Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. június - Civitas Europica Centralis
2012-06-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20601 . 15 ítéletek és törvény tárgyát is képezhetik. Az elmúlt napok incidenseinek számunkra ez a legkísértetiesebb tanulsága. A bevett kategóriákat (egységes ország, nemzet, határ) pajzsként magasba emelő többségi románság, nemcsak az újdonsült – sok mindenben, jogi ügyekben is botcsinálta – kormányfő, de a fogyasztó tömeget (annak szinte már genet ikailag megélt és tovább éltetett sztereotípiáit) oszthatatlan „kórusban” kiszolgáló, a hatásos reklámfogásokra berendezett média kiszolgálói is elképesztő vádakat és konklúziókat vontak le. Közben még annyi javításra sem voltak képesek, hogy az egyszer el írt halott (horthysta, fasiszta stb. állandó jelzővel ellátott) költőnek titulált idegen nevű valakit írónak nevezzék. Ez a totál tudatlanság és közöny valójában a jogos autonómia hiányát bizonyítja! (Különben már csak a hamvak sorsáról, jogfosztottságáról van szó, mivel az ellenőrzés ezek szerint kiterjeszthetővé és gyakorolhatóvá válhat a porhüvelyek, valamint az ortodox dogmákban s nevelésben egyértelműen hangsúlyozott keresztény szellemiség felett is.)… ” Lászlóffy Csaba (Szabadság) Román és szlovák reflexek Trianon évfordulója előtt – „ A trianoni békediktátum 92. évfordulója előtt olyan dolgok történnek Romániában, amelyekre nem kerülhetett volna sor, ha nincs ez a nemzeti sorstragédia. Az Erdélyből érkező sok negatív hír közül a legfelháborítóbb a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos, amikor is a román szervek mindent megtettek azért, hogy az emigrációban elhunyt írót ne temethessék el otthon, a Székelyföldön. „Győzele mre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek”- mondta Kövér László a megemlékezésen. Akár ez is lehetne a mottója a június 4i megemlékezéseknek, amely napot immár a nemzeti összetartozás napjaként tartjuk számon. A magyarokat ért támadások, bárhol is kerüljön sor azokra, erősítik is az összetartozás érzését. Sajnos - vagy szerencsére - a negatív dolgokból is tud a magyarság erőt meríteni. Az évforduló előtt ismét leszögezhetjük, a kisebbségbe szorult magyarság állandó védekezé sre és túlélésre kénytelen berendezkedni. A demokrácia alfája és ómegája sokak szerint az EU, ennek ellenére mind a román, mind a szlovák kormány a régi, megszokott reflexek szerint reagál a magyarság nemcsak politikai, hanem szimbolikus lépéseire is. Szlo vákia és Románia nem mondja ki, de tény, hogy „saját” magyar kisebbségük miatt nem ismerik el Koszovót. Olyan kérdésekből csinálnak reflexszerűen ügyet, amelyekből egy fejlett, nyugati típusú demokráciában ilyen senkinek eszébe sem jutna …” Andócsi János ( ÚMKÚ) Legyen szerencsénk! – „ Szerencsés ember ez a Tomislav Nikolić új szerbiai köztársasági elnök, hogy maga választhatta meg, milyen parlament előtt teszi le az esküt: a régi vagy az új előtt. Ezt, vagyis hogy választhatott, Slavica DjukićDejanović , a most leköszönt parlament elnök asszonya olyan nemes egyszerűséggel intézte el, hogy „ Nikolić nem akart a régi szkupstina előtt esküt tenni“. Már hogyan is akarhatott volna? Abban az esetben ugyanis azzal is szembesülhetett volna, hogy egykori radikális pártbeli társai Vojislav Šešelj háborús bűnökkel vádolt egykori vezére arcképével „díszített“ trikókban díszelegve jelennek meg az ünnepi ceremónián – ami, ugye, nem éppen tar tozik sem az európai, sem a modernkori orosz illendő viselkedési formák közé. De mivel Nikolićnak - aki az előző választások után otthagyta a radikálisokat és az általa alapított Szerb Haladó pártot nem egész négy év alatt a mostani a parlamenti választáso kon legjobban támogatott párttá szervezte - megvolt az a szerencséje is, hogy egykori párttársai a Szerb Radikális Párt színeiben még az öt százalékos küszöböt sem érték el, így nyugodt lélekkel vonulhatott be a parlament épületébe, hiszen biztos lehetett abban, hogy holmi trikókba öltözött emberek nem rontják el az esemény ünnepélyességét …” Friedrich Anna (Vajdaságma.info)
