Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. február - Civitas Europica Centralis
2012-02-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20227 . 12 hivatalnokként. Jelentős részük a trianoni békeszerződés után elmenekült, elüldözött „felvidéki” magyar családból származott, de a moszkvai fegyver szüneti egyezmény értelmében őket a csehszlovák hatóságok 1945 júniusáig egyoldalúan kitoloncolták Magyarországra. A magyar állam a lakosságcsere során és az együttesen háromnégyszázezres erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki menekülthullámmal érke zőket igyekezett az országban széttelepíteni. A mátyusföldi magyar falvak – pl. Zsigárd, Farkasd, Alsó- és Felsőszeli magyarjait nem tíztizenöt, egymástól nem ritkán több száz kilométer távolságban lévő magyarországi községekben telepítették le. S minthog y a magyarországi németekkel szemben az 1946. decemberi magyar kormányülésen szintén a kollektív bűnösség elvének érvényesítéséről döntöttek, a felvidéki magyarok jelentős részét az elüldözött Pest környéki, tolnai, baranyai, mosoni svábok házába költöztet ték, ami nehéz erkölcsi dilemmák és súlyos lokális konfliktusok elé állította az áttelepítetteket. Vannak olyan feltételezések, hogy a csehszlovák oldalon tudatosan nagyobb magyar közösségeket igyekeztek megbontani a lakosságcserén keresztül, szlovákok b etelepítésével. Ezt igazolják az adatok? Az 1945. áprilisi kassai kormányprogram szelleme és betűje Csehszlovákia két nem szláv kisebbségének, a németeknek és magyaroknak a teljes felszámolását jelölte meg a nemzeti forradalom feladatául. A szlovákiai magy arok egyoldalú elűzésének meghiúsulása miatt a prágai és pozsonyi kormánykörök a magyar kérdés globális megoldásának új koncepcióját dolgozták ki. Ennek részét alkotta a lakosságcsere mellett a csehországi deportálás és a tömeges kényszerasszimiláció – a r eszlovakizáció – 1946. júniusi beindítása. A szinte eszköztelen magyar kormány hatalmas sikere, hogy ennek a „globális megoldásnak” a meghiúsítása érdekében képes volt megnyerni a párizsi békekonferencián a nyugati nagyhatalmak támogatását, és a lakosságcs ereegyezmény végrehajtására hivatkozva el tudta érni a csehországi deportálások leállítását. A szlovákiai magyarok közül több mint háromszázezren igényelték a reszlovakizációt. Jóllehet, ma is sokan negatívan értelmezik ezt a szlovákiai magyarság felét ér intő, tömeges kényszerasszimilációt, érdemes elgondolkodni azon, hogy az illegálisan szervezkedő korabeli szlovákiai magyar értelmiségiek azt követelték a magyar kormánytól, hogy olvastassák be a budapesti rádióban a felhívást a csatlakozásra . Ők ugyanis pontosan látták, hogy a csehszlovák részről szorgalmazott csehországi deportáció és a magyarrszági kitelepítés mellett a rossz megoldások közül a kikényszerített, s ezért morálisan semmire sem kötelező reszlovakizáció jelentette a legkisebb rosszat, hiszen a teljes jogfosztottság körülményei közt ez adott némi esélyt a szülőföldön való megmaradásra, a családi közösség és tulajdon megőrzésére. Több visszaemlékezés szerint a csere során aránytalanok voltak a gazdasági viszonyok is. Általában szegényebb szlovák családok költöztek be jobb módú magyar családok birtokára. Igazolhatóe ez a feltételezés? A magyar fél a vagyoni paritásra hivatkozva szintén le tudta lassít ani a minden tekintetben egyenlőtlen feltételeket teremtő egyezmény felgyorsítását. Ezzel együtt a ház és földvagyon tekintetében éppenúgy, mint a magukkal vitt háziállatok, ingóságok esetében a magyar kitelepítettek vagyonátlaga jóval magasabb volt, mint a szlovákoké. Ezekre vonatkozóan Vadkerty Katalin, Popély Árpád, Štefan Šutaj tanulmányai megbízható és ellenőrzött adatokat adtak közre. Történész szempontból mennyire feltárt a lakosságcsere kérdése, és mennyire pontosak a történelmi visszaemlékezések s zlovák és magyar oldalon? A lakosságcsere és a hontalanság, jogfosztottság éveinek, események történetét az elmúlt két évtizedben ötvennél is több magyar, szlovák, cseh történeti munka, helytörténeti kiadvány, tanulmány, forrásközlés mutatta be. A korszak emlékezetének feldolgozása is elkezdődött. Csak remélni lehet, hogy a történelem és az emlékezet feltárása, egymást erősítve egy tárgyilagos, a megbékélés irányába mutató történelmi tudatot alapoz meg. S talán annak is eljön egyszer majd az ideje, hogy a m agyar és szlovák ellenvonatokban utazók gyermekei, unokái és dédunokái közösen is meg tudnak emlékezni egy embertelen kor tragikus következményeiről. Létezhet e valamiféle kárpótlás ebben az ügyben, van e erre bármilyen jel vagy esély? Az 1949. évi csorbatói egyezmény értelmében a magyar kormány a Csehszlovákiának fizetendő magyar háborús jóvátétel elengedése fejében vállalta a lakosságcserével bármilyen kárt szenvedett szlovákiai magyar kitelepítettek kárpótlását. Jóllehet ilyen kárpótlási törvény elfogadására az elmúlt húsz évben több kísérlet is történt, s a magyar alkotmánybíróság ebben a konkrét esetben megállapította az alkotmányos mulasz tást, gyakorlatilag nem sok minden történt. Mint ahogy nem volt még elegendő idő arra, hogy a szlovákiai magyarság kollektív bűnösként való kezelése miatt bocsánatot kérjenek ettől a közösségtől. Csak reménykedni lehet abban, hogy eljön egyszer az ideje an nak is, hogy – a magyarországi és szlovákiai németek esetében már megtörtént bocsánatkéréseket, illetve a
