Kisebbségi Sajtófókusz, 2011. január - Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány - Civitas Europica Centralis
2011-01-11
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik .hu , sajtofigyelo@eokik.hu 201 10111 . 18 Ulicsák lapunknak elmondta: mivel az alaphoz kapcsolódó alapkezelő nonprofit zrt. még nem jött létre, a határon túliak támogatásáról javaslatokat tevő kollégium tagjait sem nevezték még ki. „Átmeneti periódusban vagyunk” – magyarázta a miniszteri biztos. A mai ülésen kiértékelik az egyszerűsített honosítási eljárás eddigi tapasztalatait, és téma lesz a MÁÉRT szakbizottsági rendszere is. Ulicsák szerint ez utóbbi testületeknek szerepük lesz a határon túliaknak szánt támogatások odaítélésében. Mint ismert, tavaly a MÁÉRT ülésén négy s zakbizottság felállításáról döntöttek, az oktatási és kulturális, a gazdasági és önkormányzati, a külügyi és jogi, illetve a szórványtestületről. Utóbbinak két albizottsága lesz, az egyik a kárpátmedencei szórványmagyarsággal, a másik a nyugati diaszpóráv al foglalkozik majd. A diaszpóra szakbizottság kivételével mindegyik testület még januárban ülésezik. v v i i s s s s z z a a Szigeti a magyar iskolákért SZÚonline • 2011. JANUÁR 10. HÉTFŐ, 17:03 Pozsony. Az iskolai beiratkozások időpo ntját az ide vonatkozó jogszabály január 15től február 15ig határozza meg. Ez gyakorlatilag ugye azt jelenti, hogy a szülők által nyilván már korábban meghozott döntést kell hivatalossá tenni gyermekük kötelező iskolalátogatásával kapcsolatban. Honi magy arságunk megmaradása szempontjából eddig is és ezután is kardinális téma a beiratkozás. Sokat beszélünk róla, de nem biztos, hogy eleget teszünk annak érdekében, hogy minden potenciális magyar iskolába íratható gyermek oda is kerüljön. Meggyőződésem, hogy ez nem csak a pedagógusok feladata, hanem mindannyiunké. Igaz, talán mégis a pedagógus az, aki a legtöbbet tehet a beiratkozások kapcsán, hisz ő lehet az első, aki saját bőrén érezheti a magyar iskolába beíratott tanulók számának csökkenését. Rendkívül fon tos és kívánatos lenne a közösségi összefogásban megnyilvánuló cselekvő hozzáállás mindenki részéről. Nemcsak év elején, a beiratkozások idején, kéne a témával foglalkozni, hanem az év minden napján ott kell, hogy legyen a gondolat – jövőnkről, nemzetrészü nk megmaradásáról van szó. Az önkormányzatoknak az egyházakkal, a civil és vállalkozói szférával való együttműködésének szinergiája meghozhatja a beiratkozások várvavárt eredményét, miszerint akire számítottunk az ott van a magyar iskolában. Az iskolai be iratkozásokról, az anyanyelvi oktatás fontosságáról, a lenni vagy nem lenni kérdéséről nem lehet eleget beszélni. Mindig napirenden kell, hogy legyen. Különösen most, hogy májusban majd megszámláltatunk, s félő, hogy megint szomorúan vehetjük tudomásul, ho gy fogy a magyar a Felvidéken is. Ne feledjük azonban, hogy az idei, a jövő évi, a tíz év múlva esedékes iskolai beiratkozások sikere – vagy kudarca szorosan összefügg, determinálja a következő népszámlálások eredményét. Nem szabad, hogy közömbösek legyünk azzal kapcsolatban, hogy az idei 55 ezer potenciális szlovákiai elsősből mennyit íratnak szüleik magyar iskolába. Köztudott, hogy az utolsó népszámláláskor Szlovákiában a magyarok részaránya valamivel kevesebb mint 10% volt. Sajnos a beiratkozási statiszt ikák ettől sokkal rosszabbak. Az utóbbi években a tankötelessé válók korosztályában már csak a gyermekek 77,5%át íratják magyar iskolába. Rendkívül aggályosak azok a számadatok, amelyek csak nehezen fordíthatók vissza, de a csökkenő tendenciát talán képe sek vagyunk megállítani. Igen, sorolhatnánk az okokat. A kedvezőtlen demográfiai mutatókat, az elöregedést, a természetes és erőszakos asszimilációt, a kivándorlást, a vegyes házasságokat, meg egyéb más tényezőket is. A jó szakács módjára azonban nekünk is azt kell mondanunk, hogy abból kell főznünk, amink van. S egyelőre a mi erőnk, a mi jövőnk a számszerűleg nem egészen pontosan ismert 480 ezer körüli magyarság. Sajnos sok a hamis próféta, a bérenc kalandor, akik az ún. „érvényesülés” homályos megfogalm azásával próbálják a szülőket rossz útra vezetni. De napjaink történéseinek egynémelyike sem hagy pozitív nyomot magyarjaink tudatában, főleg a döntés előtt álló ingadozó szülőknél. Felelős kormánypolitikusok felelőtlen kijelentései ugyanis romba dönthetne k minden programot, kampányt, agitációt a magyar iskolába való beiratkozás érdekében. Mások azzal érvelnek, hogy attól még valaki megmaradhat magyarnak, hogy szlovák iskolába jár. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy személyes tapasztalatot. A múlt század nyolcvanas éveiben egy Dunaparti kis város közös igazgatású, szlovák és magyar tannyelvű gimnáziuma két szlovák osztályának osztályfőnökeként a következőt tapasztaltam. A két osztályban közel hatvan tanuló volt. Közülük majdnem felének, közel harmincnak magyar volt a nemzetisége. Az azóta eltelt néhány évtized bizonyította, hogy ezekből a magyar nemzetiségű fiatalokból bizony nem lettek igazi magyar emberek, a tanítás nyelve, a közeg, melyben tanultak, megtette a maga hatását. Nagy részük asszimilálódott. Persze tisztelet a kivételnek, akiket két kezem tíz ujján meg tudnék számolni. 23 évtized alatt
