Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. augusztus - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-08-26
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. U. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.ce ucent .net/ admin@cecid.n et 201 10826 . 15 megérkeztek elektronikusan Budapes tről. Előzmények: ez volt a kiírás. Ezt és ezt írtam eddig BGAról, és ezek a „nyári” és a „téli”, valamint a „kicsi” pályázati eredmények. Azért késő az augusztus. Nem tudom, mire véljem, és remélem, későbbi években nem fordul elő. De ez azt jelenti, szep tember végéig éppen hogy jó esetben lesz támogatás a szervezetek bankszámláin. Főleg most, VVválság és egyéb riadalmak idején a likviditás mindent ural. Illetve ennek hiánya. Ennek kontextusában nagyon nehéz a legtöbb szervezetnek projektet menedzselni, f őleg ha utólag kapnak pénzt. Sokkal inkább látnám az augusztus 17es dátum helyett a május 17et az elbírálás közlésénél. És nagyon ajánlom a kétfordulós pályáztatás visszavezetését. Az eredeti Szülőföld Alap legjobb, aláhúzom, legjobb része az volt, hogy lehetett belőle tavaszi projekteket is támogatni, legkésőbb május 31es lezárással. Ez viszont most nem lehetséges, február 29ig mindent le kell zárni, március 31ig el kell számolni …” Farkas András (Transindex) Aranyos kampány – „ Úgy tűnik – legalábbis magyar szempontból – , a jövő évi választások előtti kampányidőszak egyik fontos témája a Verespatakra tervezett bányaberuházás lesz. Azt már korábban megállapítottuk, hogy jelen állá s szerint annak a legnagyobb a valószínűsége, hogy a kanadai – román RMGC előbbutóbb beindíthatja az arany- és ezüstkitermelést, mivel a nagyobbik kormánypártot a háttérből irányító Traian Băsescu államfő több ízben is a beruházás szükségességét hangoztatta ” Balogh Levente (Krónika) Kolozsváron magyarul ne? – „ Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itt, neve is van: ...” – Kolozsvár. Cseh Tamás bizonyára nem haragudna meg, hogy remek dalának egyik sorát kicsit „átköltöttem”, és Budapest helyett Kolozsvárt írtam. De gondolom, Bereményi Géza , a dal szövegírója sem veszi rossz néven merészségemet. Az igazság az, hogy nehezen találtam volna en nél kifejezőbb szöveget arra, amit most érzek – és feltehetően még nagyon sokan – a napokban elhangzott hivatalos nyilatkozat kapcsán. Kinek és mire jó ez, merült fel bennem először csak csendesen, majd mindinkább bosszantóbban a kérdés, amikor elolvastam Szőcs Géza mondatait, amelyek Kolozsváron, a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus megnyitóján hangzottak el . A magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának – egyébként kolozsvári származású – államtitkára megnyitóbeszédében kifejtette abbéli reményét, hogy a kongresszus majd választ ad arra, mi a magyarságtudomány feladata, majd így folytatta: „habár ebben a városban, ahol a lakosság közel 19 százaléka magyar, nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg, hacsak a kérdező azt nem hallja, hogy a mellet te lévők magyarul beszélnek”. Nem feltételezem persze, hogy a mintegy hatszáz főnyi – a világ minden tájáról idesereglett – kongresszusi résztvevőnek azon nyomban összeszorult a gyomra a rémülettől, hogy vajon akkor ilyen körülmények között mi vár rá egy t eljes héten át ebben a városban, bár ez sem kizárt. Nekünk, itt élőknek azonban igen. De nem a rémülettől, hanem a felháborodástól … ” Köllő Katalin (Szabadság) Gašparovičot a budi mögé – „ Gašparovič elnök morálhoz fűződő kapcsolatáról nem kell semmit mondani. Eddigi életpályájával példásan illusztrálja azt az undorítóbbik fajta elposványosodást, gyarlóságot, megvetésre méltóságot, amely nem a sajnálatos emberi g yengeségnek tudható be, hanem csak a saját érdekeit néző, eladó, gerinctelen „jellemek” sajátja. Csöppet se tekintsük hát véletlennek, hogy éppen akkor fasisztázta le az ország egyetlen olyan parlamenti képviselőjét, aki 1942ben nem szavazta meg a zsidótö rvényt, amikor úgy tűnik, a kormány hosszú tétlenség, totojázás és fölösleges, de elkerülhetetlen belső viták után végre legalább a deklaráció szintjén hajlandó kezelni egyes nemzetiségeket érintő ügyeket ” Ardamica Zorán (Paraméter.sk) A húsz évvel ezelőtti iskolakezdés – „ 1991ben váratlan és még két hónappal előtte sem sejtett tanévnyitónak voltam a részese. Éppen húsz éve annak, hogy nagyon sok horvátországi magyar fiataln ak nem a szülőföldjén szólalt - ha megszólalt egyáltalán - az iskolacsengő.
