Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. július - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-07-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica C entralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. U. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 201 10709 . 16 Z. P.: Akkor nekünk előnyünk lehet magukkal szemben, hiszen a gyors döntéshozatalt biztosítja a kétharmados parlamenti többség. Nálunk azt mondja a politikusok és a szakértők egy része, hogy akkor lehet igazán hatékony és eredményes a gazdaságpolitika, ha nagyon erős a kormányhatalom és kevés a parlamenti szócséplés. J. M.: Egy demokráciát kétségtelenül nem könnyű kezelni. Csakhogy az emberiség még nem talált fel nála jobbat. A keleteurópai országok szép, hosszú tapasztalatokra tettek szert arra vonatkozóan, hogy mily en, amikor egy jó erős párt van kormányon. Az ilyen erős párt alapú országok csak kivételes esetekben tudtak folyamatos, kiegyensúlyozott gazdasági növekedést mutatni. És amit elértek, azt csak a szabadságjogok és a társadalom morális tartásának kárára tud ták elérni. Igen, lehetséges, hogy egy olyan négy pártból álló koalíció, mint amilyen most nálunk kormányoz, egy csomó kérdést lassabban, esetleg körülményesebben old meg, mint ha egyetlen párt irányítana, viszont így nagyobb az esély rá, hogy a végén a dö ntéseket nem kell visszaszívni, és széles társadalmi rétegek támogatása övezi őket. Z. P.: Abban ugye egyetért a magyar kormány álláspontjával, hogy az államadósság a fő ellenség, amivel le kell számolni, és ez a követendő út egész Európa számára? De vajo n ez a politika nem vezete egyes országokban társadalmi robbanásokhoz? J. M.: Ez attól függ, mennyire vannak felelősségük tudatában a kormányok. Ott, ahol a kormány populizmustól vezettetve előbb nagyvonalúan pénzeket osztogat szociális célokra a közvagy onból, majd pedig a költségvetés megszorítására kényszerül, nos, ott zavargások törhetnek ki. Ha tehát egy kormány nem körültekintően, óvatosan bánik a közpénzekkel, akkor egyszer csak óhatatlanul bekövetkezik az igazság pillanata, és valakinek akkor bizon y meg kell mondania a népnek, hogy üres az államkassza, a jövő generációit kisemmizték. Szóval, a pénzügyi fegyelem abszolút prioritás – pláne recessziós időkben. Z. P.: A maguk gazdasági sikereihez vajon mennyiben járult hozzá az egykulcsos adó bevezetés e? Egyáltalán, meddig kívánják még fenntartani ezt a szisztémát, amit egyébként NyugatEurópában nem igazán szeretnek? J. M.: Ameddig csak lehet, fenn akarjuk tartani. Az idő igazolta létjogosultságát, bizonyíthatóan pozitívan hatott a vállalatok gazdálko dására és erősítette az adózási fegyelmet. Pénzügyminiszter kollégám nagy vitákat kavaró módosításokat vitt ugyan végbe az egykulcsos rendszeren, de az alapjaiban és időtállóságában mindannyian hiszünk. Z. P.: Radičová miniszterelnök kijelentette, Szlovák ia célja, hogy a térség Szingapúrjává váljék. De hisz ön épp most méltatta a parlamenti demokráciát. Szingapúr viszont nem éppen egy nyugateurópai stílusú demokrácia, egyetlen párt irányítja évtizedek óta. J. M.: Szingapúr ez esetben számunkra csupán szi mbólum: a virágzó üzleti környezet jelképe. Azt az országot azért díjazzák folyamatosan nagy nemzetközi intézmények és vállalatok, mert átlátható és jó munkára sarkalló környezetet biztosít mindenki számára. Mi abban hiszünk, hogy ilyesfajta közeg megterem tése révén tudunk csak tartós, kiegyensúlyozott gazdasági növekedést generálni. Ennek érdekében hozzuk sorjában döntéseinket, és látjuk már az eredményeket: százával jelentkeznek az utóbbi időben külföldi cégek, nem kormányzati szervezetek, magánszemélyek, hogy Szlovákiában telepedjenek le. Z. P.: Nem zavarja magukat, hogy mi magyarok szintén a térség „új kistigrisének” a szerepére törünk? Vagy most majd versengünk egymás ellen? J. M.: Akár akarjuk, akár nem, tény, hogy térségünk országai versenyben vanna k egymással. De pragmatikus okoknál fogva is csak szurkolni tudok Magyarországnak: ha ugyanis az ember szomszédjának jól megy, akkor nagy az esélye, hogy abból mi is profitálhatunk, mindenesetre tanulhatunk tőle. Z. P.: Önöknél mindenesetre már régebb óta az euró a hivatalos fizetőeszköz. Nálunk viszont nem az. Az általam ismert jeles közgazdák jó része azt mondja, mi, magyarok járunk ezzel jobban. Nyugodtan megvallhatja: néha ugye bánja, hogy bevezették az eurót?
