Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. január - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-01-05
K ISEBB SÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo @eokik.hu 201 10105 . 19 lehetőleg semlegesítse, s az országot növekedési, a nemzetet pedig önösszeszedé si pályára állítsa. Ennek egyik alapvető feltétele a magyar- és nemzetellenes propaganda háttérbe szorítása, a bűnvédők és erkölcsrombolók marginalizálása, a balliberális média túlsúlyának kompenzálása. Ehhez szolgálna eszközként – bár messze nem elégséges ként – az a médiatörvény, amelyet az új Orbánkormány dolgozott ki és a fogadtatott el kényelmes többséggel az Országházban, s amelyet az óév végén hirdetett ki a magyar köztársasági elnök. A jogszabályt amúgy még jóformán be sem terjesztették az Országgyű lésnek, amikor a magyarországi baloldal – a választásokon csúfosan megbukott Magyar Szocialista Párt és a közutálatnak örvendő, szégyenében föld alá bújni kénytelen Szabad Demokraták Szövetsége, illetve ennek álcája, az LMP – szószólói és bértollnokai révé n elárasztotta a külföldi sajtót a kormányt, a parlamenti többséget, Magyarországot és az egész magyar nemzetet és kultúrát támadó tirádákkal. Ahogy közeledett a médiatörvény elfogadásának momentuma, úgy erősödtek és fokozódtak a balliberális bírálatok és az áskálódások, helyenként mocskolódásba, gyalázkodásba, a sztálinista propagandát idéző hazudozásba fordulóan. Felsorakoztak a barikád vörös oldalán nemcsak a magyar és határon túli magyar posztkommunisták, hanem a riadóztatott, félrevezetett, elhülyített külföldi liberálisok és anarchopopulisták is. A gyarmatosító multinacionális klaszterek, a hozzájuk tartozó média- és showbizniszhálózatok, a neokonmaffiák és iparikatonai titkosszolgálatok össztüzet zúdítottak a törvény kapcsán Magyarországra, oly e rővel és olyan mennyiségben záporoztak a vádak Budapestre, hogy ez még a baloldal marxilenini gyökerű mesterkedéseit jól ismerő nyugati polgárság és jobboldal fejében is szöget ütött. Az európai közép- és jobboldal is arra kérte az Orbánkormányt, hogy vi lágosítsa meg, miről is van szó. Mára kiderült: a magyar baloldal gyakorlatilag légből kapott vádakat terjesztve jelentette fel a nagyvilág előtt saját hazáját. Ismét rárontott a nemzetre. Már nem először a magyar demokrácia történetében. Cinkosokra lelt e hhez az alattomos támadáshoz a külföldi liberálisokban és a zsigeri magyargyűlölőkben, illetve mindazokban, akiknek nem tetszik, hogy Magyarországnak ma polgári, nemzeti, kereszténydemokrata kormánya van, a megkérdőjelezhetetlen népakarat jóvoltából. S ami a legdöbbenetesebb: a nemzetközi politikum – a külföldi balliberális média hatására – úgy szállt fel erre a ringlispílre, hogy nem is ismerte az ominózus törvényt. A bírálók és fejcsóválók 99%ának fogalma sincs, hogy milyen a jogszabály és mi áll benne, egész egyszerűen a Népszabadság, Népszava, Magyar Narancs, Élet és Irodalom és más hasonló pesti szocialistaneoliberális orgánumok nyomán fogalmaz véleményt, illetve Konrád György, Paul Lendvai, Bauer Tamás és egyéb megélhetési pennarágók és álfilozófusok dörgedelmeit idézve siratja a magyar demokráciát és szabadságot, amit akkor elfelejtettek siratni, amikor símaszkos, azonosítószám nélküli rendőrök békés tüntetőket tudtak agybafőbe verni Budapest utcáin úgy, hogy ez semmilyen következményekkel nem járt a rendőri és politika vezetőkre nézve. Beintésre, kórusban A feljelentők és nemzetárulók által felfestett irreális, apokaliptikus kép már kezd foszladozni, már megjelentek nyugaton a józan, visszafogott értékelések és kommentárok, amelyek minimum arra i ntenek, hogy a puding próbája az evés. Ezzel szemben a magyar balliberális média tovább hergeli a hazai és külföldi közvéleményt, de már oly mértékben elvetette a sulykot, hogy nyilvánvalóvá vált mindenki számára: a médiatörvény csak ürügy, hogy megingatha ssák a kétharmados többséget és lejárathassák az Orbánkormányt és híveit, hogy menthessék a menthető koncot. A baloldal nem tud beletörődni történelmi vereségébe, legszívesebben a két világháború utáni vörös terror módszereivel élne, ha tehetné, hogy viss zaszerezze hatalmát és uralmát Magyarország fölött, ahol még mindig lenne mit ellopni, privatizálni, lenyúlni, kisíbolni külföldre. Szomorú közjáték a balkáni tyúkudvarban: a vicsorgók és csaholók falkájában ott van a „néppárti” RMDSZ által kontrollált buk aresti magyar sajtó is, amelyhez még nem jutott el a híre a Gyurcsányéra leáldozásának, ezért vonyítva kontrázik a pesti vörös kórusnak, de nyilván csak hálából az elmúlt nyolc évben onnan kapott zsoldért és haragjában a további átutalások elmaradásáért. Szakmányban mocskolják új (rom)magyar szavakkal Orbánt a tulipános „kollégák”, mert azt hiszik, hogy Viktor vágta el a nekik arany tojásokat tojó tyúk nyakát, holott a „szabadmadár” a saját ármányától és önteltségétől pusztult el. Nem lenne teljes a vázol t kép, ha nem tennénk hozzá, hogy az új magyar médiatörvényt polgári oldalról is érték bírálatok. Például egyik leghiggadtabb és legmértéktartóbb budapesti lap, a Heti Válasz főszerkesztője úgy látja, hogy a sajtótörvény előkészítésébe és vitájába a szakma bevonás nem volt elégséges. „Az utólagos kommunikáció pedig kifejezetten a nullával egyenértékű. Önérdeke lenne a kormányzatnak elmagyarázni ezt a médiatörvényt a magyar sajtónak – ha már nem voltunk részesei a megalkotásának – , és a külföldi sajtónak. Me rt így jönnek szembe azok a hergelt vélemények, amelyek bélyeget nyomnak Magyarországra” – mondta Borókai Gábor, aki szerint az utólagos munka ennek a bélyegnek egy részét letörölheti, de egy része így is Magyarországon marad.
