Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. február - Civitas Europica Centralis
2012-02-14
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent . net/ admin@cecid.net 201 20214 . 18 kérdés, hogy csak abban az esetben lehet összefüggés a kettő köz ött, ha a romló viszonyok együtt hatnak a kettős állampolgárság által teremtett lehetőséggel.” Hozzátette: a közlekedés lehetősége kétirányú, hiszen Magyarországról is százezrek jöhetnek Erdélybe. Elmondta: olyan korszerű irányzattá és európai értékké vál t az úgynevezett mobilitás, hogy Franciaországot majdnem megkövezték, mikor a cigányokat nem engedte szabadon közlekedni az ország területén. „Röghöz kötéssel, egy újfajta jobbágysággal nem tudjuk megkötni a népünket, akkor már inkább öntudatunk révén prób áljunk hatni az emberekre” – magyarázta. Véleménye szerint meg kell győzni a kisebbségi magyarokat, hogy ne hagyják veszni, amiért őseik harcoltak, ne hagyják veszni szülőföldjüket, városaikat, ragaszkodjanak ezekhez az értékekhez. „Ha erre képesek leszünk , akkor kiegyenlítődik a helyzet, és nem kell mesterséges intézkedésekkel elősegíteni vagy gátolni ilyen vagy olyan folyamatokat” – vélte. A vicsorgó Népszabadság VMDP Hírlevél 20120213 Ágoston András Tanács István, a Népszabadság a FideszKDNP k oalíció választási győzelme után kormányhűséggel semmiképpen sem vádolható publicistája legújabb írásában azt sugallja, hogy Orbán Viktor olyan egyedül száll szembe a világgal, amint azt a múlt század kilencvenes éveiben Milosevic néhai szerb köztársasági elnök tette. Szerzőnk következtetését egy félírástudó, vagy csak látszólag félírástudó középkorú embernek a véleményére alapozza, aki „a Vajdaságból telepedett át Magyarországra”. Tanács István hírforrása szerint „A magyar kormányfő helyzetét, céljait é s az elérésükhöz szükséges eszközöket nem Hitler, Sztálin, Lukasenkopárhuzamok jellemzik, ahogyan a jelenlegi magyar miniszterelnök némely politikai káromlói írni szokták, hanem leginkább Szlobodan Milosevics törekvései.” Eszközök, törekvések? Aki nem é rti, vessen magára. Tanács István vagy szándékosan használja ezt a nyelvi és politikai zagyvaságot, azért tulajdonítva azt egy középkorú vajdasági embernek, hogy hajmeresztő publicisztikai konstrukciója az őt olvasgatók számára hitelesebbnek tűnjön, vagy s zándékosan teszi értelmetlenné a bevezetőt, hogy zavaros végkövetkeztetése még „polgárpukkasztóbb” legyen, nos, ezt nem lehet tudni. Sajnos, akkor sem leszünk tudásban gazdagabbak, ha megismerkedünk szerzőnk végkonklúziójával: „Milosevics egyedül maradt a világ ellen. Orbán is egyedül van. De Görögország, Portugália, Románia helyzetének alakulását látva, nem biztos, hogy sokáig egyedül marad”. Badarság ez az egész, úgy ahogy van. Aki nem hiszi, érdekes olvasmányt talál a következő linken: http://nol.hu/kulf old/20120211egyedul_a_vilag_ellen Mégis, tekintettel arra, hogy a 11626 karaktert tartalmazó zavaros, gyűlölködő cikk a valaha az újságíró szakma csúcsát jelentő Népszabadságban jelent meg, ejtsünk még néhány szót e publicisztikai fércműben aposztrofált v ajdasági emberről. S arról az alapvető melléfogásról, amely problematikussá teszi az egész cikket. A vajdasági ember az egyetlen logikus, akár hitelesnek is tekinthető mozzanat ebben a kétes értékű publicisztikában. Tanács István középkorú, Magyarországra áttelepült vajdasági embere tartozhat az áttelepülők, két „alfajához” is. A közös bennük az, hogy ismerték, vagy ismerhették a Milosevici rendszer napi gyakorlatát. Legalább is az elején. Amíg nem kezdtek el lőni. Akkor a ma középkorúak közül sokan dobban tottak. S áttelepültek. A menekülők között ott volt az egypártrendszerben karrierre szert tett vajdasági magyar újságírás hirtelen liberálissá vált színevirága. Akik Milosevic megjelenésével a vajdasági médiában minden pozíciójukat elvesztették. Magyarors zágon viszont politikai ellenállóként és Jugoszláviaszakértők lévén újabb sikeres karriernek nézhettek elébe. S akik most, a nemzeti oldal győzelme után újra keresik a helyüket. Közülük bárki képes arra, hogy egy bevezető mondatot összezagyváljon. Azért g ondolom, hogy Tanács István ötlete valamelyik elkeseredett kollégától ered, mert ő egy másért dühös középkorú vajdaságival nehezebben jöhetett össze. Ha mégis, az egy más szempontból ugyan, de szintén megmagyarázza a cikk bevezetőjében idézett se füle, se farka gondolatot. Egyegy ilyen áttelepülő akár máig, irigy és dühös lehet, hisz neki esetleg súlyos márkákat, vagy eurókat kellett kiadnia azért, hogy valamelyik szemfüles ügyvéd csatornázza a magyar állampolgársága ügyét. Ma viszont a kettős állampolgárs ág a nemzeti érzés megnyilvánulásának egyik előre mutató formája. Amiért nem kell súlyos pénzeket kifizetni. Végül az alapvető tévedésről, ami teljességgel értelmetlenné teszi a Tanács István által felvetett összehasonlítást.
