Reggeli Sajtófigyelő, 2010. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-09-08
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 09.08 . 8 Vajon az uniós pénzeket megfelelően használtáke fel a romák integrálására? ” – e kérdéseket is feszegették az európa i törvényhozásban, ahol a romák franciaországi tömeges kiutasítása nyomán rendeztek plenáris vitát kedden (Nsz) Fellegi: támogatják az unióban az északdéli energetikai infrastruktúraf ejlesztést – „ Támogatást élvez az Európai Unióban az energetikai infrastrukturális hálózat északdéli irányú fejlesztési terve ” - mondta kedden Brüsszelben magyar újságíróknak Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter, miután részt vett az uniós tagorsz ágok energiaügyi tárcavezetőinek kétnapos kötetlen tanácskozásán (Nszv) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú Orbán a híd előtt – „ A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk a folyóhoz, szokta volt idézni Orbán Viktor a mondást. Akkor tehát most! – biztatnánk. A miniszterelnök a kormányzás eddigi száz napjáról ígért beszámolót a Professzorok Batthyány Körének meghívására, de az országos nyilvánosságnak ” Nagy N. Péter cikke (Nsz) Szlovákia: a szoknyás Napóleon – „ A néhai Csehszlovákia polgárainak a rendszerváltás előtti politikai humorforrása elsősorban a prágai kisvendéglő, valamint a magyar tévé és a rádió volt. A cseh átlagpolgár a svejki hagyományokat követve néhány korsó sör mellett kuncogott Husák, Brezsnyev, Honecker és más pártvezérek, valamint a rezsim ostobaságait pellengérező vicceken. Szlovákiában pedig sokan csak azért állították tévéantennáikat déli irányba, hogy Hofi Géza , Komlós János és mások fricskáin mulassanak. Emiatt a szlovákiai főmuftik egy ide ig a magyarországi tévéadások betiltását vagy legalábbis a zavarását is fontolgatták ” Szilvássy József írása (Nsz) No comment – „ Az ő romanizálásuk és a mi magyarosításunk hasonló minta szerint folyt: az iskolapadban és a templ omban.” – Néhány nappal ezelőtt, egy este levelem érkezett az interneten. Korábban egyik, a Népszabadságban is megjelent, a kölcsönös (szimmetrikus) kétnyelvűségről szóló írásomhoz Harrach Gábor történész is hozzászólt. A vitára Till Johann , aki ma már egy idejűleg a németországi Wending és a magyarországi Ófalu lakója, félig német, félig magyar nyelven írt magánlevélben reagált. Írásának magyar nyelvű része a romániai magyar olvasó érdeklődésére is számot tarthat. Ide másolom … »Nagyon sok találó megállapítá sa mellett egy pontban nem értek egyet Önnel. » » Magyarországon nem folyt a szomszédos államokban gyakorolthoz mérhető erőszakos beolvasztás « « – írja Ön. Talán elég, ha az erőszakos névmagyarosítási pressziókra mutatok a múlt század elejétől kezdődően egész en a második világháború végéig. Nekünk ófalui sváb iskolásoknak még az 1950es években is könyörtelen és számunkra érthetetlen büntetés járt, ha anyanyelvünkön beszéltünk az iskolában egymással. Még a szünetben az iskolaudvaron is meg volt tiltva és a haz amenő úton is. Ha elkaptak a tanítók vagy elárult valaki, több százszor le kellett másnapra írnunk a következő mondatot: »Az iskolában magyarul kell beszélni!« Ismétlés esetén mindig százzal nőtt a penzum. Ez az » » önkéntes « « asszimiláció » » erőszakmentes « « magyar változata« ” Bíró Béla cikke (ÚMSZ)
