Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. május - Civitas Europica Centralis
2012-05-17
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20517 . 16 jövőben, hogy hiteles lehet a politikai akarattal szemben, s ha mégis, akkor megúszhatja. Azonban a hangerő csökken. Az ellenzék és a még független sajtó tartalmilag a sztorihoz láthatóan nem tud hozzátenni. Mintha nem értené, hogy az utójáték is a skandalum része. Hogy most formálódnak a közvélemény számára is ér telmezhető hosszabb távú tanulságok. A kormánypárt már láthatóan levonta a saját következtetéseit. Külső szövetségeseket, második vonalbéli csapattagokat nem emelünk kulcsposztokra. Bizonytalansági tényezővé válhatnak. Nem ismerjük eléggé előéletüket. Hiáb a hisszük lojálisnak emberünket, előbukkanhat valamilyen sötét folt. És váratlanul miatta, rá mutogatva, hátba támadhatnak bennünket. S közben nem árt azért az óvatosság a konzervatív értelmiséggel sem. Úgy általában, persze, hasznosak. De egy részük még a zt hiszi, hogy mindenekelőtt szakember. Az is, de hát épp emiatt politikai amatőr. S bebizonyosodott, hogy nem képes valamilyen taktikailag kimódolt lépéssort fegyelmezetten végrehajtani, kivitelezni. Csak magunkra számíthatunk. Persze, az államfői poszton is, de nemcsak ott. Mindenütt máshol, másban is …” Tamás Pál (Erdélyi Riport) Példakép Esterházy János mély Istenhite és magyarsága – „ Édesap ám, Esterházy János a Szlovákiában élő magyarokat, mint "magyar család" határozta meg ” - írja levelében Malfat t i Esterházy Alice . „ Miért emlékezünk Esterházy Jánosra? Miért állítunk szobrot neki? Miért példakép? ” - teszi fel a kérdést – „… Három választ tud ok adni erre: Példakép Esterházy János mély Istenhite. Példakép minden nehézséggel dacoló magyarsága és példakép, hogy Esterházy János korát megelőzve, elvetett minden faji, nemzeti, és osztálykülönbséget. Esterházy János mély Istenhitét bizonyítja egyik r ánk maradt levele – csak két magyarul írt levele maradt ránk, amit a Szovjetúnióból való visszatérte után írt a korházból, - a börtönből csak korlátozott szószámú, szlovákul írt leveleket küldhetett. Ebben a magyarul írt levélben bevallja nővérének Lujzána k , hogy kérte a Mindenhatót, hogy szenvedések árén méltó lehessen Krisztus követésére. Leírja, hogy amikor visszahozták a vonaton Szibériából, ott felejtették a börtönvagonban és napokig nem kapott sem enni, sem inni. Imádkozott Istenhez, kérve segítségét, hogy elbírhassa a gyötrelmeket és a végén megjelent az őr, és kapott vizet és kenyeret – mindez zokszó nélkül van leírva, inkább, mint bizonyíték , hogy imája, Krisztus követésére meg lett hallgatva …” (Felvidék.ma) A kárpátaljai magyarság pillanatnyi helyzete – zsákutca vagy útelágazás? – „ Helyénvaló azzal kezdeni, hogy nem minden magyar etnikumú embernek jut eszébe a kárpátaljai magyar nemzetrész helyzetén, kilátásain, lehetőségein elgondolkodni. Úgy általában nem jellemző az emberekre, hogy mindennapi gondjaikon kívül bármi másról gondolkodjanak. Kivéve, amikor megszokott életüket kizökkentik a kerékvágásból úgy, hog y az nem zökken át egy másikba. A közügyek elsorvadása mögött mindig meg lehet találni a tömegek közönyét, amely akkor szűnik meg, amikor ugyanaz a tömeg kilátástalan helyzetbe kerül. A valóságos életben minden folyik, örvénylik, csak utólag válik egyértel művé, melyik irányba tart a főáram, egy akadályt mely irányban kerül meg, vagy azon hol vágja át magát a folyam. Ha a jövőt nem is tudhatjuk, nagyon nagy előnyt jelent egyéneknek és közösségeknek egyaránt, ha minél hamarabb rájönnek, merre van kiút, és mel yik irányba kilátástalan az áttörés. A kárpátaljai magyarság számára a politizálásnak mindig is csak két lehetséges iránya, stratégiája, ebből adódóan stílusa volt. 1989 eleje – vagyis a nyilvános politizálásnak a KMKSZ megalakulása által jelzett kezdete ó ta ezek vitája vagy inkább küzdelme zajlik …” Kovács Miklós (Kárpátalja) A nemzetiségi képviselők – ismét – zavarnak valakit – „ A kisebbség helyzetéről gondolkodván – függetlenül attól, melyik országról van szó – soha sem azt firtatom, hogy miért
