Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. április - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-04-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10404 . 13 számít és fontos, ami velünk történik, akik nyilvántartjuk, amit velünkrajtunk elművelnek ” Újvári Ildikó (Szabadság) Érdekek – „ Bugár Béla egy dologban biztosan téved, méghozzá abban, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök azért mond néha kevésbé végiggondolt mondatokat, hogy felkorbácsolja az indulatokat a szlovák parlamentben. Orbán azért fogadtatta el a kettős állampolgársági törvényt röviddel a szlovákiai választások előtt, mert az érdekei így kívánták. Le se bagózza, hogy ezzel esetleg befűt a határon túli magyaroknak. Most sem azért feszegeti a határon túliak választójogát Magyarországon, hogy gyengítse a szlovák parlamentben a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadtatásának a lehetőségét. Bár kétségtelen, ezt éri el, hiszen a szlovák honatyák és újságírók a választójogot és a nyelvhasználatot összem ossák. Van a határon túli magyar politikusoknak egy szűk rétege, amelyet a minél rosszabb, annál jobb elve motivál, s ebben ideális játszótárs a mostani magyar kormány. Egyszerűen: mert ez az érdeke ” Molnár Norbert (Új Szó) Beszéljünk a lényegről – „ Az ember, ha Bugár szavait olvassa, az jut eszébe, hogy ő is azok közé tartozik, akik nem felejtenek, de bizony nem is tanulnak. Nem tudja elfeledni, milyen szép volt a partneri viszony illúziója, s tűnhetett akár valóságnak is. „ Orbán ne avatkozzon bele a munkákba”- szólítja fel Magyarország miniszterelnökét Bugár Béla . Mert nem felejti, milyen kellemes állapot volt Budap est és Pozsony között őrizni a látszategyensúlyt. Ő még mindig nem ismeri fel, hogy a „hídszerepre” már akkor sem volt semmi szükség. Csak arra emlékszik, hogy a partneri viszonynak nevezett felületes kapcsolatrendszer mennyi „járulékos hasznot” hajtott a maga és barátai számára. S most mérges, hogy valaki ezt el akarja rontani. Bugár Béla nem felejt, de nem is tanult. Nem fogja fel, hogy a két évtizedes lebzselést követően az önállóság jelszavával folytatott taktikázás a korszakváltás körülményei között eg yszerűen nem folytatható tovább: az anyagi javak megszerzésének ezt a módját elgázolta az idő. Két évtized után kiderült, hogy a felvidéki magyarság is elindult a gyorsuló asszimiláció és a szomorú önfeladás útján. Se autonómia, se tartás, ami ígéret lehet ne a jövőre nézve ” Ágoston András (VMDP Hírlevél) Fogyunk, vagy nem fogyunk? – A „ nemzethalál ” víziója és a struccpolitika – „ Mindenkori képviseletünk szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az idei októberi népszámlálás során kiderül majd: bár a z erdélyi magyarok száma a kivándorlás miatt állandóan csökken, a románsághoz képest mégis megállt a fogyatkozása. Ez volt az egyik végkövetkeztetése és sovány vigasza Kelemen Hunornak és az által létrehozott népszámlálási munkacsoportnak az egyik év eleji kolozsvári értekezletén. Az RMDSZ, a román parlamenten kívüli magyar politikai tömörülések, az egyházi és civil szervezetek egyaránt arra bátorítják a magyarokat, hogy az októberben esedékes népszámláláskor bátran, félelem nélkül vállalják magyarságukat. A szervezetek szerint ilyen értelemben ritka jó pozitív jellegű összefogás körvonalazódik romániai magyar berkekben. Parlamenti korifeusaink szerint rendkívül pozitív üzenete van az ilyesfajta kezdeményezésnek. Annál is inkább, mert például Csángóföldön va gy Erdély egyes szórványvidékein a magyarok magukra hagyottan és az anyanyelvű kultúra vagy akár a nyelvhasználat tekintetében is sanyarúbbnál sanyarúbb körülmények között élik mindennapjaikat. A vegyes házasságokban élőknél pedig nagyobb a beolvadás veszé lye, mint bármikor ” Sütő Éva ( http://www.reggeliujsag.ro/ ) Ki kit tüntet ki? – „ A Magyar Szocialista Párthoz és a Szabad Demokraták Szövetségéhez, illetve más nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló, balliber ális erőkhöz szervesen köthető budapesti Szabad Sajtó Alapítvány 1994. óta minden évben olyanokat tüntet ki, akik úgymond munkásságuk révén jelentősen hozzájárultak a vélemény- és sajtószabadság fenntartásához, kiteljesítéséhez. Szinte nem múlt el év, hogy ne kapták meg volna olyanok is a Szabad Sajtó Díjat,
