Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. február - Civitas Europica Centralis
2012-02-20
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20220 . 16 Bizalmat kell építeni a többség és a kisebbség között – Pásztor István: Mi azért tartjuk életben a politikai szervezettségünket, hogy hangsúlyozzuk érdekbeli sajátosságainkat, és ehhez minél nagyobb támogatást tudjun k biztosítani Magyar Szó Bajtai Kornél 2012. február 20., hétfő Pásztor István: Ha a közgondolkodás a szélsőségek irányába mozdulna el – elméleti esélyről beszélek – , azzal kiírnánk magunkat a normális európai típusú szerbiai folyamatokból (fotó: Mo lnár Edvárd) A szombati konferencia szünetében Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével többek között a kisebbségi politizálás lehetőségeiről, a szélsőségekről és a többség – kisebbség viszonyról beszélgettünk. Ez a konferencia mutatott rá, hogy a vajdasági magyarság ismeretei mennyire hiányosak a két világháború közötti időszakról. Tekinthető ez a rendezvény az első lépésnek afelé, hogy a közvélemény jobban megismerje ezt a korszakot? – Ez a másodlagos szándékunk. Az elsődleges szándék maga az apropó, tehát az évforduló, ezen túlmenően pedig az a meggyőződés, hogy ha folyamatokat próbálunk megérteni, irányítani, tervezni, előrelátni és befolyásolni, akkor ez nem lehetséges a közelmúlt ismerete nélkül. Mert a 90 éves távlat gyakorlatilag köze lmúltnak tekinthető. Hogy mennyire ismerjük, vagy inkább mennyire nem ismerjük ezt a korszakot, azt bizonyítja az a rácsodálkozás, amely folyamatosan tapasztalható volt az elmúlt órákban, amikor egyegy sziporkázó előadásban ennek a nagyon összetett idősza knak az elemeit villantották fel az előadók. Ezért azt gondolom, teljesen megalapozott az elhatározás, hogy ebből a konferenciából egy sorozat legyen. Évi rendszerességgel kellene előkészíteni egyegy témát, amelynek az apropóján a tér és az idő vonzata te kintetében ugyan a múltról beszélünk, de amikor ezt tesszük, valójában a jelenről és a jövőről is tudunk beszélni. Ebben az időszakban jelen volt a kisebbség elhallgattatására, megzabolázására irányuló szándék. Most hasonló szándék nyilvánul meg a Demokrat a Párt részéről. Ön szerint mi áll ennek a hátterében? – A kisebbség és a többség viszonya kódolt viszony. Ez nem szimpátia és pártpolitikai ambíciók kérdése, ezek beidegződött szerepek, melyeknek a lebontása és átírása, a bizalom kiépítése a politika fela data. Amikor a bizalomépítésről beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy ezeket a beidegződött, sablonszerű szerepeket fel tudjuke oldani, tudunke ennek a történetnek reális jelen- és jövőbeli olvasatot adni. A mai napon is számtalanszor elhangzott, hogy a kisebbségi oldalról megfogalmazott elképzeléseket általában az ellenségesség megnyilatkozásaiként élték meg az elmúlt évtizedekben. Azt kell mondanom, hogy most is. És ez az a helyzet, amit meg kell próbálnunk lebontani. Mi azért tartjuk életben a politik ai szervezettségünket, hogy hangsúlyozzuk ezeket az érdekbeli sajátosságokat, a parlamentáris demokrácia eszközeivel a választék részévé tegyük őket, és ehhez minél nagyobb támogatást tudjunk biztosítani, hiszen a támogatás ad súlyt az elképzeléseknek. Töb bek között arról is szólt egyikmásik előadás ma, hogy az első magyar párt 90 évvel ezelőtti megalakulásával üstökösnek is tekinthető az akkori politika egén, de igazából azért nem tudott érvényesülni, mert nem tudta maga mögé állítani azt a fajta támogatá st, amely súlyt adott volna neki. A restitúciós és a kárpótlási törvény körüli történések és számos kérdéskörben a kisebbségi igények félretétele mögött mennyiben van jelen szándékosság, és mennyiben figyelmetlenség, nemtörődömség, a kisebbség semmibevétel e? – Erre nagy általánosságban nem lehet válaszolni. Ha felszínesen nézi az ember, akkor hajlamos azt gondolni, hogy a nem kellő ismeret az, ami irányítja ezeket a számunkra elfogadhatatlan eseményeket. De ha az ember megvizsgálja az egyes esetek hátterét, akkor azt láthatja, hogy tapasztalható felszínesség, de van egy nagy adag – nem állandó jellegű, mégis létező – megfontoltság is. Például ez volt látható a vagyonvisszaszármaztatás vonatkozásában. Létezett egy számítás, amely arról szólt, hogy ha az a me goldás érvényesült volna, ami végül hál' istennek nem érvényesült, akkor az mennyivel kevesebb hektárt és dinárt jelentett volna. Ilyen módon nem lehet a többség és a kisebbség között bizalmat építeni. A húszas években már kialakult egy erős, szerb pártok alkotta vajdasági autonomista tömb. Ma azt látjuk, hogy a hasonló tömörülés lemorzsolódott, a VMSZ magára maradt, és olyan helyzet állt elő, hogy egy kisebbségi párt fogalmaz meg olyan igényeket, amelyek a többségi nemzetet is érintik. Miért tűntek el az a utonomista pártok és törekvések? – Azért, mert az elmúlt egykét évtizedben ezeket a követeléseket aprópénzre váltották. E tekintetben sem történik rendkívüli újdonság. Az elmúlt időszakban a vajdasági autonómiával kapcsolatos ötletek, elvárások mindig hul lámzóak voltak, de mindig akadt valaki, aki megpróbálta megőrizni a tüzet. Ebben a pillanatban – nem először
