Reggeli Sajtófigyelő, 2010. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-10-11
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ EÖKIK • H1461 Budapest, Pf. 362. • +36 1 2167292, Fax: +36 1 2167696 • www.eokik.hu minor@eokik.hu , sajtofigyelo@eokik.hu 20101011 . 8 önko rmányzó közigazgatásból az erősen központosítot t hatalom felé vinné az államot – H H a a l l g g a a s s s s a a m m e e g g ! ! (MR) Csáky Pál: Szlovákiában gyengül a magyar érdekérvényesítés – A változásokat nem elég megígérni – „ Emlékszem, négy évvel ezelőtt, közvetlenül M alina Hedvig megveretése után, érdekes hírek jelentek meg a magyar sajtóban. A magyar diáklány elleni erőszakot mindenki elítélte, a lányt vádoló Robert Fico és belügyminisztere, Robert Kaliňák jórészt magukra maradtak ” ( Csákyblog ) Az Erdélyi Napló olvasóihoz – „ Új fejezethez érkeztünk az Erdély i Napló húsz éves történetében: több mint egy éves kényszerszünet után a lap megújulva ismét az Olvasó asztalára kerülhet. Köszönhetően a Magyar Nemzet lapkiadó vállalatnak, amely megvásárolta a lapot, új lehetőséget adva ezzel az erdélyi magyar polgári új ságírás egyik fontos sajtótermékének ” Makkay József főszerkesztő írása (Erdély.ma / Erdélyi Napló ) Székely valuta – „ Minőségi biz onylatok nélkül, sógorság – komaság alapon nem osztogatható a Székely Termék védjegy, ha pedig igen, akkor csupán annyit ér, mint a „.sic” feliratú lehúzós az autón. Jó néhány esztendővel ezelőtt, pályázat eredményeként, többszörös vizsgáztatás és tanulmányí rás nyomán elvégeztem egy hosszabb, a szellemi tulajdon védelmével foglalkozó genfi tanfolyamot ” Székedi Ferenc cikke (ÚMSZ) Szimbólumhábo rúk – „ Jelentős mértékben javultak a román – magyar kapcsolatok az elmúlt húsz évben, de egy dologban nem sikerült előrelépni, éspedig a változatlan erővel tomboló szimbólumháború tekintetében, amelynek logikájából csak nagyon keveseknek sikerült kitörniük ” Borbély Tamás cikke (Szabadság) A dolgok állása – „ A modernizáció harmadik nagy kísérlete mondott csődöt. Vagy legalábbis a kísérlet első fázisának kudarcán vagyunk túl. Új korszak ugyan nem következik , mint ahogy sokan félik és remélik, de a korszaknak egy másik, az előzőtől lényegesen elütő szakasza biztosan. Minden társadalom a hagyományok tartalékából él. Már a rendszerváltás pillanatában világos volt, hogy vannak következetes magyar demokraták, de a magyar társadalomnak demokratikus hagyománya nincs, s így a harmadik köztársaság a gondoskodó állam és a rendi tekintélyuralom, a Kádárkorszak és a Horthykorszak hagyományvilága között fog ingázni. Az elmúlt két évtizedben egyik mellett sem tudott dönt eni, sem a tekintélyuralom, sem az állami gondoskodás elve mellett, holott mentális és szellemi formáikat , közigazgatási módszereiket használta. Úgy tűnt, mintha a magyar társadalmat külső környezete nem engedte volna hozzá egy alaposabb historikus regresszióhoz, a szomszédai, a katonai szövetség, az unió. Ebben volt is némi igazság. Miután az egyik liberális párt a nemzeti konzervatív mozgalom élére állt, a másik pedig betagozódott a szocialista pártkorrupció gépezetébe, párt sem akadt, mely fékezhette volna a mentális és a szellemi kilengéseket, vagy megakadályozhatta volna a közigazgatási agyrémek megvalósí tását. Egyedül a külső környezet figyelmeztetései működtek csillapító erőként, ezek viszont ébren tartották a belső irritációt. A magyar társadalomnak a legkülönbözőbb szinteken van szüksége az irritációra. Szüksége van rá, hogy historikus és kortársi fele lősségét külső környezetére ruházza, a mindenkori áldozat szerepében mutathassa be önmagát. Ami persze színház. Valóságosan a saját modernizációs törekvései nem engedték hozzá e két súlyosan
