Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. március - Civitas Europica Centralis
2012-03-26
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civita s Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20326 . 11 parlamenti többséghez, a kormányzó szlovákiai jobbk özép is hozzájárult egy sor érthetetlen – s ma már látszik: végzetes – hibájával a Ficoféle baloldali Smer mindent elsöprő választási sikeréhez. Egy további párhuzam, melyre a Smer győzelme után több hazai és külföldi elemző rámutatott, az átlagon felüli hatalomkoncentráció az új szlovák kormányfő kezében, amihez csak a Fideszvezéré fogható. S bár egyelőre, mielőtt még az új kormány teljes mértékben elfoglalná helyét Pozsonyban, korai volna azt állítani, hogy Szlovákiát is orbanizálás fenyegeti, a 2006 – 2 010es időszak tapasztalatai, mikor is a Smer képezte a kormány gerincét, legalábbis éberségre intenek. Ráadásul Orbán Viktor és párttársai akkor még a magyar országgyűlés ellenzéki padsoraiban ültek, amikor Robert Fico mint miniszterelnök már nagyban nyom orgatta politikai ellenfeleit, az újságírókat, a független médiát, a kormánytól független szervezetek vezetőit és a nemzeti kisebbségek képviselőit. Ficónak nem volt (s ma sincs) szüksége példaképre, még egy annyira eredményes és beképzelt politikust illet ően sem, mint amilyen Orbán Viktor. Ellenkezőleg: Robert Fico szolgálhat majd Orbánnak mintául ahhoz, hogyan biztosítson magának az ember minél több hatalmat. A 2012es szlovákiai választások utáni helyzet egyik legfontosabb kérdése a szlovák – magyar kapc solatok jövőbeni alakulása, mégpedig mindkét síkon: az új szlovák kormány és a szlovákiai magyarok viszonylatában, nemkülönben a szlovák – magyar államközi kétoldalú kapcsolatok terén. Első miniszterelnökösködése idején Robert Ficóra az volt a jellemző, hog y minden adódó alkalommal előhúzta a magyar (jobban mondva magyarellenes) kártyát, függetlenül attól, hogy a szlovákiai magyar politikusokkal (főként az MKP képviselőiről volt szó) szemben jött ez neki kapóra vagy a magyarországi belpolitikai helyzettel ka pcsolatban. A 2010es parlamenti választások előtt – főként a választások előtti hetekben – Fico számtalan olyan rendezvényen szerepelt, melyek a „nemzeti” témával foglalkoztak: sajtóértekezleteken, az állam biztonsági tanácsának rendkívüli ülésein, rendkí vüli parlamenti és kormányüléseken s persze rengeteg mindenféle szobor és úgynevezett emlékmű felavatásán, vagyis mindenütt, ahol fel lehetett hívni a figyelmet a Szlovákiára déli irányból leselkedő állítólagos veszélyekre. A Smer elnöke azzal riogatta szi mpatizánsait, hogy ismét hatalomra kerülhet az „autonomista és irredenta” MKP. Akkor ez a bősz kampány kellő számú pluszszavazatot hozott neki a nemzeti orientációjú választók köréből, bár kormányalakításra még így se futotta neki. 2012ben a Smer az aszt al alá rejtette a magyar kártyát. Szóba se hozta a magyarok irányából történő fenyegetettséget, a Híd pártról pedig úgy beszélt, mint egyik lehetséges koalíciós partneréről. A Smer higgadtsága azonban végképp nem azzal függött össze, hogy a párton belül es etleg valami változott volna, vagy elhagyták volna magyarellenes hangulatot keltő képviselői. Semmi ilyen nem történt. A Smernek egyszerűen nem volt szüksége bevetni a magyar kártyát, merthogy a választások előtti támogatottsága így is nagyon magas volt, f őként a kormányzó jobbközép pártok katasztrofális becsült választási eredményeinek hátterében. Arról nem is beszélve, hogy valamiféle etnikai feszültség felélesztése most éppenséggel csak árthatott volna a Smernek: repedések keletkezhettek volna a párt gon dosan felépített, mérsékelt szociáldemokrata arculatán, aminek Európában is kellemetlen visszhangja lett volna, a Híd pedig mint lehetséges partner eleve mereven elzárkózott volna minden koalíciós lehetőségtől. Milyenek tehát az elkövetkezendő évek szlová k – magyar kapcsolatainak kilátásai? Úgy tűnik, a külső (nemzetközi, államközi) téren kedvezőbbek, mint belül (interetnikai síkon). A szlovákiai magyar kisebbség tagjai aligha számíthatnak olyan törvényhozó lépésekre, melyek jogaik hatékonyabb érvényesítését szavatolnák. Ellenkezőleg: nem zárható ki egy ezzel homlokegyenest ellenirányú lépéssorozat sem. A Smer képviselői ugyanis már régebben jelezték: úgy szeretnék módosítani a nyelvtörvényeket, hogy visszaálljon az az állapot, amit a hatalom átadásakor Iveta Radičová kormányára hagytak (Radičová kormányának először is a SmerSD – ĽSHZDS – SNS koalíció legszembetűnőbb deformációit kellett elegyengetnie). Márpedig ha ez bekövetkezik, az nemcsak valamiféle rossz jelzése lesz annak, mit gondol az új kormány az ember i és kisebbségi jogokról, azzal a gyakorlatban is csökkenni fog a kisebbségi jogok érvényesítésének esélye. Ezekhez a nem túl reményteli hazai kilátásokhoz képest a szlovák – magyar államközi kapcsolatok alakulása valamivel derűsebbnek tűnik. Robert Fico a múltban gyakran nevezte veszélyes politikusnak Orbán Viktort. Akkortájt azonban még nem volt vele semmilyen személyes tapasztalata; 2010ben de facto váltották egymást hivatalukban: a választások után Orbán kormányt alakított, pár héttel később Fico távozo tt a kormányból. Ma Fico van kedvezőbb helyzetben. Orbánra ugyanis EUnyomás nehezedik, s Európaszerte enfant terriblenek számít.
