Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. február - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-02-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10212 . 16 BBTE képviseli. ( Már ha lehet egyáltalán szellemiséget „képviselni”.) Ez az egyetem méreténél, ismertségénél fogva megkerülhetetlen: a magyar diákok igazolják a létét. Immár ötödik éve újra és újra előkerül a táblabotrány, és a közvélemény számára újra és újra megpróbáljá k eladni (pl. a Bolyai Kezdeményező Bizottság), hogy itt csorbulnak a kisebbségi jogok. A konfliktuskeltés nem használ, viszont árt. Ideigóráig megrendülhet a hallgatók vagy a belső egyetemi ügyeket kevésbé tisztán ismerők bizalma. De mi is a BBTE valójá ban? Valóban olyan fekete az ördög, amilyennek lefestik? A BBTE több mint húsz kar, megannyi kihelyezett tagozat és ki tudja hány intézet szövevénye. Természetesen ebből adódik, hogy ahány kar, annyi szokás, annyiféle magyar oktatási siker, probléma. Sokf éle változata van a román és a magyar tagozat összefonódásának vagy éppen teljes szétválásának. Így történhet meg az, hogy vannak karok, ahol már jó néhány magyar tannyelvű szakot akkreditáltak külön, máshol nem sikerült ezt elérni, például az oktatók hiá nya miatt. Aki nagy általánosságban azt mondja, hogy a BBTEn nem biztosítottak a kisebbségi jogok, a kisebbségi oktatás, akkor az vagy nem ismeri az intézményt, vagy szándékosan ferdít. Ez az intézmény osztozik a romániai felsőoktatás összes problémájába n és lehetőségében. Nincs külön út, az oktatási reform is jelzi: nem lehet az erdélyi magyar diákok érdekeit az intézmények konfliktusai és magánérdekei mentén képviselni. Aki a BBTEn folyó oktatást nem érti, vagy kísérletet tesz annak ellehetetlenítésére , az minden erdélyi magyar diák érdekeit sérti, azokét is, akik magán vagy egyházi intézményben tanulnak tovább. Az úgynevezett táblabotrányok (mert ezekből több van, 2006 óta ciklikusan újrakezdődnek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a „táblahősök” politika ilag pozicionálják magukat: közéleti szempontból tulajdonképpen ezekből élnek) csak arra jók, hogy a lényegről eltereljék a figyelmet. A magyar felirat ugyanis egy nagyszerű hab a tortán, amelynek megvan a maga szimbolikus fontossága. A diákjaimat azonban sokkal jobban érdekli az, hogy magyarul tanuljanak, sőt sokuk számára még ennél is fontosabb a versenyképes tudás, mint az: írja vagy sem az egyetem falain magyarul, hogy dohányozni tilos. A versenyképes tudásnak pedig többek között (a felszereltséget mos t hadd ne taglaljuk) az oktató az egyik kulcseleme. Vajon, melyik oktató fogja versenyképesebben felkészíteni a diákjait: aki nemzetközi szempontból elismert kutató, és aki jelentős energiákat fektet az oktatásba az ismert bérviszonyok mellett, vagy az, a ki főállásban táblákat védelmez, aki ezekről a feliratokról szónokol ahelyett, hogy a tanulni vágyó hallgató igényeire figyelne. A világ felé egyre jobban nyitó Erdélyben is fontos, hogy az egyetem kapuin kilépő diák versenyképes tudást és diplomát vigye n magával. Segít neki a táblavita? Nem. A BKB működése alatt rendszeresen – mániákusan? – visszatér a táblák ügyére. De a diákkal igényes munkát végezni akaró oktatóra ki figyel? Hol van mindezzel kapcsolatban a BKB lobbiereje? Követeléseinek anakroniszti kusságát hadd szemléltesse a tény, hogy a mesteri szakokat már a román kollégák sem román, hanem angol nyelven hirdetik számos esetben. A legtöbb embert elsősorban nem a felirat nyelve érdekli. Munkát, pénzt és elismerést akarnak románok és magyarok egyará nt. Természetesen nem az anyanyelven folyó oktatás ellen beszélek, hanem arról, hogy a korszerű anyanyelvi oktatás nem lehet anakronisztikus. A világ rég elhaladt a BKB és követelései mellett. Kell a magyar egyetemi oktatás, hogy ott a diákok kiválóan meg tanulják a román, az angol (stb) szaknyelvet is. Rengeteg kolléga – nemzetiségre való tekintet nélkül – már angol nyelven írja a doktorátusát. És nem féltik a nemzeti kultúrájuk csorbulását.
