Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-24
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.24 . 27 Jegyzet: Hit, Becsület és Haza Népújság • Kocon Józse f • 20100824 Kedves Népújságolvasók! Köszöntelek benneteket első Árpádházi királyunk ünnepének napján, Szent István napján, ami az egyik legősibb magyar ünnep. Rendkívüli ember volt, aki nem csak a hadviselésben jeleskedett, hanem hihetetlen szervezői készséggel bírt, ezen felül az akkori Európa egyik legkiválóbb államférfija volt. Ezen a napon, augusztus 20án avattatta szentté Istvánt egy másik Árpádházi király, Szent László, valamint – érdekességképpen – ezen a napon nyitotta meg kapuit a legendás Népstadion, nem véletlenül. A magyar futballisták rengeteg győztes csatát vívtak itt a 20. század sorscsapásainak ellenére. Viszont most már 2010et írunk, jócskán tapossuk a 21. század bizonytalan útjait. Ezeket már számtalanszor benőtte a gaz, tönkretett e a lánctalp, de akarattal és erővel mindig újjá lettek építve. Mert utak bizony kellenek, mert az ember mindig út közben él. Nem a startvonalon, s nem a célban, hanem mindig a megtett út az, amiről számvetést kell készítenünk. Persze némi fontossággal bír a kitűzött cél is, mert valaminek vagy valakinek ösztönöznie kellett minket, hogy meginduljunk saját kitaposatlan ösvényünkön. De a cél az addigi utunk tükörképe lesz, hiszen út közben ismerjük meg önmagunkat. Ahhoz, hogy ilyen zivataros századokban is me g tudjunk állni emberként, nem felejthetünk el három erényt. Ez a triumvirátus létfontosságú ahhoz, hogy szabadon, őszintén tudjunk működni és élni tágabb vagy szűkebb közösségünkben. A három erény nincs rangsorolva. Az első a Hit. Az a Hit, ami lelki erőv el táplálja az embert és olykor csodákra képes. Mindig hinnünk kell önmagunkban és abban, amit teszünk, valamint ismernünk kell az értelem korlátait, s ez szükséges ahhoz, hogy sikerélményben legyen részünk. A második erény a Becsület. Ha ezt valamikor elf eledjük, szemet hunyunk felette, akkor minden értelmét veszti, amit teszünk és tennénk. Igen, van lehetőségünk jónak lenni, a mi döntésünk. A becsületesség viszont sosem vita tárgya, s nincs hozzá semmilyen kódex, ami leírná jellemzőit. Mindenkinek, akinek van lelke, az tudja, hogy mit is jelent, s milyen súlya van ennek a fogalomnak. Sokszor szomorúak, keservesek a becsületes emberek, régen is így volt és most is sajnos ilyen időket élünk, de sose feledjük, aki becsületes, annak tiszta a lelke, egészséges. Ez viszi, vagy inkább vihetné tovább ezt az egyre inkább az érdektelenségbe és a tehetetlenségbe süllyedő világot. De ezt az erényt ki is kell érdemelni, s ha megvan, akkor már senki se veheti el tőlünk. Kivéve persze magunkat. Csakis mi foszthatjuk meg m agunkat, s önkéntesen állhatunk be a hiénák hadseregébe. A harmadik fogalom pedig a Haza. Hazánkért bármikor áldozatot kell tudni hozni. Feltétel nélküli áldozatot is. Életünk végéig adósai vagyunk. Miért? Mert otthont adott nekünk, beengedett minket a nag ykapun, kaptunk tőle egy csodálatos érzést, hogy tartozunk valahova, tartozunk egy nemzethez. Valahova, ahol éljük a gyermekkorunkat, valahova, ahol működünk és dolgozunk, valahova, ahol neveljük unokáinkat, s végső soron helyet ad akkor is, amikor az utol só álmunkba merülünk. Szóval, kedves honfitársaim: Hit, Becsület és Haza mindenek felett. vissza
