Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. március - Civitas Europica Centralis
2012-03-02
K ISE BBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20302 . 18 közszolgálati tévékben többször is, hiszen az „egyenlő elbánás” jegyében sokkal több lehetőség et kapnak a megnyilatkozásra, mint a Fidesz kézi vezérlését elutasító RMDSZ.) Ám szavaikból az is kiérződött: mennyire irigylik, hogy ők nem lehetnek részesei a vásárhelyi orvosi egyetem (MOGYE) magyar tagozata leválasztásának, a kulturális autonómiát is tartalmazó kisebbségi törvény parlamenti jóváhagyásának, az egyházi levéltárak elkobzott anyaga visszaszolgáltatásának, vagy az államilag finanszírozott kolozsvári és vásárhelyi rádió magyar adása 24 órásra való bővítésének, s persze, a fizetések és a nyug díjak némi emelésének …” ? ? Sike Lajos (ÚMSZ) Bukaresti huszárvágás – „ Bár a román diplomáciának ez aligha állt szándékában, a Bukarest által kiprovokált helyzet – miszerint Szerbia EUtagjelölti státusának megadása a Timokvölgyi vlach kisebbség jogainak betartásának függvényévé vált – újra ráirányította a figyelmet Európában a nemzetállamok kereteiben létező etnikai közösségek specifikus problémáira. A zsarolásként is felfog ható román álláspont ugyanis egyértelműen nem egyéb, mint durcás válasz az ország schengeni csatlakozásának holland akadályoztatására, a hatása mégis inkább az, hogy a nagy lélekszámú határon túli közösségeiket „istápoló” európai országok – mint amilyen Ma gyarország – felhasználják érvként a nagyszámú belső kisebbségekkel rendelkező államokkal szemben, mint amilyen Románia is …” ? ? Salamon Márton László (ÚMSZ) Kiveszőben a magyar Szlovákiában – „ A 2011es összeíráson megállapított 8,5 százalékos magyarságszám akkor igazán megdöbbentő, ha végiggondoljuk, arányában ilyen kevés magyar Szlovákiában még a második világháborút követő jogfosztottságot, reszlovakiz ációt, kitelepítést és csehországi deportálást követően sem volt. „Az 1910. évi magyarországi és az 1921. évi csehszlovákiai népszámlálás nemzetiségi adatai jelentős mértékben eltérnek egymástól. A mai Szlovákia területén 1910ben 2,9 millió lakos élt, ebb ől 884 ezer magyar (30,3 %), 1 688 ezer szlovák (57,8 %), 198 ezer német (6,8 %), 97 ezer ruszin (3,3 %), 10 ezer lengyel (0,3 %), 7 ezer cseh (0,3 %), 34 ezer egyéb és ismeretlen (1,2 %) anyanyelvű élt. 1920ben a magyar nemzetiségűek száma 651 ezerre (2 1,7 %) apadt, a szlovák nemzetiségű lakosságé viszont 1 952 ezerre (65,1 %) nőtt. A többi szlovákiai nemzetiség lélekszáma szintén megfogyatkozott" – írja Gyurgyík László szociológusdemográfus Magyar mérleg c. könyvében (1994), melyben arra is figyelmezte t, az 1920as adatok nem igazán megbízhatóak. Ám még ha ezen adatokból indul is ki, a könyv megjelenéséig eltelt 70 év adatai „megdöbbentő változásokról" tanúskodnak, szögezi le. Egyrészt 1921től 1991ig Szlovákia 3 milliós lakossága 5,27 millióra nőtt (7 5,6 %os növekedés), a magyarok lélekszáma pedig 651 ezerről 567 ezerre csökkent (12,9 százalékos fogyás), részaránya szerint 21,7 %ról 10,8 %ra apadt. Gyurgyík beszámol arról, hogy az 1930as 585 ezer fős magyarság, vagyis a 10 éven belüli 10 százalékos csökkenés összefügg a – munkájától megfosztott - értelmiségi, hivatalnok- és tisztviselőréteg magyarországi kivándorlásával, a terület felett fennhatóságot gyakorló államhatalom nemzetiségi politikájával …” ? ? N. Gyurkovits Róza (Felvidék.ma) Megrágta az egér – „ Horvátországban áprilisban, Szlovákiában májusban, Romániában pedig tavaly októberben tartottak népszámlálást. Míg a durván 5,5 milliós Szlovákiában valamikor mostaná ban várható a népszámlálási adatok részeredményeinek nyilvánosságra hozása, addig Romániában, ahol kb. 19 millióan élnek, már sokkal többet tudnak, mint mi. A tavalyi népszámlálás eredményeinek közlését Szlovákiában először 2011 decemberére ígérték, majd e zt az időpontot 2012 elejére módosították. A késedelmet a hivatal szerint elsősorban az okozta, hogy a népszámlálás során a lakosság egy része nem minden adatot adott meg. A
