Reggeli Sajtófigyelő, 2010. november - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-11-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101115 . 15 legfontosabb annak bizonygatása volt, hogy Erdély Románia része, és a homogenizációt végre kell hajtani. A román politikai elit már letett az ország területén élő nemzeti kisebbségek erőszakos elnyomásáról, ám arról még n em, hogy a magyarságot belehígítsa a románságba. Ez pedig szembenállást jelenthet Románia és Magyarország között. Mi ezzel tisztában vagyunk. A két ország között csak akkor alakulhat ki jó stratégiai partnerség, ha nem engedünk az identitásjogokból: az any anyelv közhasználati jogából, az oktatási jogokból és a múlthoz való jogok biztosításából. Nem fordulhat elő, hogy Magyarország külpolitikai érdekei a romániai magyarság hátrányára legyenek – összegzett a nagykövet. Több pilléren áll a román – magyar kapcso lat – Az elmúlt húsz évben voltak már utalások arra, hogy milyen volt a két ország viszonya. A kisebbségvédelem területén a bukaresti demokrácia ennyit bír meg – utalt Sógor Csaba EPképviselő a román oktatási törvénytervezet körül kialakult belpolitikai viszályra. – Brüsszelben az a feladatunk, hogy ezen országokat a jó példákkal – az olasz vagy a finn kisebbségi modell – hozzásegítsük lemaradásuk behozásához. A Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség akkor lesz jó, ha jónak mondhatjuk el az erdélyi magyarság és az anyaország közötti partnerséget is – hangoztatta Sógor. Hozzátette: Magyarország és az erdélyi magyarok közötti kapcsolat több pilléren áll. – Ha nem leszünk képesek magyar – magyar és román – magyar partnerséget építeni, akkor pár év múlva a romákkal kell majd felépítenünk a partnerségi viszonyt – fejtegette az EPképviselő. A kollektív jogok tagadásától a konkrétumokig A Babeş – Bolyai Tudományegyetem oktatója, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Horváth István arról értekezett, hog y milyen volt a román – magyar kapcsolat 1990 – 2000 között. A szakember szerint három időszak határolható el. – Az első 1990 – 1993ig tartott, amikor Romániában azt állították, hogy a nemzeti kisebbségek csak egyéni és nem kollektív jogokat élvezhetnek. A romá n alkotmány a kisebbségi kérdést emberi jogi problémaként kezelte, és a román külpolitika irányultsága nem volt egyértelmű – fejtette ki. A második időszak 1993tól 1996ig terjedt, amikor Románia kifejezte EUcsatlakozási igényét, illetve ebben az időszak ban kül- és belpolitikai lépéseket tett a kisebbségi politika érdekében. – A Románia és Magyarország által 1996ban aláírt kétoldalú alapszerződés közeledést jelentett a kisebbségi kérdést illetően. Az utolsó időszakban a kisebbségekre vonatkozó konkrét tö rvények, intézkedések születtek, és az eltávolodás helyett problémakezelési rendszer lépett életbe – pontosított a szakember. Nyitás az elcsatolt nemzetrészek felé – Az idei áprilisi választásokkal új korszak kezdődött Magyarországon a nemzetpolitika ter én is. Ami addig volt, az tarthatatlan, és nem folytatható. Ennek az új nemzetpolitikának – amely nyitást jelent az elcsatolt nemzetrészek felé – gyakorlati következményei vannak. Így most egységes nemzetről beszélünk, és nyitunk a Kárpátmedencei háttérbe szorult szórvány felé is – kezdte előadását Répás Zsuzsanna, a magyar Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium helyettes államtitkára, a konferencia szombati napjának főelőadója. Emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány már elkezdte Határtalanul címmel új projektjét, amelynek révén több ezer magyarországi iskolás szervezett formában látogat meg egyegy, az anyaország határán kívül rekedt várost, tanintézetet. Répás Zsuzsanna kitért arra is, hogy felmerült egy korszerű, interaktív tudásközpont, a Magyarsá g Házának a létrehozása is. Ez az intézmény szintén a határon túli cserekapcsolatok lebonyolításában vállalhat szerepet. A helyettes államtitkártól megtudtuk: az Orbánkormány mostani „hívó szava” a nemzeti együttműködés, mert ebből olyan értékeket lehet levezetni, mint a versenyképesség, a lehetőség, az intelligencia és a gyors reagálás. – A nemzet nem elavult, XIX. vagy XX. századi fogalom, hanem sorsközösség. Ez nem csak a múltról szól, hanem megerősíti a Kárpátmedencei magyarságot. Ennek megvilágítás a az oktatás feladata. Ahhoz, hogy a Kárpátmedencei magyarságban kialakuljon egy közös tudásháttér, közelíteni kell a tankönyvek tartalmát is. Ez úgy képzelhető el, hogy a magyar tankönyveket egyfajta segédeszközként használhassák a Kárpátmedencében. Ám az egységes oktatási tér mellett egységes gazdasági teret is létre kell hoznunk – vélekedett Répás Zsuzsanna, aki szerint Magyarország EUelnöksége történelmi lehetőség a nemzetpolitikai célok érvényesítésére. A meghátráló magatartás nem vezet eredményre, ezen a téren is kezdeményező, aktív szerepet kell vállalnunk – összegzett. v v i i s s s s z z a a
