Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. március - Civitas Europica Centralis
2012-03-29
K ISEBBSÉGI  S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Cent ralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10..  •  + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net   201 20329 . 16 folytathatják tanulmányaikat. Pénzt  – mondta a miniszter – nem kapnak, de állítólag a források  átcsopo rtosításával az anyagi gondok is megoldódnak …”  ? ? Simó Erzsébet (Háromszék)   Iancu Laura: a magánvéleményem az, hogy nincsenek csángók  – Interjú – Iancu Laura (1978, Magyarfalu) költő, író, óvó pedagógus, hittantanár, politológus és a közelmúltban  szerezte meg a doktorátusát a PTE néprajz szakán. A következő könyve az Ünnepi Könyvhétre  várható, március 15én József Attiladíjjal jutalmazták – „… A magánvéleményem az, hogy  nincsenek csángók. Persze , dehogyis nem, hogyne volnának, vannak. Az én értelmezésemben  moldvai magyarok vannak, a csángóság pedig állapot. A népcsoport s ezáltal a nyelv, a kultúra  valamikor leszakadt, és elindult a saját útján, minden természetes és nemtermészetes hatás,  inspir áció a román közösségből, nyelvből, kultúrából érkezett. A moldvai csángók Moldvába  települt  – többnyire  – erdélyi magyarok és székelyek. Mint földrajzi kategóriát, kulturális jegyet  kifejező fogalmat elfogadom a csángó szót, de tudjuk, hogy csángóknak nev ezik a gyimesieket, a barcaságiakat, olykor a Déva és Bácska térségében élő menekült vagy telepes székelyeket, tehát  azokat, akik kiszakadtak a tömb magyarságból. A csángó problematikához, a probléma  gyökeréhez az is hozzátartozik, hogy a másság jegyét és  fogalmát kívülről ragasztották a moldvai  magyar népcsoportra …” ( univpecs.pte.hu )  Mérgezett tő – „ Szokatlan, nagyon furcsa jelenség, amikor a többségiek törvénytelenséget,  szeparatizmu st, szegregációt és diszkriminációt kiáltanak. A Marosvásárhelyi Orvosi és  Gyógyszerészeti Egyetem román oktatóinak és diákjainak jajkiáltásai, illetve a mögéjük álló  politikusok egyetértő, sőt lázító nyilatkozatai azonban olyannyira mérgezett tőből fakadn ak, hogy végül ezt is csak a bántó ellenségeskedés számlájára írhatjuk. Egyesek, jobban mondva sokak  számára ugyanis továbbra is elfogadhatatlan és megemészthetetlen, hogy a magyarság  parlamenti érdekképviselete időnként konkrét eredményeket is felmutat vá lasztóinak. A  konfliktusra éhes vagdalkozókat pedig mindig ki tudja elégíteni az a politikai oldal, amely éppen  sóvárogva nézi, amint az e téren rendkívül megbízható RMDSZ éppen másnak tartja a hátát a  kormányban. Az ellenzék  – legyen bármilyen színezetű i s az – választások előtt röhögve veszi elő  az etnikai kártyát, amely igazi aduvá válik abban az időszakban, amikor a magyar képviselet is  előhozakodik kézzelfogható eredményeivel …”  ? ? Páva Adorján (Krónika)   Palira véve – „ Van abban valami sorsszerű, hogy lapunk hasábjain éppen aznap jelent meg a  tanárnemzedékeket nevelő  Jakab István cikke a doktori címek használatáról, amikor a  Schmitt Pál államfő kisdoktorijával szemben fel merült plágiumgyanú miatt felállított bizottság  nyilvánosságra hozta  – ahogy várható volt  – dodonai ítéletét. A köztiszteletben álló nyelvész e  szavakkal zárta írását: „ A nem jogszerűen használó személlyel szemben az őt meg nem illető  cím használatáért  – akárcsak mások szellemi termékét jogtalanul felhasználó író, költő esetében  – hamar kialakul az elmarasztaló társadalmi vélemény: idegen tollakkal ékeskedik.“ Már a  pártállam idején is aktív magyarországi újságíró kollégától hallottam korábban a  „telefondo ktor” kifejezést. Azokat az elvtársakat nevezték így, akik a megyei pártbizottságról  betelefonáltak a jogi egyetemre: ugyan küldenének már át nekik egy doktori címet. A hírforrás  maga is megnevezte egy délmagyarországi egyetem egyik oktatóját, aki pártvon alon lett doktor úgy, hogy értekezése a címen túl csak üres fehér lapokat tartalmazott …”  ? ? Kocur László (Új  Szó)   Van kiút – „ Két héttel a parlamenti választások után mélypo nton van a felvidéki magyarok  közérzete. De lehet, hogy csak azoké, akik még magyarként éreznek, illetve ennek az érzésüknek  hangot adnak. Mert a csendes tömeg nem csalódott: az életért, a másnapi betevőért dolgozik,  szenved, vagy csak egyszerűen várja a c sodát. Az Istentől, a média celebektől, a postástól - kinek éppen mi jut ebben a kificamodott világban.  Amikor a kétségbeesett tekintetekkel kísért aggódó -
