni. Rendben, szét kell választani Nyírő irodalmi és politikai tevékenységét. De a politikusok politikusok újratemetésével szoktak foglalkozni. Országgyűlési elnök a nemzetgyűlés i képviselőével. Ha pedig Nyírőnek mint írónak kell igazságot szolgáltatni, miért nem, mondjuk, az Írószövetség szolgáltat? – Az a magyar politikus, aki lebandázza a Nemzetközi Valutaalap nevű ENSZszervet, és leidiótázza az Emberi Jogok Európai Bíróságát , barbárnak nevezi a román kormányt, és diplomáciai illemtanra tanítja. – Magas rangú állami tisztségviselők hamucsempészéssel foglalkoznak, csak hogy a civilizálatlan románoknak megmutassák, mi a kultúra meg az emberi jóérzés. – Arra pedig, aki az egész kampányötletet politikailag ízléstelennek és elemi kulturális értékek megalázásának tartja, a legenyhébb szavuk a kollaboráns. Az az ország, amelyiknek ilyen politikusai vannak, nemcsak őket érdemli meg, hanem a vereséget is. Mindezzel együtt az eset a h azai demokrata közvéleménynek is alkalom lehetne a saját dolgai tisztázására. Ha Nyírő ellen csak az a kifogás, hogy nem elég mély, hogy rasszista volt, és hogy szimpatizált egy totalitárius rendszerrel. Tudnék mondani élőben is, holtban is olyan írót, aki nem elég mély, viszont rasszista, és egy másik totalitárius rendszerrel – annak is a gyilkosabb fajta változatával vagy képviselőivel – szimpatizált. Aki halott, arról út, gimnázium, művház van elnevezve. Soha a magyar demokrata közvéleménynek ez ellen ki fogása nem volt. Aki pedig él, arról még a művelt ellenségei sem mernék kimondani azt az igazságot, amit Nyírő Józsefről oly bátran. Merthogy olyan sokat tettek a magyarságért. Mennyit is? v v i i s s s s z z a a Nem kötelező, de ajánlott U dvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap , Vásárhelyi Hírlap, Gyergyói Hírlap 20120608 A mai sajtóorgánumokban számos politikai hirdetés fog megjelenni, ezekben a választópolgárok szavazatainak áramlási irányát szabnák meg a megrendelők. Egyesek tisztes rábeszél éssel, mások alattomos ellenpropagandával próbálják saját malmukra hajtani a választói hajlandóság vizét. Többen civilekként szólalnak meg, mintegy a pálya széléről bekiabálva, egyesek pedig azt tartották fontosnak, hogy főként a sejthető, körvonalazódó vá lasztási apátia ellen agitáljanak. Ezek közé tartozott az Erdélyi Magyar Néppárt is, amelyik még azzal a jópofának és ötletesnek szánt gesztussal is megpróbálkozott, hogy „Mindnyájunknak el kell menni!” feliratú óvszereket osztogatott különböző helyszíneke n, nem titkoltan egészségvédő célzattal is. Nosza, rögtön bele is kötöttek az ellenfelek a „csomagolásba”, szándékosan félremagyarázva az eredetileg szavazásra buzdító szlogent. Hogy úgymond az a szülőföld elhagyására biztat, ráadásul az óvszerosztogatás a gyermekszaporulatot gátló nemzetromboló cselekedet. Mondtak és írtak mindenfélét, sárba rántva a néppártosok – való igaz, kissé szexista – ártatlan kezdeményezését. Jellemző egyébként, hogy olyanok is kötözködtek, akik mesterei a szemforgatásnak és a szóf acsarásnak. Pedig a Kossuthnótabeli ösztökélés félreérthetetlen: a magyar szabadságharc ereje fogytán újjá volt hivatott szítani a forradalom lángját. Elfogyott a regiment, a kormányzó üzeni, mindnyájunknak el kell menni, és szolgálni, harcolni, tenni, ál dozni. Szavazni, ha más eszköz már nem maradt a szükségesnek tűnő változtatásokhoz. A demokráciában fegyvertelen csapatokkal lehet és kell revolúciót véghezvinni. Fegyver szerencsére ma már nem szükséges nálunkfelé sem, de a csapatok nélkülözhetetlenek. A vívmányok megőrzéséhez éppúgy, mint a mocsok eltakarításához. A törvény amúgy megszabja a szavazásra jogosultak körét, ugyanakkor senkit sem kötelez a
