Kisebbségi Sajtófókusz, 2012. január - Civitas Europica Centralis
2012-01-13
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.net 201 20113 . 15 autonómiafolyamat megakasztását jelenti. A szavazati jog és az autonómia együtt nem működik a világ többi részén sem, az LM P ezért a szülőföldön maradást támogatja, ennek a megvalósulását pedig az autonómia garantálhatja. A másik fenntartásunk a szavazati jog megadásával szemben az, hogy szerintünk csak azok dönthetnek a parlamenti képviselőkről, akik a következményeket is vis elik… Az LMP folyamatosan tartja a kapcsolatot valamennyi Kárpátmedencei párttal, így amikor Erdélybe látogatunk, igyekszünk egy adott város gondjairól, azok fejleményeiről beszélgetni, elsősorban az RMDSZ helyi szervezetével. Próbálunk a magunk szerény e szközeivel segítséget nyújtani. Gondolok például arra, hogy számos probléma nem kerül be a magyarországi köztudatba, a parlamentbe, szakbizottságokba, mi pedig megpróbáljuk ezeket bevinni, felerősíteni és megoldást találni rájuk. Így jártunk el a népszámlá lás kapcsán tapasztalható visszaélésekkel: úgy éreztük, erről mindenképpen beszélnünk kell otthon. A mostani körúton szóba került a népszámlálás várt eredménye, a vegyes házasságok kérdése. Az LMP álláspontja az, hogy a magyar állam többet tehetne azért, hogy a vegyes családban született gyerekek „ne vesszenek el”. Gondolok itt a különböző speciális programokra – a fakultatív magyar órákra, iskolabuszokra – , mint amilyen Aradon és Temesváron is láttunk …” (Erdélyi Ripor t) Mentális falakat döntöttek le – Egész Európa üdvözölte 2005ben az első magyar – román közös kormányülést, azóta szinte minden környező ország kedvet kapott a közös kormányülésekhez, csupán Budapeste n hagyott alább a lendület. A kezdeményezés céljairól és tartalmáról Gémesi Ferenc volt szakállamtitkárt, a közös kormányülések korábbi koordinátorát kérdezte Gál Mária – „… Félrevezető tud lenni, ha egy kormányközi vagy államközi eseményt pusztán a költség e alapján ítélünk meg, ha annak alapján próbáljuk eldönteni, hogy sikeres volte vagy sem, hogy mennyire gondoljuk olcsónak vagy drágának. Ilyen megközelítésből azt kellene mondanunk, hogy a 22 milliárdba kerülő magyar uniós elnökség nem volt sikeres, mert úgymond sokba került. Holott az ilyen eseményeket abból a szempontból érdemes megítélni, hogy milyen mértékben járultak hozzá azokhoz a szakmaipolitikai célkitűzésekhez, amelyeket az adott kormány megfogalmazott. Számunkra az volt a cél, hogy a magyar – ro mán együttműködés egész rendszerét emeljük ki abból a közegből, ami korábban jellemezte, és próbáljuk meg európai logikájú és tartalmú viszonnyá tenni. 2005ben a kormány átfogó stratégiát fogadott el DélkeletEurópa vonatkozásában, ez tartalmában máig vál lalható. Ennek egyik fontos eleme az volt, hogyan tudna Magyarország regionális stabilizáló szerepet játszani, olyan együttműködéseket generálni, amelyek által ez a térség markánsabb európai szereplővé válik. Akkor még csak tanulgattuk az uniós lét szabály ait, és reménykedtünk Románia és Bulgária mielőbbi csatlakozásában. De a kormányülés nem „uniós megrendelés” volt, amit letudandónak gondolt volna akár a román, akár a magyar fél. Már a Medgyessykormány idején megfogalmazódott a szándék, hogy a magyar – rom án viszonyrendszer hullámzását megszüntetve az együttműködést stabil bázisra építsük. Ez a folyamat ért be 2005re …” (Erdélyi Riport) Csapdah elyzetben a határon túli elitek – Interjú Bárdi Nándorral – „… Áltatás lenne azt mondani, hogy a végső igazságok bajnoka volnék, inkább az „empíria lovagjának” gondolom magam. Biztos, hogy a kutatási kérdéseim, a népszolgálat fogalomtörténete nem független ek a külhoni magyar politikai élet kiüresedésétől, az egyre gyengébb mozgósítási képességtől. Most épp egy erdélyi tudománytörténeti digitális szövegtár összeállításán dolgozom. Valójában az ideologizált veszteségközpontú közbeszéddel szemben a „lényeglátó realista” hagyományt és beszédmódot próbálom rekonstruálni. Tagadom, hogy volna kisebbségtudomány, sőt a kisebbségkutatás helyett is jobban szeretek kisebbségtörténettel foglalkozókról vagy kisebbségi problémákat kutató szociológusokról, demográfusokról b eszélni. Így számon lehet kérni a
