Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. február - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-02-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20110215 . 14 A vita során felszólalók nagy része arra figyelmeztetett, hogy nem az RMDSZen belül kell keresni az ellenséget, és meg kell tartani a szervezet egységét, meg kell erősíteni szövetség jellegét, és egységesen, egy irányban munkálkodva kell dolgozni azért, hogy a szövetség ott legyen a parlame ntben. Lakatos Péter képviselő ezzel kapcsolatosan idézte Ferenc Jóskát, aki, amikor Bécsben az osztrák – magyar meccsről hallott, azt kérdezte, ki az ellenfél? Szabó Ödön, az RMDSZ nagyváradi ügyvezető elnöke szerint 20042008 között az önkormán yzatok hozzászoktak, hogy csak kérni kell, és megkapják a támogatást. Viszont kérni csak akkor lehet, ha „elegen vagyunk a parlamentben”. Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke egyperces emlékezésre kérte fel a testületet a nemrég elhunyt szatmári szenátor, Szabó Károly emlékére, majd a magyar miniszterelnökhelyettessel folytatott megbeszéléseiről számolt be. Katona Ádám úgy vélte, arra megy ki a játék, hogy „bebetonozzák az aranycsapatot”, azaz a „neptunosokat”; számon kérte Szovátát, amelyet „eljátszottak”, sze mére vetette Markó Bélának, hogy 20 év alatt egyszer beszélgettek, akkor, „amikor még egy csapatban játszottak”. „Felejtsük a múltat, kezdjünk új lapot”, mondta, felszólítva a jelenlegi vezetést: „lépjen hátrább”, hozzátéve, hogy „az eltelt 20 é ves neptuni politizálás legalább 40et vett el az életéből.” Elnökjelöltek a mikrofonnál Eckstein Kovács Péter szerint rég nem volt igazi megmérettetés az RMDSZben, nem fektettek le szabályokat sem, s amikor szabályozást kért, válaszra sem mé ltatták. Ugyanakkor megemlítette az udvarhelyszéki RMDSZgyűlést, amelyen részt vettek és vitát is folytattak az elnökjelöltek. Ennek a kampánynak „felhajtó ereje is volt, az emberek igénylik a vitát, a bemutatkozást”, tette hozzá. Végül leszögezte: „Minde nkinek érdeke, hogy a kongresszus fair és demokratikus módon folytatódjon le”. Kelemen Hunor felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlé tre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is, ha kormányon, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel köv etnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, az RMDSZ jó úton halad”. Olosz Gergely, mint mondta, azért vállalta a megmérettetést, mert azt akarja, hogy „a magyarok nyerjenek, jólét legyen a magyar családokban, versenyképessé tegyük köz össégünket, s minden Romániában élő magyar tudja, hogy nincs egyedül.” Véleménye szerint „nem az RMDSZ kell vezesse a magyarságot, hanem a magyarság kell az RMDSZ irányítója legyen”. Egyenlő esélyt és támogatást kért, mert „egyetlen cél, hogy a magyarok ny erjenek”, hangsúlyozta Olosz Gergely. Csak egységes politikai képviselet és egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet Markó Béla válaszában mindenekelőtt tisztázni kívánta az „irritált és szálkás” felszólalókkal és háborgó kkal, hogy lehet dicsérni vagy bírálni, de ő nem elnökjelölt, és nem aznap (sz.m.: az SZKTn) választanak elnököt, hanem a nagyváradi kongresszuson. Meglepte, hogy egyesek „szívesen rúgnának a döglött oroszlánba”, annak ellenére, hogy ezelőtt néhány hónapp al még azt tapasztalta, hogy a többség a stabilitást és a folytonosságot akarta, s többen kérték, vállalja továbbra is az elnökséget. Csodálkozott, hogy néhány hónap alatt minden megváltozott. Ezért kérdezte, miért baj az, ha véleményt mond, miért „olyan r émséges perspektíva, miért olyan szörnyű veszély, ha Markó a tapasztalatát esetleg fölajánlja a továbbiakban is az RMDSZ javára?” Visszautasította a vádat, amely szerint a háttérből akarja irányítani a szervezetet, mert, mint mondta, ha továbbra is vezetni kívánta volna, jelöltette volna magát. Arra kérte kollégáit, ne idézzék pontatlanul a Magyarországgal való viszonyról szóló nyilatkozatait, ő egyenlő közelségben, nem egyenlő távolságban akart lenni a mindenkori magyar kormánnyal, ezt állította akkor is, amikor azok, akik most kormányon vannak, ellenzékben voltak, s akik most ellenzékben vannak, kormányon voltak Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben. Felhívta a figyelmet, hogy „az erdélyi magyarság és az RMDSZ az elmúlt 21 esztendőben bebi zonyította, hogy csakis az egységes politikai képviselet és az egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet, alapvetően meghatározza az országon belül a magyarromán viszonyt és alapvetően meg tudja határozni a két ország viszonyát is. És aki ezt nem hiszi, nézze meg, hogy ebben a pillanatban Románia viszonylatában micsoda nehéz helyzet van, mennyit kínlódnak mindkét ország demokratikus erői, hogy valamiképpen helyrekalapálják az elrontott viszonyt”(...) „Minden Kárpátmedencei politikus t udatában kell legyen annak, hogy nincsen más út, mint egységes politikai képviselet Erdélyben. Így kellene legyen a Vajdaságban és így kellene legyen Szlovákiában is,
