Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. április - Civitas Europica Centralis
2012-04-17
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6 164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20417 . 19 Fico: Kijavítjuk a kettős állampolgársági törvényt, Magyarország vonatkozásában azonban érvényben kell maradnia Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Pozsony, 2012. április 16., hétfő (MTI) - Robert Fico kormánya olyan formában akarja megváltoztatni a szlovák állampolgársági törvényt, hogy az ne "károsítsa" azokat a szlovák állampolgárokat, akik kérvényezik egy másik ország állampolgárságát, és azál tal elvesztik a szlovák állampolgárságukat. A szlovák kormányfő erről az új kulturális miniszter, Marek Madaric hétfői hivatali beiktatása során beszélt Pozsonyban. Hozzátette: Magyarország viszonylatában ennek a törvénynek továbbra is érvényesnek kel l maradnia. Fico ezt a nézetét azzal magyarázta, hogy Magyarország sem változtatta meg a kettős állampolgárságról szóló törvényét, amire a szlovák fél annak idején a saját törvényének módosításával reagált. A szlovák miniszterelnök ismételten megerősít ette: az új kormány megőrzi a status quót a nemzeti kisebbségek jogállása terén. "Holott néhány téren változtathatnánk" - jegyezte meg Fico. Rámutatott: a legutóbbi népszámlálás eredményei megmutatták, hogy több településen, ahol az arra vonatkozó törvény még lehetővé teszi a kisebbségek nyelveinek hivatali használatát, az adott kisebbségek aránya már nem éri el a 20 százalékot, ami a kisebbségi nyelv hivatali használatának feltétele. Hozzáfűzte: ezen a téren nem fog változtatásokat eszközölni. A hatásk öri törvényben tervezett változtatások kapcsán elmondta: a kulturális tárca hatáskörébe kerül át az eddig - a kormányalakítás során megszüntetett - az emberi jogokért és a kisebbségekért felelős kormányalelnök kompetenciájába tartozó kisebbségi kultúra is. Hozzátette: létrehozzák a nemzeti kisebbségek ügyeiért felelős kormánymegbízott hivatalát, amely elsődlegesen a kisebbségeket érintő kérdéskörrel foglalkozik majd, ám végrehajtási szempontból a kulturális minisztérium alá tartozik. v v i i s s s s z z a a Érdekvédelem és autonómia VMDP Hírlevél 20120417 A kisebbségi ügyekben az „érdekvédelem” talán a leggyakrabban emlegetett fogalom. Legfeljebb az „autonómia” vetekedhet vele. Huszonkéthuszonhárom éve tudjuk: a Kárpátmedencében élő ma gyar nemzeti közösségek érdekvédelme és érdekérvényesítése szempontjából csak egy jó közjogi keret van. Az autonómia. A Kárpátmedencében létezik háromnégy hadra fogható, demokratikus, reálisan kivitelezhető autonómiakoncepció, de nincs egybevágó politika i akarat, amelynek eredményeként a magyar nemzet képviselői, első sorban a mindenkori magyar kormány ezeket együtt, vagy bármelyiket különkülön megjeleníthetné a nemzetközi politikai színtéren. Maga a nemzet egésze szempontjából jó autonómiamodell könnyen leírható. A kisebbségi autonómia többpárti alapon létrehozott, választott testülete alkalmas kell legyen arra, hogy feltárja, kifejezze, és legitimen képviselje az adott nemzeti közösség önazonossága megőrzése szempontjából alapvetően fontos, az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás területén megmutatkozó érdekeket. Ha az autonómia tanácsa funkcióinak megfelelő illetékességi körrel, s elfogadott működési mechanizmussal együtt beépült, részévé vált az államban működő képviseleti rendszernek, akár el is mon dhatnánk: megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Csakhogy, ilyen autonómia nincs. Nem mondhatjuk, hogy itt van már a Kánaán. Az elmúlt több mint két évtized során az érdekvédelem, az érdekérvényesítés a politikai gyakorlatban elváltak az autonómiától. A ta rtalom elvált a formától. A nemzeti közösség egészével összefüggő érdekvédelem és érdekérvényesítés a gyakorlatban a parciális pártérdek megvalósítására szorítkozik. Következésképp a „nemzeti előjelű” pártok a kisebbségi parlament helyett az országos polit ikai arénában igyekeznek „helyt állni”. Akár annak árán is, hogy elfogadják a helyi többségi elit által felállított bizalmi minimumot, s a ”kormányzati felelősségvállalás”, vagy a „stratégiai partnerség” kedvéért lemondanak a tényleges autonómiáért folytat ott küzdelemről. A másik ok a magyarmagyar belső viszonyok ziláltságára utal. Mi lehet az oka annak, hogy magyarmagyar vonatkozásban nem tudunk zöld ágra vergődni az autonómiafajtákkal? Mivel magyarázható, hogy a több mint húsz éves tanácskozásfolyam ell enére nem tudjuk hova tenni sem a területi, sem a személyi elvű (perszonális) autonómiát? Nézzük a két legfontosabb okot. Az egyik a központi (a legfelelősebb) akarat hiánya. Illetve, a budapesti vélekedés, hogy a kisebbségi közösségek mondják meg maguk, m it akarnak. A másik ok az ellenpontja az elsőnek.
