Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. január - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-01-26
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10126 . 17 állam, ennek y százalékát kapják a kisebbségi intézmények, ha x pénzt költ kulturális pályázatokra, ennek y százaléka menjen a kisebbségi pályázatokra. Ez a bizonyos y százalék pedig a kisebbségek aránya lenne, itt a két legutolsó népszámlálási adat átlagából indulnánk ki. Miben változna még a rendszer a jelenlegihez képest? Három finansz írozási célt tűztünk ki. Az egyik a normatív intézménytámogatás. Az elmúlt 50 – 60 évben az állam létrehozott olyan kisebbségi intézményeket – például a Romathan vagy a Jókai Színház – , amelyek finanszírozását jelenleg semmilyen törvény sem szabályozza, megy ei szinten kapják a támogatást. Ugyanakkor ezek országos tevékenységű intézmények. A normatív rendszer ezek támogatását biztosítaná, illetve megadná a lehetőségét, hogy újak jöjjenek létre, ha igény mutatkozik. A második pillér a középtávú finanszírozási r endszer. Minden kisebbség számára lenne egy akkreditációs bizottság, mely lehetőséget adna arra, hogy bizonyos intézmények középtávú finanszírozásban részesüljenek. Például valamelyik társadalomtudományi intézet pályázik egy 3 – 5 éves ciklusra. Ha az akkred itációs bizottság ezt jóváhagyja, akkor – még ha a pénzt nem is egyszerre, hanem éves bontásban kapná – nem kellene minden évben pályáznia, és hosszabb távú programokat is megvalósíthatna. Ha pedig közben nem teljesíti a feltételeket, akkor kiesik a támoga tásból, és más kerülhet a helyére. A harmadik pillér pedig a rövidtávú pályáztatás, tehát a feladatfinanszírozás. Ebből lehet rendezvényekre, szabadidős tevékenységekre pályázni. Korábban azt nyilatkozta, a hazai támogatási politika nagy hibája, hogy a re ndezvényszervezést támogatja kiemelten a rendezvényeken fellépő alkotóközösségek rovására. Ezen változtatna az új rendszer? Igen. Ma a kultúra szervezői kapják a támogatást, és a kultúra alkotói nehezen tudnak hozzáférni pénzforrásokhoz. A lényeg az, hogy akik létrehozzák az értékeket, alkossák az első pillért, akik pedig közvetítenek, azok adják a második pillért. Hogyan állnának fel a szakmai bizottságok? Visszatérő probléma, hogy az úgymond szakmai bizottságok összetételébe is erőteljesen bele tud nyúln i a politika. A kultúrának azokat a szegmenseit képviselő szakemberek kerülnének a testületekbe, amire a támogatásokat osztanák. Például a művészeti kategóriában – mely a színház, tánc- és zeneművészetet foglalná magába – , a színházművészeti társaság, a t áncművészeti társaság, a zeneművészeti társaság delegálhat küldöttet. Ezt pedig már nagyon nehéz lesz politikailag befolyásolni. A politikum eddig is mindig meg tudta találni a módját, hogy olyan művész vagy kultúrmenedzser kerüljön a bizottságokba, aki a z ő irányvonalát képviseli. Meglehet, de hozzá kell tenni, hogy a törvény meg fogja tiltani, hogy bármilyen politikai párt vezető tisztségviselője a bizottság tagja legyen. A pártosság úgy alakul ki, hogy valakinek valamelyik pártból érdeke bizonyos döntés megszületése. Itt azt kell kizárni, hogy ez érdeke legyen. Ha egy politikus rájön, hogy neki egy döntésből sem anyagi, sem erkölcsi előnye nem származik, akkor ezt a dolgot el lehet felejteni. Visszatérő probléma az is, hogy nincs kellőképpen ellenőrizve a pályázati pénzek felhasználása. A jelenlegi rendszer egyik fő hiányossága, hogy a rossz döntéseknek nincs következménye. Jelenleg nagyon nehéz pályázni, nagy a bürokrácia. A pályázathoz leadott halom anyagot árgus szemekkel ellenőrzik, ám azt szinte sen ki sem figyeli, hogy tényleg úgy valósulte meg a támogatott rendezvény, ahogy azt a kérelemben leírták, olyan volte a szellemisége. Egyszerűsíteni szeretnénk a pályázati lehetőségeket – természetesen a törvényes keretek között – , viszont szigorúbb elszám oltatást szeretnénk látni. Az olyan intézménynél, amely öt évre pályázik egy összeget, az akkreditációs bizottság évente fogja szigorúan ellenőrizni, hogy jogosan kapjae a támogatást vagy sem. Ugyanakkor nagyon nehéz megítélni egy művészi alkotásról, hogy megfelelőe vagy sem. Ez idegen ettől a környezettől, ám valahogyan mégis számon kérhetővé kell tenni a pályázókat. Hogyan mérhető a művészi színvonal? Mondok egy példát: az Ifjú Szivek állami költségvetési intézmény. Így sokkal szigorúbb keretek között működik, mint egy polgári társulás. Megvannak az éves mutatók, amelyeket teljesíteni kell. Kapunk az államtól x összeget, ehhez viszont adott fellépésszám, nézőszám, bevételi szám, egyéb tevékenység társul. Olyan mutatók ezek, melyek alapján viszonylag obj ektíven mérhető a teljesítmény, még ha egy művészegyüttest természetesen nem lehet csak
