Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. február - Civitas Europica Centralis
2012-02-16
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20216 . 19 19re nőtt azon intézmények száma, amelyek működését jelentős mértékben elősegítette, ugyanakkor nyilván kontrollálta is a kisebbik román kormánypárt. Ezek a következők: Barabás Miklós Céh, Erdélyi KárpátEgyesület, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Né ptánc Egyesület, Kolozsvár Társaság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kriza János Néprajzi Társaság, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Magyar Ifjúsági Értekezlet, Kommunikáció és Médiakutató Intézet, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Romániai Doktoranduszok Országos Szövetsége, Magyar Középiskolások Országos Szövetsége. A szervezetek legtöbbjének székhelye Kolozsváron és Marosvásárhelyen található. v v i i s s s s z z a a A csángóbiznisz Reggeli Újság 20120216 Az e lmúlt hetekben egymást érték a közlemények, nyilatkozatok, állásfoglalások és magyarázkodások annak kapcsán, hogy a magyarországi támogatók elzárták a pénzes csapokat a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) volt vezetői előtt, akik emiatt sértődött en lemondtak és vádaskodni kezdtek. Időközben kiderült: a volt vezetők nyakig sárosak, mert a moldvai csángók anyanyelvű oktatására szánt forintmilliók egy részét magukra költötték. Vagyongyarapodásuk feltűnő volt az elmúlt néhány évben, a budapesti ballib erális kormányok nem ellenőrizték a magyar adófizetők pénzének Moldvába történő áramlását, s amikor ezt végre az Orbánkormány által megbízott szakértők megtették, döbbenetes tények kerültek nyilvánosságra. Könyvelési, elszámolási és nyilvántartási problém ák tucatjai között apró, de igen beszédes adalék, hogy az adományba kapott személygépkocsik alkalmankénti mosását 500600 lejért végeztették a csángószervezet vezetői, ennyit akartak elszámoltatni a magyarországi támogatóknál. A szervezet több éve tartó ha nyag és pazarló gazdálkodását átvizsgáló A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) vitazáró közleményében számos példával illusztrálta a feltárt hiányosságokat, leszögezve: „Sajnos ez csak néhány példa, a jéghegy csúcsa. Az MCSMSZ korábbi vezetése ált al készített elszámolásokban luxus és magáncélú élelmiszerszámlák sokasága, nyilvánvaló számlahamisítás, nyilvántartásban nem szereplő nagy összegű kölcsön visszafizetés és más elszámolási ellentmondások is találhatók. Az MCSMSZ korábbi vezetői a felelőssé g elől menekülve lemondtak tisztségükről, és az elmúlt hetekben csúsztatásokat, valótlanságokat tartalmazó nyilatkozatokkal és közleményekkel próbálták félrevezetni a közvéleményt. Rágalmaikkal, és valótlan állításaikkal nem csak saját maguknak, az oktatás i programot támogató keresztszülőknek és a magyar kormánynak ártanak, hanem az egész csángó ügyet sodorják veszélybe.” Az eset ugyanakkor azt látszik igazolni, hogy a Budapesten regnáló balliberális kormányok 20022010 között számolatlanul és elszámolatlan ul tömték a magyar adófizetők pénzét a romániai magyar (főként tulipánvédjegyű) szervezetekbe, közületekbe, majd amikor az új nemzeti kormány megpróbált rendet tenni ezen a téren is, politikai tartalmú, alattomos támadások célpontjává vált. Az MCSMSZ lemo ndott vezetői is szövetségesüknél, az RMDSZnél kerestek pártfogást, amit az óvatlanul és mintegy zsigerből meg is adott, nyilván attól való félelmében, hogy ténylegesen is elkezdődik az elmúlt húsz esztendő támogatási gyakorlatának átvilágítása, illetve a z elsíbolt pénzek számonkérése, sőt visszakérése. A Magyarországról érkező segítség nagy része ugyanis a pártkasszában landolt vagy az RMDSZ embereit tette boldoggá. Az MCSMSZ csupán egyik szereplője annak az etnobiznisznek, amelynek keretében ma ezrek éln ek meg jól – határon innen és túl – a határon túli magyarok „pátyolgatásából”, miközben a támogatásra szorulók egyáltalán nem is érzékelik a velük való törődést. Az eset kapcsán szinte minden megszólaló sietett leszögezni, hogy a moldvai csángók „megmentés e” fontos közügy, amitől semmilyen malőr nem tántoríthatja el a nemzetpolitikusokat. Holott éppen a nemrég lezajlott népszámlálás mutatta ki, hogy a moldvai magyarság jószerével ma már csak történelmi, néprajzi fogalom. A negyedmilliósra becsült népcsoport tagjainak nagy része még katolikusnak vallotta magát, de egynegyedük sem beszéli már ősei nyelvét. Akik beszélik is, azok is egy elrománosodott, romlott magyar nyelvet beszélnek, de még ennek is kerülik a nyilvános használatát. A cenzuson pedig csak pár s záz fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek a Csángóföldön. (Az 1968as megyésítéskor Hargitától Bákóhoz csatolt gyimesieket ma sem szabad moldvaiaknak tekinteni.) Ennek függvényében megkérdőjeleződik a sok pénzzel támogatott moldvai magyar oktatási progr am „szülőföldön magyarként megtartó” ereje. Pláne akkor, ha a pásztorok magukra költik az apanázst, nem pedig a nyájra. Csángót igazából úgy lehet megtartani a magyar nemzet számára, ha sikerül magyar nyelvi és kulturális közegbe vonzani, „plántálni”. És m ég ez sem garancia semmire… v v i i s s s s z z a a
